Hol vannak már azok a „régi szép idők”, amikor a Rayo őrült Paco kezei alatt úgy támadott az aktuális ellenfélre, mintha nem lenne holnap, sem segunda división... Hiszed, vagy sem, de már vagy három éve. Azóta a Rayo megmerült a hispán salétromban, s reményekkel telve próbál idén újra bennmaradni a legjobbak között.. immáron Míchel vezetésével.
A csapat felfogása az új edzővel együtt természetesen kissé átalakult. Már nem üvöltenek „banzaiii”-t berepülés közben, már nem támadnak hét mezőnyjátékossal és védekeznek hárommal, .. ez már nem az a Rayo, akibe valahol mindannyian kicsit beleszerettünk, megkedveltünk.
valahogy így...
Az egyetlen közös pont – a stadionjukban uralkodó elképesztő hangulat mellett – a kínlódás a primerában. Jelenleg ugyanis a madridi miniklub a tizenkilencedik helyen tevékenykedik hat pontot beszákolva, szerény tíz találattal, valamint húsz benyelt gombóccal. Az egyetlen győzelmük a még náluk is trágyábban teljesítő Huesca csapata ellen tekeredett három ponttá, de az is még szeptember közepén... majdnem két hónapja.
Lebecsülni azért persze nem szabad őket, mivel a darazsak egy-két kivételtől eltekintve rendkívül szoros meccseken maradtak alul, rendszerint egy árva góllal. De, hogy miért is van ez így, arra is megvan a válasz. Az új mester igyekszik csapatként működtetni a Rayót, azaz masszívan mozogva tolódva támadni, és védekezni is. (Pinyő most elmorzsolt egy könnycseppet.) Az elgondolás természetesen jó, vagy talán logikus, egy ilyen szerényebb költségvetésű csapatnál, de ahhoz, hogy ki tudják váltani kemény csapatmunkával azt, amire egyénileg nem képesek, ahhoz kevesebbet szabadna hibázniuk.. egyénileg. Szóval ez egy ilyen tudd, hogy értsd helyzet.
Komolyra fordítva elképesztő balf_szságokra képesek hátul, vagyis gyakorlatilag olyanok, mint a MÁV, akinek ugyebár öt ellensége van: tavasz, nyár, ősz, tél és saját maga. Elhamarkodott belépők, nyikorgó lescsapdák, rosszul kiszámított beívelések. elhibázott váltások... és még folytathatnám a sort.
Ha erősséget kellene kiemelnem, akkor talán a pontrúgásokat említhetnénk. Szögleteknél és szabadrúgásokból képesek veszélyt jelenteni az ellenfél kapuja előtt, illetve a Real Madridtól kölcsönkapott fiatal támadó, Raul de Thomasra kijátszott szituációk okozhatnak esetlegesen fejtörést Stégának.
Barcelonában eközben „örő és bódottá” honol, hisz a csapat csapatként működve élte túl Messi kényszerpihenőjét, ami úgy fest napról napra rapid tempóban rövidül, s a szakik szerint az Inter ellen akár ott is lehet majd a cserepadon. No, de visszatérve a ma estére az egyetlen igazán komoly kérdés maximum az lehet, ki fogja helyettesíteni az argentin zseninket. Rafinha eddig tökéletesen meghálálta a belévetett bizalmat, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy mind az Inter, mint a Real Madrid ellen épp azon képességei jelentették az extrát, amelyek talán nevezhetőek Messi „hiányosságainak”. Rafi ugyanis védekezésben sokkal többet tesz hozzá a csapat egyensúlyához, mint Leo, s ezzel az egész gárda szerkezete is sokkal stabilabbá vált. Persze a másik oldalon veszítettünk a kreativitásból, a kiszámíthatatlanságból és az effektivitásunkból is az ellenfél kapuja előtt..
Ennek a kis kényszerpihenőnek egyébként nem csak Rafinha az egyetlen igazi nagy nyertese, hanem az egész csapat. Beszéltünk róla, bíztunk benne valahol, hogy talán most majd mindenki egy kicsivel többet tesz le az asztalra, kicsivel többet hoz ki magából.. s lám bekövetkezett. Ez pedig damen und heroin, baromira sokat érhet még a maraton végén...
Ennek fényében ma bizony megkockáztatnék egy Lalyos – Coutinho – Dembélé hármast ott elöl, mivel a francia sebessége, kreativitása és pozíciós játéka nagyban hozzájárulhat a Rayo védelmének szétnyújtásához, akik ilyen szituációkban bizony mocskosul el tudják bénázni az üres területek lefedését. Ahhoz, hogy az egész gyorsan és flottul működjön természetesen kell a Busquets – Arthur – Rakitic középpálya is, ill. egy Sergi Roberto jobb bunkóba, aki ma a csiki-csuki és a remélhető fölény következményeként akár többször is megjelenhet majd Oszmán helyén, amolyan jobb oldali mindenes szerepkörben.
Egy halk dícséret Ernőbának így a végére, aki a hétközi teljesítményüknek köszönhetően behívta a mai bő keretbe Alenát és Chumit is.. Kiváló pedagógiai és motivációs döntés. Bravó, míster!
Rayo Vallecano:
Garcia; Advincula, Galvez, Amat, Moreno; Imbula, Comesana, Trejo; Kakuta, De Thomas, Embarba
FC Barcelona:
Ter Stegen; Roberto, Pique, Lenglet, Alba; Arthur, Busquets, Rakitic; Coutinho, L Suarez, Dembélé
Kezdés: 20:45
