A cím láttán könnyen gondolhatná bárki, hogy a Valladolid, mint verhető kiscsapat könnyed és egyértelmű legyőzését hiányolom, esetleg máris egyes játékosok teljesítményével lennék elégedetlen – a pályáról már nem is beszélve -, de a helyzet az, hogy leginkább a saját játékunk azonnali feladása a problémám az egygólos vezetés birtokában.

Pedig pontosan tudom, hogy tegnap azért adtuk fel ilyen gyorsan, mert tudtuk, hogy ezen a pályán tilos labdatartással védekezni. Amikor olyat látunk, hogy a guruló labda felpattan akár egy méterre is, vagy a szintén guruló labda mintha feladná a fizika törvényeit és konkrétan irányt vált egyenes vonalú haladás közben, akkor értelemszerűen nem tudunk élni a legjobb fegyverünkkel. És ostobaság is lett volna élni vele.

De ostobaság lett volna tovább erőltetni a támadójátékot is, amit minden probléma ellenére kiválóan oldottunk meg, mert volt bajunk rendesen a kontrák miatt. Tehát nem is tettem volna szóvá, ha az előző szezonban nem ugyanezt a forgatókönyvet erőltettük volna sokszor a pályára. Különböző mértékben és idő alatt kiszenvedett vezetés(ecske), azután pedig visszaállunk, miközben pocsékul és önveszélyesen tudunk bekkelni, jönnek a védekezést erősítő cserék, azután meg várjuk a vége főcímet sípszót. És ha tegnap nincs a videóbíró, akkor most ennek a forgatókönyvnek köszönhetően lenne egy utolsó percben elcseszett és irgalmatlanul bosszantó döntetlenünk.

Ismétlem: pontosan értem, hogy ilyen körülmények között miért volt ez az egyetlen járható út, ugyanakkor nagyon remélem, hogy idén felhagyunk a tavaly látott szemlélettel és egygólos előny(öcske) birtokában nem annak megtartása lesz az elsődleges célunk, hanem a második gól megszerzése. Mert erre van kitalálva a keretünk, mi ehhez értünk, ebben vagyunk igazán jók!

Egyéni értékelő:

ter Stegen – biztosan én vagyok rosszul szocializálva barçailag, de még mindig képes meglepni az, hogy van egy betonbiztos, világklasszis kapusunk. Pedig már megszokhattam volna, hogy tőle alap a kiváló produkció. Akkor is, ha nincs dolga, akkor is, ha van. Most pedig volt, nem is egyszer - 7

S. Roberto – nem csak egyszerűen hiányzott mellőle Messi, hanem Messi annyira passzív volt, hogy teljesen magára hagyta őt, így aztán támadásban és védekezésben is "két ember helyett" kellett játszania. És így is övé lett a legtöbb szerelés a csapatból, valamint ő adta a gólpasszt. Ezen pedig nem is kell többet magyarázni, azt hiszem - 8

Piqué – már szemre is feltűnt, ezért meg is néztem, tizenhét alkalommal avatkozott játékba (szerelés, megelőző szerelés, labdaszerzés), az összehasonlítás kedvéért Umtiti ugyanezen idő alatt ötször. Gyakorlatilag minden kontra/említésre méltó esemény rá jött ki, még akkor is, ha éppen csak úgy eltolódtunk, hogy egyáltalán nem is a saját helyén találkozott az ellenféllel/a labdával. És mindezt egyetlen - említésre se nagyon érdemes - hibával sikerült lehoznia! Minden elismerésem! - 8

Umtiti – nyilván nem tudatosan tette, de Piqué olyan szinten védekezte le „tökegyedül” az ellenfelet, hogy neki már esélye sem volt kitűnni a csapatból. Így aztán csak a stabil, de mégiscsak másodhegedűs szerepkör maradt - 6

Alba – amikor nincs a pályán Semedo, ő marad egyedül, hogy megfogja az ellenfél kontráit, amik szögletek, szabadrúgások után jönnek a kapunk felé. Ilyenkor pedig nem csak arról van szó, hogy meg kell előznie visszafutás közben az ellenfelet, de sokszor még keresztben is végig kell futnia a pályán. Már ez önmagában hihetetlenül fontos a csapat számára, az pedig további erénye, hogy Dembélével most már majdnem ugyanolyan jól együtt tud működni, mint Messivel - 7

Busquets – minden elismerésem azért, hogy a számára testidegen és nagyon hálátlan küzdelmes, birkózós, „verekedős” meccseken is képes érvényesülni - 6

Rakitic – tavaly is ő volt a spanyol bajnokság legtöbbet passzoló játékosa, ez valószínűleg idén is így lesz. Mégpedig a matematika miatt. Ha a bajnokság legtöbbet passzoló csapatában rendre ugyanaz a játékos passzol a legtöbb alkalommal, akkor a végső összesítésnél törvényszerűen övé lesz a legmagasabb szám - 6

Coutinho – tavaly jó ideig problémás volt számára, hogy Iniesta miatt a jobb oldalon kellett játszania, most úgy néz ki, abból lesz a probléma, hogy nem férnek el a pályán Dembélével együtt. Vagy legalábbis kevésbé tudja az erényeit megvillantani, ha Dembélé ott van előtte. De egyelőre ez legyen a legnagyobb problémánk, hogy az egyik játékosunk jobb, mint a másik és nehezen megoldható az, hogy egyszerre a pályán mindketten a legjobbjukat hozhassák - 6

Dembélé – alig egy hete pedzegettem, hogy milyen jó lesz az, ha már nem csak Messire számíthatunk és íme, máris eljött a „jó lesz az”. A kezdetektől fogva benne volt a bátor vállalkozó szellem, ő volt a támadójátékunk kiinduló,- és középpontja, egyénileg és kombinációkban is. És mivel győztes gólt is szerzett, szerintem nem kérdés, hogy a meccs legjobbja titulus is kijár neki - 8

Messi – nem emlékszem pontosan, mikor és hol volt nemrég (tavaly?előtt?) az a bajnoki meccsünk, ahol a pálya néhány pontján konkrétan bokáig érő vízben ő volt az egyetlen játékosunk, aki képes volt a labdát vezetni. De olyan szinten az egyetlen, hogy még Andrés is teljesen lefagyott és sorozatos technikai hibákba bonyolódott. Nem tudom, mennyire nyírta ki a tegnapi játékát a pálya állapota, de azért említettem meg ezt a korábbi esetet, mert az alapján valószínűleg nem a képességei hiányában volt a probléma. Hanem inkább fejben éreztem szétesettnek. Amit alátámaszt talán az is, hogy nem szokása a szabadrúgásokat ilyen reménytelenül (f)elküldeni a lelátóra - 4

L. Suárez – csatárt elsősorban a gólokért tartunk, és azt kell mondanom, az egyetlen helyzeténél zseniálisan engedte maga elé a labdát, hogy azzal együtt már a védőt is sikerült becsapnia. Más kérdés, hogy mire a lövésig ért, már nagyon közel volt a kapus, de ennyire mélyen védekező ellenfélnél ez majdnem törvényszerű is. További pozitívum, hogy hiába volt lesgól, csak belőtte a második helyzetét. Ha ilyen lenne a hatékonysága (értsd: egy saját erőből kialakított gólhelyzet és egy gól, ha les is), azt hiszem, nem is lenne senkinek baja vele - 5

Vidal – azt tudjuk, hogy egyfajta Keita utód lesz ő, a különbség annyi, hogy Keitának egy egyértelmű játékrendszerben kellett megadnia a labda, az eredmény biztonságát. Itt pedig még erősen képlékeny, hogy mikor, milyen játékszituációkban lesz majd hasznunkra.

Malcom – megvolt az esélye máris belopni magát a szurkolók szívébe. Ha belövi a helyzetét, lezárja a meccset.

Munir – a nyár egyik legnagyobb meglepetése számomra az (lesz), hogy Valverde őt választotta Paco helyett. Mert pillanatnyilag nagyon esélyes, hogy Alcácer távozik és ő lesz a cserecsatárunk.