Piqué a Players Tribune-nek adott interjújában leírta, hogy lett kegyvesztett Sir Alex Ferguson Manchesterében: hibázott egy óriásit. Egyet. De vajon ez rendben van?

Három napja minden töredék szabadidőmben (vezetés, zuhanyzás, szarás stb. közben) azon gondolkodtam, merről érdemes ezt a kupadöntőt megfogni. Mert a szezonnak két abszolút ellentétes olvasata van: az egyik, amit mi is "képviseltünk/képviselünk", hogy Valverde igazából a maximumot hozza ki a keretből, ami jelenleg nincs hivatva arra, hogy európai szinten is kiemelkedőt nyújtson. Így a hazai porond letarolása örvendetes és elismerésre méltó fegyvertény lenne.

A másik olvasat, hogy megint öregedett egy évet Messi, amikor a BL-győzelem környékére se bírtunk szagolni, és a fejlődés jeleit is csak egy nagyon-nagyon rózsaszín szemüvegen keresztül lehet észlelni. Tegyük a szívünkre a kezünket: ha most valaki azt ajánlaná, bebukjuk a kupadöntőt, de cserébe mégis mi tolhatjuk a Liverpool ellen kedden este, akkor még azelőtt írnánk alá a szerződést, mielőtt az illetőnek esélye lenne a kérdő mondat végén felvinni a hangsúlyt. És ugyanez igaz a bajnoki veretlenségre is - jól hangzik, de valódi jelentősége nem sok van.

A fő gond tán' nem is az, hogy kiestünk. Az már inkább, ahogy. De leginkább meg az, amit látunk a pályán, ahogy a játékunk tavasszal alakul. Ősszel még abszolút indokoltnak tűnt Valverde Barca-szemmel nézve szokatlan hozzáállása a dolgokhoz, ahogy szép lassan elkormányozta a hajót egy meglehetősen konzervatív játékszemlélet, stílus felé. Ezt főképp a rendelkezésre álló támadók mennyiségével, minőségével és formájával magyaráztuk. Mostanra azonban érkezett illetve felépült két combos erősítés uszkve 250 millió euró értékben. Egyelőre talán Coutinho beépüléséről mondhatjuk el, hogy ha nem is gyorsan, de legalább valamicskét halad, mindeközben a szezon szép csendben eltelt.

Meggyőződésem, hogy Valverde pragmatizmusnak is hívott beszarisága mostanra már kontraproduktív. Fenti úriemberek beépülését kifejezetten hátráltatja a védekezésre építő taktika, mint ahogy az sem épp' okos ötlet, ha félsérült, kifacsart alapjátékosaiddal őrzöd az utcahossznyi előnyt a bajnokságban.

Következésképp ennek a döntőnek is minimum két olvasata van. Az egyik, hogy sorozatban negyedszer húzhatjuk be a spanyol kupát, mellé gyakorlatilag bolhafasznyi távolságra kerül a hazai dupla esélye, és ez a két eremény mindent, de mindent felülír. A másik olvasat, hogy a siker bármennyire is örvendetes, ismét elkendőzne néhány egyre égetőbb problémát. Mert egy (veretlen) bajnokság mellé begyűjtött kupa nyilván bebetonozza a - láthatóan szuperfasza - állapotokat. Akkor is ha Roma elleni meccs esetleg arra enged következtetni, hogy nem az volt igazán a kisiklás, inkább egyébként adott a gép az elvárhatónál sokkal jobban. Meg aztán ott volt év elején az az elég nagy fennforgás Bartóék ellen. A hullámok azóta szépen lecsillapodtak... Az eredményesség tehát nem csak a futballkoncepciót védi meg, hanem az elnökség pattanásos seggét is már-már kívánatos... Na, azt azért nem.

Őszintén mondom, nem tudom, hogy a következő szezonra nézve jó-e nekünk, hogy Valverde végülis sikerre vinni látszik az elképzeléseit. Csak ott motoszkál az emberben, hogy 12 kiló egyszeri gázszámlanegatív mennyiben tekinthető a jövőbeli állandó fejlődés zálogának.

Tulajdonképpen kábé ezekről morfondíroztam az utóbbi három napban, és őszintén mondom, nem voltam boldog a gondolataimtól. Elég sokáig úgy voltam vele, hogy marhára nem érdekel ez a kupadöntő, miközben Iniesta távozóban, a keret szétesőben, a jövőkép meg a néger tehén segge lyukában.

Aztán eszembe jutott Guardiola.

Szóval az a helyzet, hogy a fenti negatív filozofálgatás alighanem mind igaz (és a La Masíáról még nem is szóltam...), de azt is látni kell, hogy akár egyetlen nyár alatt is az alapoktól lehet újraépíteni mindent. De szó szerint mindent. Egyszerűen nem sok értelme van azon gondolkodni, jó-e a Valverde által kijelölt út, mert az nem határozza meg több évre előre a csapat jövőjét. A Valverde által kijelölt út kizárólag (de legalábbis 90%-ban) a jelen szezonban értelmezhető és értékelhető. Legeslegrosszabb esetben is csak a következő szezonunk lesz törvényszerűen kuka, ha igaza van a fanyalgóknak (köztük nekem). De bőven ott az esély arra is, hogy csak beépülnek előbb-utóbb az új arcok, és már Ernővel is elkezdünk egy jobb, barcásabb focit játszani, ami a nemzetközi porondon is eredményes lesz.

Maradjunk tehát a kőegyszerű, bevált szurkolói logikánál: kupadöntő van basszameg! Sevillát legyaluljuk, bdyd ütemes kommentjeire vedelünk 4-ig, két-három napot józanodunk, Depor ellenire felocsúdunk, bajnokság zsebben, aztán szabadivás.

A többiről meg ráérünk okoskodni nyáron.

(Amikor épp nem vébét nézünk.)