Arra emlékeztem, mikor volt legutóbb négy nyeretlen bajnokink zsinórban: amikor Luchóval majdnem elszórakoztuk az egymillió pontos fórt 2016 tavaszán. De őszintén szólva arról fogalmam sem volt, mikor volt utoljára egymás után öt meccsünk a ligában győzelem nélkül. Sajnos a twitter sem sietett segítségemre (illetve valószínűleg de, csak nem találtam meg), úgyhogy jobb híján egyszemélyes manufaktúrában kerestem ki - senki nem mondhatja, hogy nem dolgozom meg a sztárgázsiért. Előzetesen egyébként 2003 őszét tippeltem megfejtésre, de tévedtem, négynél hosszabb vesszőfutás akkor sem volt.

Volt ellenben 2008 tavaszán, a 30. és a 34. forduló között. Nem mondom, hogy azzal bukott meg végleg Rijkaard, mert erről a sztoriról annyifélét lehet olvasni, hogy az időrend teljesen homályos nekem. Mindenesetre én azt gondolom, hogy a Sevilla azért szorongatja kezében a fűrészt, és ha odaengedjük őket, akkor nem fogják kímélni a kispad lábát. Tudom, hogy nem szokás nálunk szezon közben, meg egyébként is hát szegény Ernő, de ettől még ki lehet mondani: normális körülmények között maximum néhány dobása van a szakmai stábnak. Ha igazán nyugodtan akarnak aludni, most azonnal vissza kell térni a nyerő ösvényre a bajnokságban is.

A Sevillánál ráadásul nem csak a fűrész a fenyegető, egyéb szúró-vágó eszközök is vannak a birtokukban, amikkel furakodni tudnak. Hogy mást ne mondjak, ezek valahogy mindig akasztanak maguknak egy odabaszós csatárpárost. A klasszissá érett Ben Yedder mellé odapöttyintették nyáron a tavaly a Milanban csak kílódó André Silvát, s lőn, az ellenfelek megint foghatják a bokájukat - úgy talán kevéssé fáj. Egy lényegében névtelen (praktikusan szükséges helyzetekben egyébként Pablo Machín Díeznek hívott), 43 éves edző ül egyébként a padjukon, akinél a három védős rendszerben is egy alatt van a kapott gólok átlaga, a támadóikról meg már szóltam - jó most a Sevilla, na. A forduló előtt már a tabella tetéjől néztek le ránk, mint ló a nyúlra, ráadásul velünk épp ellentétes utat bejárva kerültek oda: az első négy fordulós döcögés után zsinórban négyet taroltak, közte pl. a Realt is megcsapták hárommal - igaz mostanában ki nem...

De valljuk meg, a kutyát nem izgatná ez az infó, ha mi is jók lennénk. Az utóbbi években többnyire jól feküdtek nekünk, függetlenül attól, hogy éppen milyen passzban voltak úgy általában. Ráadásul legjobb igazolásaink egy jelentős hányada is irányukból érkezett, úgyhogy mondhatni duplapluszjól (szokjátok, rövidesen bevezethetik) feküdtek - hát reméljük ma Cement Lenglet kap egy kis vizet, és elkezd igazodni a korábbi trendhez egy kőkemény játékkal.

Hosszú évekig szívtuk a fa fogunkat a középső védőink szerény létszáma, és megkérdőjelezhető minősége miatt. Most nyárra valahogy csak összefútt a szél hat, használhatónak tűnő opciót a keretbe. Végül négy maradhatott, köztük a rutinos, de legendásan üveglábú Vermaelen, akit egyébként - a jelek szerint - a bal hátvéd poszt tartalékának is szántak egyben, és aki a nemzeti csapatban - nem fogod elhinni - hosszabb időre megsérült. (6 hetet mondanak, de emlékezzünk az első szezonjára, lehet ebből még akármi.) Taps.

Ettől eltekintve egyébként elég jól megúsztuk a válogatott szünetet, sőt a korábbi években megszokottnál sokkal kisebb terhelést kaptak az alapjátékosaink. Ez lehet egyfajta figyelmeztetés is a keret korosodására vonatkozólag, de egyelőre szerintem inkább örüljünk neki, hogy nem totál kifacsart emberekkel kell felállnunk. Mert Ernő fel fogja tolni az alapcsapatot ez 'hóttuti, maximum az a kérdés, hogy az most éppen micsoda szerinte. Tíz ember nagyjából biztosnak mondható (ter Stégen, Roberto, Piqué, Lenglet, Alba, Rakitic, Busquets, Coutinho, Messi és Suárez), a tizenegyedik lehet a mostanában inkább mellőzött Dembélé, a beválni látszó (de egyébként a válogatottal sokat utazó és játszó) Arthur, de még az sem kizárható, hogy Vidal kisír magának egy kezdő tagságot.

A szünet előtt, a Tottenham és a Valencia ellen láttunk előrelépést, dinamikát, bíztató jeleket a játékban, most muszáj lenne még tovább javulni, és nem utolsó sorban elkezdeni stabilan győzni. Persze van türelem. De nekem speciel már nem sok.