Tegnap a lefújás után – már az értékelőn gondolkodva – azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag rezzenéstelen arccal vettem tudomásul Ernő második vereségét. Nem volt bennem düh, nem volt bennem folyamatos kérdéseket felvető gondolatok tömkelege, nem villantak be elmulasztott ordító helyzetek, vagy elfuserált utolsó passzok.. semmi. Ürességet éreztem, tanácstalanságot. Ugyanazt a tanácstalanságot, amit a játékosokon láttam tegnap este. Egy motiválatlan, tanácstalan Barcelónát.
Maga a mérkőzés egyébként így kétszer, háromszor is átrágva nem indult annyira vacakul, mint amilyennek a vereség tudatában tűnik. Dominancia, gól, kezdeményezőkézség egy tulajdonképpen 5-5-0 felállással bekkelő ellenféllel szemben. Sőt, Coutinho góljával az első félidő után szinte én is beleringattam magam a tudatba, hogy egy laza szerda esti ötven százalékos lötyögéssel is sikerül a három pontot bezsákolva nekifeszülni a nagy októberi futamra (Bilbao, Spurs, Valencia, Sevilla, Inter, Real).
Coutinho gólja:
A 12. percben járunk, amikor Messi térül fordul 5 védővel a nyakán, s játsza tovább a labdát az így üresen toporgó brazilunknak. A képlet azonban sokkal több tényezőből áll. A kulcs természetesen Leo zsenialitása, amely a védők bolondításánál még nem áll meg. A döntés ugyanis, amit meghozott a másodperc tört része alatt ugyanilyen káprázatos. Mondom miért:
Leo egy telefonfülkényi területet harcol ki magának, amikor végre van ideje felnézni.
Itt jön a képbe Munir. A védők közt beindulva nagyszerűen foglalja le a két középhátvédet, akiknek nincs más választásuk, menniük kell a mórral. A miértre a válasz teljesen egyszerü: ha a Munir jobbján álló védő nem lépne vissza, Messi könnyedén ugrathatná ki a támadót a mögötte maradt területre, akinek innentől egy az egyben találná magát Cuellarral.
Ha a balján helyezkedő védő nem lépne vissza Munirnak elég lenne egy lépést tennie balra, és máris „hatalmas” területen találná magát egyedül a kapussal szemben. A két KH tehát kivonva a játékból.
Dembélé szerepe is bár apró, mégis létfontosságú. Messi és Munir munkájával már hét(!!!) ember esett ki a szűrőből, s mivel két támadó is fenn ragadt Umtitiék mellett Coutinhóra és Oszmánra egyetlen szál legényke jutott Juanfran személyében. Coutinho ritmust vált, és Messi irányába indul meg, Dembélé pedig tartja a pozícióját a kapu felé settenkedve. Juanfrannak döntenie kell, hogy a kisebb (Coutinho 20 méterre), vagy a nagyobb kockázatot (Dembélé gyalogolhat be szabadon a tizenhatosba) fedezi le. Messi előtt tehát nagyjából 3-4 opció játszódhatott le abban a szent pillanatban, amikor felnézett a passz előtt. Akció – reakció, Messi pedig meghozta az adott szituban a legjobb döntést. 0-1 ide.
Sőt, még a szünet után sem éreztem azt, hogy itt baj lehet. A csapat érezhetően azzal a tudattal érkezett a második félidőre, hogy eldöntjük amilyen gyorsan csak lehet, és jöhetnek a cserék. A madridi retesz azonban továbbra is jól zárt, mi pedig szépen lassan álomba zuhantunk..
El Zhar góljánál nagyon sokan Vermaelent vették elő, szerintem tévesen. Igaz, a belga az, aki a legközelebbről nézi, ahogyan a marokkói egyenlít, de a támadás kezdetén Piqué az, aki elbóbiskol. Miután a labda kikerült a szélre Oscarhoz, El Zahr visszalép Piqué elől Umtiti mögé, azaz a leganési támadók egy gyors helycserével máris lerázták el presidentét, Umtiti így két emberrel kocoghat visszafelé.
Vermaelen próbálja menteni a menthetőt, és felvenni Piqué emberét, akinek ekkorra már több méteres előnye van.
Sergi Roberto sem könnyíti meg a helyzetet azzal, hogy tisztelettudóan nézi a beadást, de végső soron kijelenthető, hogy a felbomlott védelmi vonalunk kollektíve mozizza végig az egyenlítő találatot. 1-1
A második gólnál aztán egyértelműen Piqué viszi el a „Benny Hill-díjat”, de az előzmények alapján Umtiti is mesteri bénázást nyom le, akárcsak „Klárikája” alig egy perccel azelőtt. Samu ugyanis kissé elbóbiskol a felpassznál, El Zahr pedig köszöni szépen, rohanhat a kapu felé. A túloldalon SR újra csak Oscar hátát nézi, aki teljesen szabadon rohanhat Stéga kapuja felé.
A gyors kontra még mindig megállítható, ugyanis Piqué nagyszerűen helyezkedve a támadók előtt átveszi a kontrollt a labda mozgása felett... aztán fogalmunk sincs mi történhetett.
Néhány perccel később tehát már arra riadtunk, hogy gyakorlatilag a semmiből vezetnek a házigazdák, a szemekben pedig tanácstalanság és kedvetlenség tükröződött egészen a lefújás pillanatáig.
Lehetne ezt a vereséget egy kézlegyintéssel a fiókba seperni, de sajnálatos módon úgy fest, a problémák sokkal mélyebben gyökereznek, mint néhány egyéni hiba..
Egyszer olvastam valahol, hogy „Valverdét ki lehet venni a középmezőnyből, de a középmezőnyt nem lehet kivenni Valverdéből...”. Tavaly már egy-egy alkalommal húztam a szám, amiért bátortalanul, folyamatosan kivárására, minimális kockázatvállalással csak a tutira ment, de elfogadtam, mert az a keret tkp alkalmatlan volt egyébre. Ma viszont ott tartunk, hogy hiába a papíron erősebb, pengésebb keret, még mindig tanácstalanság/esetlegesség érezhető a játékunk felépítése során. Uram bocsá’ azt is kimondhatjuk, hogy a keretben található játékosok képességeinek ellenére a játékunk bizony unalmas. Úgy tűnik Ernő valami olyasmivel próbálkozik, ami számára is új. Idegen. A 442-t ismerte, mint a tenyerét. Tudta mikor és hol lehet területet lezárni, mi kell ahhoz, hogy meglegyen a plusz egy ember a box-ban elöl és hátul is, tudta hol lehet változtatni, ha dögledezik a gépezet. Idén ez az egész 433 hepaj eddig rendkívül esetleges. Nem tudom, hogy a csapat történelme, vagy a népharag miatt váltottunk, de nem is lényeges. Kipróbáltuk, de szemmel láthatóan szenvedünk vele, több szempontból is. Az egyik épp Messi, akinek gyakorlatilag szeparált terület jut ha nem lép vissza Busquets mellé, ahol – jól látható játékterv híjján - csakis saját zsenialitására támaszkodva képes bármit is kialakítani. Védekezésben szinte teljesen felborulunk, mivel a kis argentin szabad mozgása miatt a mögötte megmaradó üres területet egy alapjáraton nem jobb bekknek kell befognia. Márpedig bármely olyan ellenfél ellen, aki képes egy kicsit is tolódni, olyan szinten meg vagyunk lőve, mint öregfater búcsú napján a kocsmában... Ahh, Pinyő könnybelábadt szeme vagyok... Ez persze csak a jéghegy csúcsa. Tata Martino éve volt hasonlóan szürreális. Saját, jól működő játékterve mellett bár a játék nem volt igazán látványos, de a győzelmek jöttek. Belső nyomásra változtatott egy olyan stílusra, amit nem ismert, a csapatszerkezet pedig darabokra hullott, s vele együtt a szezonunk is. Ernő tán bölcsebb ennél...
A Leganés elleni játékterv egyébként alapvetően nem lett volna rossz. Vermaelen stabil bal bekknek is, de limitált képességei miatt a csapat elveszítette a pálya szélességet. Dembélének kellett volna ezt valamennyire megoldania, de a mélyen 5 védős rendszerben játszó ellenfélnek nem okozott gondot széthúzni a hátsó sort, s leduplázni a támadó játékosokat, köszönhetően a rendkívül közel helyezkedő középpályás sornak. A másik oldalon SR-re várt ugyanez a feladat, de szerencsétlen srác egy idő már azt sem tudta, hogy hátul maradjon-e és Piquét támogassa a szélvészgyors támadók miatt, vagy Messinek nyújtson passzopciót lehetőleg nem csak 40 méterre az ellenfél kapujától. Patt helyzet.
A Leganés védői az 5+4 felállásnak köszönhetően nem csak a tizenhatosukat tudták lezárni, hanem a széleket is.
Megoldásként talán – és úgy gondolom akár már Londonban is láthatjuk majd – a 4231-es felállást tudom elképzelni (vagy ha Ernőnek nagyon honvágya van, akkor a tavaly már néhány alkalommal kipróbált, és egészen jól működő „442 gyémént” felállást), ahol Messi egy teljesen szabad szerepkörben, közel Busihoz és Coutinhóhoz, Arthurhoz, vagy valamelyik szélsőhöz, neadjisten Lalyos mögött feltűnve venné kezébe a TELJES irányítást. Így megmaradna a stabilitás is hátul, hisz Busi és Raki/Arthur is be tudna segíteni a széleken is, valamint elöl is maradna egy támadó aki lefoglalja a szélső bekkeket, továbbá Messinek hála megmaradna a váratlanság is a támadásépítések során. Igaz, ez a rendszer valóban rigidebb, kötöttebb, de sajnos úgy fest Ernesto Valverde nem képes szabadabb, bátrabb felállásokban gondolkodni/működni. A (közel)jövő mindenesetre választ ad majd erre a kérdésre is.
Az igazság az, hogy örülök, hogy kikaptunk. Nem azért, mert pesszimista, vagy szadista vagyok. Azért örülök, mert ez a vereség lerántotta a leplet megannyi szőnyeg alá söpört problémáról. Egyre tisztább képet kapunk arról, hogy a támadásaink java részt Messi zsenialitásán múlnak. Vagy, hogy a védelmünk ter Stegen képességei miatt nem hullott még darabokra. Olyan ritkán szenvedünk vereséget, hogy az a néhány alkalom valósággal sokkol mindannyiunkat. Ezt meg kell most becsülnünk, mert ez a vereség a nagyon jókor jött. Tanulhatunk belőle, változtathatunk alapvető dolgokon, hogy aztán valóban BL esélyes csapatot láthassunk kifutni a pályára hétről hétre, mert a jelenlegi FC Barcelona – lássuk be – nem az. Hiányzik a sebesség, hiányzik a mozgás, hiányzik a vágy és az éhség a győzelemre... de ami a legfontosabb, hiányzik a játék élvezete a szemekből.
Egyéni értekelő:
Ter Stegen – légypapír. 7
Sergi Roberto – még az első félidőben történt, ami Robertóra a legjellemzőbb: beívelés, nézem, nemtom hol az emberem, aha ott van... éééés elfejelte felettem a labdát. Ügyes, aranyos, a mi kutyánk kölyke, amolyan „ebből is egy kicsit, meg abból is egy kicsit” ezen a poszton, de ha valamit komolyan akarunk a BL-től, akkor rá kell tolnunk Semedóra az „all in-t”. 6
Piqué – Luchónak volt egy időszaka, amikor egyszerűen kihagyta a keretből mert nem ütötte meg a tőle elvárható szintet. Később aztán maga az érintett is belátta, hogy a teljesítménye alapján nem volt érdemes a Barca kezdőcsapatára. Ugyanezt érzem idén is. Griezmann videó, saját projektek, egyetemi tanulmányok, Kosmos, rendőrségi ügyek... úgy fest foglalkozik mindennel, csak a labdarúgással nem. Olyan is az egész. 4
Umtiti – egyszer még a Lyonban nagyon elszaladt vele a kerék. Akkor a rutinos csapattársai tették helyre, a srác pedig magába szállt és egészen Barcelónáig repült. Most friss világbajnokként megint ilyen érzése van az embernek. Nevelőcélzattal kipolíroztatnám vele kicsit a padot.. ha nem jönne egy ilyen sorozat, amilyen. Ernőbá nincs könnyű helyzetben, úgyhogy a híres pedagógia érzékét most ideje lenne megvillantani, mert az a vita a pályán Busival nagyon nem hiányzott... 6
Vermaelen – nem tudok rá haragudni. Az, hogy Ernő inkább neki szavaz bizalmat egy olyan poszton, ahol köztudottan csak ennyire képes, egy fiatal sráccal szemben, akinek valóban ez a posztja gyakorlatilag summázza is a helyzetet. Londonban ne lepődjünk meg, ha a szokásos helyén találjuk majd. 6
Busquets – volt néhány olyan összjátéka Messivel, amikor a látványtól felkiáltottam örömömben. Az első félidőben tartotta magát, (és a csapatot is) aztán a másodikban egy percen belül kollektíve besült az egész. Így is ő az egyedüli, aki a középpályáról váratlan lőtt passzokkal akarta megbontani a Leganés védelmét... többnyire sikertelenül. Jó lett volna egy kicsit pihentetni a nagy menet előtt.. 6,5
Rakitic – a kung-fu lövésén kívül nem igazán volt veszélyes megmozdulása a második félidőben sem a csapatnak, sem neki. Belepunnyadt a tologatósdiba... fene se tudjá már hányadik alkalommal. 5,5
Coutinho – ajándék ez az ember... meg a jobb lába is. 7
a real Love story
Dembélé – kicsoda? Komolyra fordítva az már mindenkinek teljesen nyilvánvaló, hogy a srác mekkora tálentum, de ezek az üres járatok, amikor egyszerűen képtelen a csapat hasznára lenni ha nem szerez gólt eléggé bosszantóak. Fiatal még, ideje van.. igaz, nem annyi mint más csapatoknál lenne. 4
Munir – érzi az összjátékokat, érzi a beindulásokat, és hát azt se felejtsük, hogy két év után lépett először pályára a Barca színeiben. A gólban már említettem a szerepét, a csere viszont attól tartok nem tett jót az önbecsülésének, s itt megint Ernőbát veszem elő. Ez a csapat mentálisan nem volt megfelelően felkészítve. 5
Messi – tény: gyakorlatilag rajta áll, vagy bukik a csapat játéka. Ez valahol érhető, hisz korszakos zseniről beszélünk, akit holmi FIFA gálákkal meg PR-os hadjáratokkal már nem mérhetünk. Mindenki felett áll, ezért leszarom az efféle díjazások működését.. de azt nem, hogy egy ilyen fenomenális játékos, mint ő, ilyen focit kell, hogy játszon. Egyszemélyes hadsereg. 7
Suarez, Alba, Malcom – lepkefing a passzátszélben
