A szezon egyik legfontosabb mérkőzése következik. Mert ugye mi befolyásolja döntően a hangulatunkat? Hát hogy mivel (és mennyivel) tömtük ki a béléstestünket, meg hogy nyert-e a csapatunk. Na most a karácsony az azért ünnep, mert ilyenkor az emberek az első tényezőnél tutifixre mennek, és négy órás időközönként betolnak egy kacsával és hallal töltött, cukrozott féldisznót, rengeteg töményszesszel leöblítve, így az egyetlen dolog, ami elbaszhatja az ünnepet, ha kikap a csapat. Szóval ne kapjunk ki. Illetve pontosítok: nyerjünk! Már csak a karácsony okán is.

Valverde újra megcsinálta a kedvenc manőverét, és az utolsó pillanatban felhúzta a magassági kormányt, így nem álltunk bele fejjel a földbe, hanem megint elég stabilan repülünk. Lassan kezdem azt képzelni, hogy ehhez direkt segítségére volt a szokatlan sérüléshullám... Egy hete, amikor Semedo kiválásánál úgy tűnt, tényleg szétcsapott egy kis szart a ventilátor, végül egészen látványos produkcióval rukkoltunk elő jobb hátvéd nélkül is (noha az első fél óra azért messze nem prognosztizálta jól a meccset előre). De azért az önnön hatalmas erejét kontrollálni képtelen, ismét izmot szakító Porcelátor sérülése után ment a matek hét közben rendesen: miképp fogja Ernő összeokoskodni három emberből a négy fős védelmet, vagy két emberből a három főset? Rakitic lesz a jobb bunkó, esetleg Raktic lesz a harmadik belső védő, neadjisten Rakitic lesz mind a négy védő egyszerre, így Rakitic feltolódhat a középpályára, Rakitic pedig átkerül a jobb oldalra?

Nos, közelednek az ünnepek, úgyhogy nyugodjon le mindenki a picsába: bár az előzetes hírek mindenfélét mondtak, végül Semedo ott van a keretben (Roberto viszont nincs), szóval nem nagyon valószínű, hogy újra megcsodálhatjuk a három védős rendszert, vagy bármi egyéb flikk-flakkot, pláne hogy az új szerzemény Murillo egyelőre nem is nevezhető, majd csak januártól. (Azok kedvéért mondom, akik annyit tudnak a csávóról, mint én fél órával ezelőtt (kb. semmit), hogy Murillo egy kényszermegoldás, és nagyjából olyan is, mint a kényszermegoldások szoktak lenni. A 14. helyen szerénykedő Valenciában idén eddig - írd és mondd - összesen két meccset kapott. A rossz nyelvek szerint csak kellett egy új drogdíler a csapatba Mina helyett.) A limitált opciók miatt nagyjából adott is a védelem, a padra viszont oda fog férni Miranda és Chumi.

A középpályán szintén kötött Ernő keze, mivel a Barca kutatórészlegének erős törekvései ellenére sem bevethető a Rakitic-Rakitic-Rakitic sor. Így valószínűleg újra a Busquets-Rakitic-Vidal hármast láthatjuk, maximum a sérülése előtt jó formát futó Arthur okozhat meglepetést. Elöl pedig a mostanában extra halvány Coutinho nem valószínű, hogy vissza tudja szerezni a helyét, bár én nem lepődnék meg rajta, ha Dembélé kárára bekerülne a kezdőbe.

Igaz, hogy egy kis rotáció most sem ártana, de ismerve Ernőt, és bekalkulálva, hogy nem volt hétközi meccs, és most hosszabb pihi következik, senki ne számítson ilyesmire. De azt kell mondjam, összességében nincs is most olyan ember az utóbbi időben kezdőnek számító arcok közül, akit különösebben kikövetelhetnénk a csapatból. Mindez persze igazából örömteli, mert azt is mutatja, hogy újra viszonylag jó formát futunk. Márpedig ha ez a helyzet, akkor otthon, a középszerű Celta ellen nincs mit félnünk.

Bár a tavalyi eredmények nem ezt támasztják alá, de elvben a Celta játéka ráadásul fekszik nekünk. Nagy vonalakban hozzánk hasonló felfogást képviselnek: rövid passzok, erős szélek, de alapvetően középen szerveződő támadások. Hasonló taktikák találkozása mindig az erősebb csapatnak kedvez, szóval én azért inkább egy defenzív vigói gárdára számítok. Egyedül a lassan az "aktuális mumuskánk" titulust kiérdemlő Iago Aspas játékától tarthatunk újfent, aki továbbra is ihletett formában tolja be a bejglit, és valószínűleg Lenglet lábaira próbál majd egy csomó csomót felszorgoskodni.

Jön tehát az idei utolsó, és nagyon, de nagyon szeretnénk ha ettől a kicsit hullámzó, egyszer fenn, egyszer lenn évtől azért szépen búcsúznánk. Ernő és a Barcelona latinosan se veled, se nélküled, mégis néha dögletes unalomba fulladó románca meg remélhetőleg az újévi fogadalmaktól új erőre kap, és ilyen szappanoperásan-eltúlzóan lángol majd, aminek eredményeképpen rengeteg nagyfülű gyermek születik belőle hirtelen. Addig is ne feledjétek, ha eleget esztek-isztok, az már fél siker!