Baszkföldre, a jelenleg hetedik Eibar otthonába látogat ma délután a Barca, abba az Eibarba, ahol ez elmúlt évek baszk futballcsodáinak egyike zajlott.
A 2014-ben az Eibar újoncként nyerte meg a másodosztályú bajnokságot, de mivel a spanyol szabályok szerint a klub tőkéje nem volt elégséges, így folyamatosan kísértette őket a kiesés réme. Tőkét kellett növelni, nem volt mese. Végül a Defiende al Eibar, (Mentsük meg az Eibart) mozgalom tette lehetővé a szurkolóknak, hogy részvény formájában tulajdonrészt vásároljanak a klubból.
Több, mint tízezren éltek a lehetőséggel, köztük Xabi Alonso és Asier Illarramendi is, akik egy nagyobb summát áldoztak a csapatra – így az Eibar megmenekült, és elindulhatott az élvonalban, ahol kiváló startot vettek, szinte már az Európa Liga is elérhető közelségben volt, de jött a halálos tavasz, amikor mindössze két meccset nyert meg a kiscsapat, így a kiesés szélére kerültek. Az utolsó fordulóban a Cordoba ellen mérkőzött az Eibar, az első félidőben már 3:0 volt az állás, viszont a már bajnok Barcelona számomra máig tisztázatlan körülmények között engedte 2:0-ról feljönni a záró meccsen a Deportivót, amivel az Eibar kiesett az elsőosztályból és Gaizka Garitano edző lemondott.
Az FC Barcelona nem lett népszerű baszkföldi Kazincbarcikán – bundagyanútól volt hangos a helyi közvélemény.
Majd pár hétre rá azonban, mintegy deus ex machinaként, a spanyol szövetség pénzügyi szabálytalanságok miatt miatt visszadobta a 13. helyezett Elchét a másodosztályba, így a 18. Eibar végül maradhatott az élvonalban.
A kiesés miatt távozó Garitanót José Luis Mendilibar váltotta, aki összekapta a baszkok fociját, aminek köszönhetően az Eibar kifejezetten harapós csapat lett, de a tavasz ismét zuhanást hozott, viszont már nem olyan látványosat, mint az előző évben.
Az évek alatt az Eibar stabil középcsapat lett, megtartva kiscsapat jellegét, a közvetítési díjakból befolyó pénzek igazságosabb elosztása révén és a felelős gazdálkodás okán pedig anyagi helyzetük is stabilizálódott. 2016-ban tizenharmadikként, 2017-ben tizedikként végeztek, de az európai kupaporond még várat magára – noha ebben a pillanatban épp EL selejtezőt érő helyen állnak.
Mi, katalánok, nem számíthatunk feltétlenül könnyű meccsre, noha a kisbaszkok ősszel hat goNbóccal a zsebben mehettek haza Barcelonából. Orellana, Joan Jordan és Inui kifejezetten harcos támadóközéppályások, Charlesban benne van a villanás lehetősége, a védelmük stabil és ha szükséges értenek a bunkerfocihoz is, bár a szezonban jellemzően nyílt sisakkal küzdenek, ami a dicsőséges győzelem és a hősi halál lehetőségét is magában hordozza. Arról nem beszélve, hogy a másodvirágzását élő Pedro León is visszatérhet nyolc hónap kihagyás után.
Nekünk két zsinórban beszedett döntetlent kellene feledtetni szombat délután, úgyhogy egy szép győzelem, de legalább győzelem és magabiztos játék mindenkinek igazán jót tenne a Chelsea elleni jövő heti megmérettetés előtt. Samu visszatér és reméljük visszatér vele a stabilitás is és noha egyik oldalról (BL) indokolt lehet az akár meccsen belüli rotáció, másik oldalról (LL) ez korántsem kézenfekvő.
Legyen tánc!
És kezdő:
