Meggyőződésem, hogy nem én vagyok az egyedüli szurkoló, aki szeretné megtudni, vagy megérteni, mi és miért történik az FC Barcelona székházának falai mögött. Eleve, mi alapján dönt a vezetőség úgy, hogy egy-egy játékost leigazol, vagy mi alapján költenek el teszem azt x millió dollárt erre, vagy arra a projektre? Miért van alkalmazva az az irgalmatlan sok szakember a klubnál, meg miért vanak azok a kis mérőeszközök a játékosok hátán az edzések alatt? Meg eleve, miért ne ehetnének töltött libamájat az öltözőben, mint anno Ronaldinho, ha egyszer annyira szeretik?
Szerencsénkre Simon Kuper, a Financial Times kiváló újságírója is kiváncsi volt ilyen és efféle dolgokra, s neki ráadásul az is megadatott, hogy feltegye ezeket a kérdéseket a klub alkalmazottainak, Ernesto Valverdének, és Josep Maria Bartomeunak is. Minden további fecsegés felesleges időpocsékolás lenne, úgyhogy olvassátok szeretettel: Hogyan készül az FC Barcelona a jövő labdarúgására
Egy alacsony baseball sapkás fickó kanyarodik be épp a parkolóba az FC Barcelona edzőközpontjánál – Lionel Messi, a világ legjobb játékosa edzésre jelentkezik. A játékosok látványát már megszokhattuk a stadionokban, a pályán, de a legtöbb idejüket valójában itt, az edzőpályán töltik, olyan ez nekik, mint másnak a hivatal. A Ciutat Esportiva Joan Gamper, amely a klub alapítójáról kapta a nevét, a város nyugati szélén fekszik, ahol több folyik a háttérben, mint az ember hinné...
Messit és csapattársait adat és videó elemzőkből, orvosokból, táplálkozási szakértőkből, és megannyi másféle, -fajta, szakemberből álló csapat segíti. De a Barca ugyanígy alkalmaz specialistákat a standionban, vagy a közösségi csatornákon is. 2017-ben a klub csendben elindította a „Barcelona Innovation Hub” (Barcelona Innovációs Központ – a szerk.) nevű programot, amelynek fő célja a jövő futballjának segítése, illetve „felfedezése”. A központ alkalmazottjainak munkakörébe tartozik a céklalé analizálásától a virtuális valóság kiaknázásáig szinte minden.
A klub elnöke, Josep Maria Bartomeu szerint a központ jelenleg a Barca legfontosabb projektje, mert ahogyan fogalmazott: “A jövő sportemberei sokkal jobban fognak teljesíteni, mint a jelenlegiek.” A Barca vezetősége lehetőséget adott, hogy bepillantást nyerjek a színfalak mögé. Egy derűs februári napon így hát megadatott az esély, hogy beszélgessek Ernesto Valverdével, néhány klubon belüli vezetővel, és hogy órákon át faggassam az Innovációs Központ szakembereit (akiket a klub engedélye nélkül nem említhetek az írásban név szerint).
A beszélgetésre a Camp Nou épületén belül, egy kávézóban került sor, közvetlenül az orvosi központ és a jégpálya mellett. Persze nem kötöttek az orromra mindent, de ahhoz azért eleget, hogy megfelelő képet kapjak az ott folyó munkájukról. Tisztában vannak vele, hogy a labdarúgás titkait nem lehet feltárni csupán algoritmusokkal, és hogy egyetlen robot sem lesz képes Messi zsenijét utánozni, csupán arra törekednek, hogy adjanak valami kis pluszt a klubsikerhez. A futballklubok egyre előrelátóbbak, okosabbak. Amióta a televíziós pénzek az 1990-es évek elejétől elkezdtek beáramlani a játékba, a professzionalitásnak egyre nagyobb lett az értéke. Múlt októberben az FC Barcelona a jelentések szerint rekordbevétellel 914 millió euróval ($1.039 milliárd) zárta az évet, amivel a világon az első olyan sport klub lett, amely átlépte a mágikus 1 milliárd dolláros határt.
A topcsapatok mára sokkal több pénzt fizetnek a legjobb játékosaiknak, de ezért cserébe sokkal többet is várnak tőlük. Az 1990-es évek eleji “rocksztár életmód“ szinte teljesen kihalt, persze még mindig akad néhány példa arra, hogy egy-egy játékos a meccs után rágyújt egy cigire, vagy bedob egy-két sört egy belvárosi klubban. A klubok azonban egyre többet költenek, költhetnek a megnövekedett bevételeikből ezen játékosok motiválására a pályán, és azon kívül is.
Lehetetlen megmondani, hogy a Barca Innovációs Központja újdonságnak számít-e a labdarúgás világában, mivel más klubok rendkívül titokzatosak ezen a téren. “A klubok félnek megosztani a tudásukat a többiekkel...” mondja Bartomeu, aki (többnyire) az információk megosztásának híve.
Ignacio Palacios-Huerta (aki az Athletic Bilbao egyik tehetségkutató igazgatója és a London School of Economics professzora) azt állítja: a futball adat elemzésben egy klub egyértelműen a többiek előtt jár. “A Liverpool. Van egy négy, vagy öt tagból álló PhD végzettségű matematikusa és fizikusa, akik értenek a játékhoz.” De Palacios-Huerta ugyanakkor dicsérettel illeti a Barcát is, mivel a klub engedi a központ specialistáit szabadon kísérletezni, kutatni, ezért a Barca újításai sokkal nagyobb mértékűek lehetnek, mint a Liverpoolé.
A központ jelenlegi tizenhat alkalmazottja kapcsolatban áll a Barca hivatalos szerveivel, megosztva velük a legjobb, legújabb innovációs módszereket. A központ ugyanakkor többre hivatott, mint egyfajta belső „eszköz”. „Miénk a világ legjobb laboratóriuma – 2500 sportoló (8-30 éves) használja ki az ott meglévő tudást különböző sportágakban.”
A Barca a kosárlabdázóktól kezdve a görhokisokig rengeteg sportembernek ad otthont, nőknek, férfiaknak és gyerekeknek egyaránt. Azok a start-up-ok, vagy egyetemek, akik a Barcelona partnerei, szintén használhatják, tesztelhetik ezeket az információkat a saját sportolóikon. Néha a Barca dolgozói segítenek is ebben, és ha úgy alakul, együttműködéssel alakítanak ki valamiféle végterméket. Amennyiben ezek közül bármelyik is átütő eredményű, például segíti a gyorsabb felépülést egy combizomhúzódás esetén, a Barca sportolói is nyernek rajta.
Ezután a klub az így megszerzett tudást, terméket megpróbálja megosztani az élsporton keresztül. Teszi mindezt egyrészt a szociális és morális kötelezettségeik miatt (a Barca komolyan veszi a „Több, mint egy klub” mottót) másrészt pedig az így képződő esetleges bevételek miatt. Amennyiben egy cég a piacra dob egy terméket azzal a jeligével, hogy „az FC Barcelona által tesztelve”, a klub ebből részesedést kérhet. Márpedig, ha a termék összefüggésben van az alvással, táplálékkiegészítéssel, azaz olyan területeket érint, ahol elit sportolók és átlagemberek is érintettek, a bevételek sokkal magasabbak lehetnek.
A Barca következő lépése kockázati pénzalapok indítása nagyjából 125 millió euró értékben, azaz befektetni új technológiai és sport projektekbe, tech és sport start-upokba. Mondani sem kell, a klub sokkal több eszmecserét folytat e téren a nagy amerikai sport franchise-okkal, például a San Francisco 49ers, vagy a Golden State Warriors szakembereivel, mint a közvetlen riválisaival.
A központ vezetésével megbízott Marta Plana szerint a Barca szépen lassan a sport Szilikon Völgyévé válik, azonban van egy óriási különbség is: a völgyben már oly sokszor megénekelt és előforduló „bukás kultusza” itt nem történhet meg. A Barcelona számára két egymást követő vereség maga a katasztrófa, vagyis a klub nem engedheti meg, hogy az innováció akadályozza a teljesítményt.
Josep Maria Bartomeu, Francesc Torres és Marta Plana
Ennek ellenére, a Barca hosszabb távon gondolkodik, mint a legtöbb futballklub. A katalán vállalkozó családok, akik már-már tradicionálisan alkotják a tanácsadói testületet, és a 145 000 szoció, akik együttesen tulajdonosai a klubnak, egész életükre terveznek. Érdeklik őket a jövő futballistái.
Az innováció nehéz része nem az ötletek hiánya, hanem azok kivitelezése, megvalósítása. Ha a Barca képes rá, illetve képesek Messit, és csapattársait segíteni, akkor ez megváltoztathatja a sportot is.
Az edző
Alacsony, vékony, mosolygós fickó. Ernesto Valverdéről sosem mondanánk meg, hogy egy gigaklub edzője. Sosem volt kimagasló játékos, az edzői karrierjét is kis és középcsapatoknál töltötte, mielőtt 2017-ben az Athletic Bilbaótól távozva, 53 évesen átvette volna a Barca irányítását. Az irodája a klub Tito Vilanováról, a csapat néhány éve gégerákban elhunyt mesteréről elnevezett edzőpályára tekint.
Valverde irodájának falai szinte teljesen üresek, semmi személyes dolgot nem láthatunk, ha belépünk a helyiségbe... Egyedül az első csapat menetrendje van kitéve a falra. Pontosan tisztában van vele, hogy ennél a klubnál – amelyet a helyiek irányítanak és birtokolnak, és ahol a játékosok gyakran egész pályafutásukat töltik el – történelmi távlatokból tekintve, a vezetőedző többnyire csak egy a sok közül.
A beszélgetésünk után két nappal 2020-ig hosszabbított a klubbal, de ez nem fog sokat jelenteni, ha néhány mérkőzést elveszít. Valverde és elemzőkből álló csapata egész héten az aktuális ellenfél feltérképezésén dolgozik. Elmesélte, hogy viszi át az itt megszerzett tudást a játékosok fejébe – már amelyiknek szüksége van erre.
A csapat alapjátéka alig változik valamit egy-egy mérkőzésen. A céljuk egy sokpasszos játék az ellenfél térfelén, illetve, hogy ne veszítsék el a labdát veszélyes területen több mint hat alkalommal a kilencven perc alatt, amiből az ellenfélnek nagyjából három veszélyes támadása adódhat. Amint ez a szám hat fölé nő, a Barca nem játszik jól.
A taktika minden egyes mérkőzésre afféle mankóként szolgál, mondja Valverde. „Még ha a játékos meg is van zavarodva, a taktika segíti őt a játék során. Egy amerikai szerző mondta egyszer: amikor semmi sem működik, a taktika segít megtalálni a helyed, s adja az utasításokat. Ha minden működik, az a nap maga a mennyország, te pedig el is feledkezel a taktikáról...”
Valverde minden mérkőzés előtt elmondja a játékosainak, mik az ellenfél jellemzői, milyen pozíciókat foglalnak el, hol alakulnak ki ilyenkor rések, illetve a mérkőzés melyik fázisában kezdenek el fáradni. A labdarúgásban ezek rendkívül fontos információk, ő mégis korlátozott jelentőséget tulajdonít a tanácsainak.
„A mérkőzés eleje mindig zsákbamacska, mivel nem tudhatod milyen taktikával készült a riválisod. Az Athletic Bilbao ellen például nagyon magas letámadást vártunk, de a mérkőzésen nem ezt kaptuk. Ezért is éreztük magunkat a mérkőzés elején egy kicsit furcsán.”
Amint a mérkőzés elkezdődik, Valverde is gyakorlatilag csak egy a sok néző közül. „A labdarúgás az a csapatsport, ahol az edzőnek a legkevesebb a lehetősége mérkőzés közben befolyásolni a játékot. Hiába ordibálok egy játékosnak, ha az nem hall – még az sem, aki közelebb áll hozzám. A folyamatosság miatt az edzőnek alig van hatása a játékra, legalábbis biztosan kevesebb, mint mondjuk a kosárlabdában. Összesen három cserénk van, a játék pedig sosem áll le (időkérésre). Egyszóval, a labdarúgás a játékosoké. Negyvenöt percre a játékos a saját döntéseire van utalva. Azt kell, hogy mondjam, a legnagyobb játékosok jobban analizálják a játékot, mint én.. „ - majd kijavítja magát - „ vagy inkább jobban értelmezik. Teljesen más szituációban vagyunk, hisz a pályán nem érsz rá gondolkodni. Ott cselekedned kell. Messi egy extrém kivétel: az első néhány percben ő analizálja az ellenfelét.”
„Ez alatt az idő alatt szinte ignorálja a labdát, és inkább az ellenfél játékosaira koncentrál, s térképezi fel a pozíciójukat a fejében. Aztán, ahogyan a játék képe alakul, szépen lassan felveszi a ritmust, de ekkora már pontosan tisztában van vele, hol vannak az ellenfél gyenge pontjai.”
A Barca játékosainak rendkívül magas szintű, különleges tanácsokra van szükségük. Valverde szavaival: „Megoldásokat akarnak hallani. Például, Messi az elmúlt esztendőben két gólt is szerzett a sorfal alatt ellőtt szabadrúgásból, miután az elemzőink felhívták rá a figyelmét, hogy nagy valószínűség szerint fel fognak ugrani. Ez nem csupán adat, csak látod a videón a sormintát, amely időről időre megismétlődik.” Ugyanakkor Valverde felhívja rá a figyelmem, hogy az ellenfelek is tanulmányozzák a Barcelona szokásait, tendenciáit:
Ugyanígy a Barca kapusai is informálva vannak az ellenfél játékosainak lövési szokásairól. „A kapusedzőink megmutatják a videókat, milyen döntéseket hoznak az ellenfél támadói egy az egy elleni szituációkban, milyen irányba lövik el a labdát: jobbra, balra, egyenesen, erősen? Mint például Inaki Williams (az Athletic Bilbao támadója) azon a bizonyos mérkőzésen: erőből lövi meg a labdát, nem helyezi, ezért a kapusnak stabil pozíciót kell felvennie vele szemben.”
Mérkőzés adatok
A Barcelona elemzői azzal töltik az életüket, hogy megpróbálnak valamiféle előnyt kicsikarni a csapat számára: átnézik a sikeres passzarányokat, maximum sprintek sebességét, valamint minden egyes játékos hőtérképét. Mindezek ellenére rendkívül szkeptikusak saját munkájukkal kapcsolatban. Egyikük azt mondta, nem hiszi, hogy valaha is hozzá tudta segíteni a Barcát akár egyetlen győzelemhez is. Na jó, legyen 0.01 százalék.
„Az adatok nem befolyásolják döntő mértékben a mérkőzés kimenetelét... legalábbis még nem.” – teszi hozzá Valverde. „De a Barca megpróbál felkészülni a jövőre, s készen állni arra az esetre, ha ez megváltozna.”
Az elemzők így legalább megtanulják, mi az az adathalmaz, amire nem lesz szükségünk. Az első statisztikai mutatók (amelyek széles körben elérhetővé váltak az 1990-es években) voltak a legkönnyebben mérhetők. Passzok száma, szerelések, lövések, stb. Ezek az „eseményadatok” – értékek mihez kezd a játékos a labdával – a mai napig láthatóak egy-egy televíziós közvetítés során. Azonban, egy átlagos játékosnál csupán nagyjából kettő percig van a labda, tehát a fő kérdés a labdarúgásban tehát inkább az lehet, hogyan mozog a pályán a fennmaradó 88 percben, mennyire fontos területeket köt le, illetve alakít ki a csapattársainak. Ahogyan minden más a labdarúgásban, ez is szabadon értelmezhető, de a statisztikák egy újabb válfaja, a „nyomkövetési adatok” (tracking data) mutathat némi utat e témában.
A Barca nagyjából tíz éve kezdte el mérni GPS rendszerekkel a játékosaik teljesítményét edzések és mérkőzések során, még jóval azelőtt, hogy az UEFA formálisan is engedélyezte volna azt a gyakorlatban. „Ez egy forradalmi vívmány volt.” – szögezte le Bartomeu. A klub jelenleg egy új, Wimu nevű rendszert használ, amelyet együtt fejlesztett ki egy spanyol start-up céggel, a RealTrack Systems-szel. A Wimu egy a játékosok által viselhető érzékelő, amely figyeli pozíciójukat, gyorsaságukat, gyorsulásukat, a szívverést, az ütközések erejét, stb.
Támadni a labdarúgásban annyit jelent, mint fölényt kiharcolni. Ez lehet számbéli (kettő az egy ellen), pozíciós (egy játékosod kontrollál egy adott területet), vagy minőségi (Messi lecselezi a fél védelmet). A Barca abban bízik, hogy a nyomkövetési adatok segítségével további módszereke találnak majd.
Jelenleg a klub elemzői minimális segítséget tudnak csak nyújtani a játékosoknak ebben. Vagy megközelíthetjük a másik oldalról is: az elemzők tanulmányozzák a labdarúgást a legintelligensebb játékosokon át. A csapat középpályása (Sergio Busquets) például, aki a középpálya egyik kulcsfigurája, pontosan tudja, hogyan kell kicsalogatni az ellenfél játékosait, majd indítani a csapattársat az így kialakított üres területre. Az ilyen megoldásokat egyetlen edző sem lenne képes időben kommunikálni a játékosainak, még akkor se ha éppen mellette állna.
De hogyan is azonosíthatjuk, kik azok a bizonyos „intelligens futballisták”? Az FC Barcelona egyik képviselője arról álmodozik, hogy egy napon képesek lesznek hasonló módon követni a játékosok agyműködését is. Az eddigi feltételezéseik alapján, abban egyetértenek, hogy ezek a bizonyos intelligens futballisták – Busquets, Andrés Iniesta, vagy Messi – mindig a megfelelő pozícióban helyezkednek a pályán.
Ebben, ahogyan sok más esetben, az elemzők sem jutották tovább Cruyff gondolatainál: a kulcs az intuíció. Johan Cruyff a 70-es években játékosként, a 90-es évek derekán pedig edzőként vezette az FC Barcelonát, és fejlesztette ki a mai napig FC Barcelonára jellemző sokpasszos játékot. A holland képes volt anno órákat beszélni csak arról, hogy egy-egy játékosa milyen szögben helyezkedett a pályán, vagy hogy a megfelelő szögben fordult-e ahelyett, hogy milyen nagyra nőttek, vagy milyen gyorsan tudtak futni a játékosai.
A munka jelenleg az adatgyűjtési szakasznál tart, vagyis az elemzők azzal töltik az idejüket, hogy az ellenfél játékosairól néznek és állítanak össze videókat. Ez a munka – a szakértők reményei szerint – a jövőben teljesen automatizálva lesz, ezzel is rengeteg időt nyerve az előkészítés helyett az analizálásra, és az ellenfelek gyengeségeinek feltérképezésére, leleplezésére.
Átigazolások
Mi alapján igazol a Barca játékosokat? „Tudom, hogy vannak csapatok, akik az adatlapjaik alapján vásároltak játékosokat, de ez nálunk még mindig nem elég” – mondja Valverde. „Természetesen mi is megnézzük egy-egy játékos adatait, példának okáért ott van Lenglet (a Barca 35 millió euróért cserébe igazolt le a Sevillától a múlt nyáron), akinek megnézzük a sebességét, mennyi labdát szerez átlagban, mennyi támadást akaszt meg. Hogyne, ezek fontos adatok, de számunkra még fontosabb, hogy a környezete milyen véleménnyel van róla, azaz milyen a pszichológiai profilja. Mert mi van, ha jön egy srác brutális adatokkal, de mentálisan kiegyensúlyozatlan...”
Azt is gondolhatná az ember, hogy a Barcához hozni valakit könnyű, hisz ez a klub mégiscsak óriási összegeket fizet a játékosainak. A Sport Intelligence szerint az FC Barcelona első csapatának átlagfizetése 12,2 millió euró per év (és ebben még nincsenek benne az egyéb juttatások), második helyen a Real Madrid áll, a harmadik pedig az Oklahoma City Thunder. Bartomeu azonban ezzel nem feltétlenül ért egyet: „A Barcához nem a pénz miatt jönnek a játékosok. Azért jönnek, mert tudják, hogy itt élvezni fogják a focit.” Majd így folytatja: ”Nem mindenki akart nálunk játszani, akit le akartunk igazolni. Konkrét neveket nem említhetek, mivel jelenleg más csapatoknál töltenek be fontos szerepet. Azt mondtuk nekik: gyertek hozzánk focizni, s ők rendkívül izgatottak lettek, de az utolsó pillanatban kihátráltak, mondván „nem igazolhatok a Barcához, mert csak a cserepadon ülnék.” Ezeket a játékosokat nem akarjuk. Sokszor nem elég erősek ahhoz, hogy azt mondják: Hol szeretnéd, hogy játsszak? inkább azt mondják: Ott van Xavi, minek kellek én nektek? Azt akarod, hogy Leo posztján játsszak? Nem tudok. Amikor Víctor Valdés volt a kapusunk, senki sem akart hozzánk igazolni a kapus posztra. Miért? Hogy a padon üljek? Ez eléggé megnehezíti a helyzetet.”
Ugyanezen indoknál fogva, nagyon sok, a Barca akadémiáján, a La Masián nevelkedett játékos is inkább eligazol nagyon fiatalon. Felsóhajt: ”Néha azt mondják: mit fogok én itt csinálni? Elég jó leszek, hogy Busit a padra szorítsam? Nem hinném...”
Sérülések
Amikor egy játékos nagyjából 10 milliót keres évente, de ki kell hagynia két hetet, az maga lehet a katasztrófa. A Barca arról álmodozik, hogy képes lesz előre megjósolni egy esetleges sérülést, és így el is tudja kerülni azt. „Minden játékoson egy chip van az edzések során, amellyel figyeljük a teljesítményüket. – folytatja Valverde. Az így nyert információkból – sprintek, végsebesség – meg szeretnénk határozni az adott játékos fizikai állapotát, illetve esetleges izomfáradást, sérülést.” Ezeket az információkat, adatokat és következtetéseket azonban magának a klubnak kell összeszednie, mivel a jelenkor orvostudománya nagyon keveset tud a futballsérülésekről.
Ez azért is lehet, mert az elit labdarúgóknak különleges orvosi szükségleteik vannak. Az ebben a sportban szerzett sérülések egyharmada izomzattal kapcsolatos, ezen belül is a combizom a legkényesebb terület. Az orvostudomány eddig nem tulajdonított kifejezetten nagy figyelmet ennek a típusú sérülésnek, mivel az átlagember efféle sérülés esetén még mindig el tud menni dolgozni. A Barcának pedig ezen a téren nem volt sok esélye kutatásokat folytatni, hisz a csapat kerete nagyjából 25 emberből áll, ami nem túl nagy minta. Más csapatok nem hajlandók információt megosztani ezen a téren, így a klub jelenleg nagyjából 40 fajta izom és ínsérülést tanulmányoz különböző tudósokkal együttműködve.
A hangsúly a játékosok személyre szabott kezelésén és gondozásán van. Relatíve könnyű megfigyelni minden ember „külső terhelését”: hány mérkőzésen lépett pályára? Milyen intenzitású mérkőzésen? A Barca azonban egyre jobban halad a belső terhelések mérésének területén is: hogyan reagál a játékos mentálisan, vagy biomechanikusan a külső hatásokra.
Az első csapat orvosa, Ricard Pruna többek közt azt kutatta, hogy a játékosok genetikai profiljának lehet-e köze bizonyos típusú sérülésekhez.
Érdekes módon, ha az orvosok pontosan tudják is miféle kezelésre van szüksége a játékosnak, még mindig meg kell őt győzni annak helyességéről. A modern futballklubok egyre inkább szeretnék ellenőrizni a játékosaik szokásait, amiknek sokszor ellenszegülnek. Egy elit labdarúgó manapság már olyan, mint egy kisebb cég feje, aki elkötelezi magát a klubhoz napi két-három órányi „szolgálatra”. Ezek a játékosok gyakran saját fizioterapeutát, vagy erőnléti edzőt alkalmaznak, akik igyekeznek őket a legmodernebb, legtrendibb kezelések irányába terelni (most épp a jégfürdő a menő). Lehet, hogy el sem mondja a klubnak, milyen efféle tevékenységeket folytat. A Barca igyekszik visszanyerni a kontrollt a játékosok felett, ezért is igyekszik meggyőzni őket, hogy ne a privát szférából alkalmazzanak valami kuruzslót, hanem támaszkodjanak a csapatra. Ezért is fektetett be a klub a világ jelenleg legmodernebb MRI gépébe, ugyanis ez az eszköz képes milliméternyi precizitású képet adni a játékos izomzatáról, s ezáltal kimutatni egy-egy szakadás pontos helyét is.
Táplálkozás és alvás
Nem sokkal a délutáni edzés előtt a Barca középpályása, Sergio Busquets jelenik meg az edzőpálya melletti konyhában egy kis „újratöltésre”. Edzés előtt ez általában gyümölcslé. Edzés után (ami lehet reggel és délután is) a játékosok általában együtt ülnek le a nap legfontosabb étkezéséhez. Bárki, aki inkább hazamenne megkapja az ebédjét becsomagolva. Szinte minden játékosnak van saját szakácsa, aki rendszeresen konzultál a csapat dietetikusával, mit és hogyan készítsen el.
2006-ban, amikor a Barca hosszú évek után megnyerte a Bajnokok Ligáját, a sztárjátékosok libamájat ettek az öltözőben, mondván, hogy az jót tesz nekik. Ez, miután Pep Guardiola átvette a csapat irányítását 2008-ban, teljesen elképzelhetetlenné vált. Minden játékosnak együtt kellett töltenie a reggelit és az ebédet is a csapat központjában.
Guardiola távozása óta néhány szabály megmaradt, néhány pedig enyhült, de a Barca egyre jobban és jobban odafigyel a személyre szabott táplálékbevitelre. A klub azt is figyeli mennyire kimerült egy-egy játékos, milyenek az energia mutatói. Van, aki többet izzad, van, aki kevesebbet. Van, aki több zsírt, van, aki több szénhidrátot éget el. Hamarosan minden játékos számára meg tudják majd határozni, milyen ásványi anyagokat kell inniuk a mérkőzés félidejében és mennyit, a jobb teljesítmény érdekében.
A játékosok körében a "mate tea" a legkedveltebb magas antioxidáns és koffein tartalma miatt
A Sport Science Institute kihalászott néhány akadémiai kutatást a labdarúgók ajánlott étkezésének világából. Jó hír, hogy a koffein például fejleszti a fizikai, kognitív és technikai teljesítményt (még a passzpontosságot is). Ez alapján az útmutató alapján a tea és a kávé ajánlott leginkább a tréningek előtt a reggeli mellé, és „kávésított” sport italok (vagy rágó) a mérkőzésnapokon.
A játékosoknak szintén ajánlott a céklalé, amely elképesztő módon emeli a nitrát szintet a szervezetben (két pohár egy órával a mérkőzés kezdete előtt) és „egy hajtósabb időszakban” ajánlatos megenni nagyjából 100 szem meggyet (ami inkább tűnik kihívásnak, mint evésnek). Ezen szokásokat fontos, hogy ne csak a táplálkozási szakértő hangsúlyozza a játékosoknak, de mindenekfelett az edző, aki nagyon sok esetben kulcsfontosságú szerepet tölt be a játékosok életében.
A Barca a kereskedelmi partnereikkel karöltve mostanában kezdte el mérni a játékosok alvásának minőségét és mennyiségét. Ehhez egy speciális szenzorokkal ellátott ruházatot kell viselnie az éjszaka során, aminek sikere természetesen kérdéses, hisz a klub így már a legprivátabb szféráiba kér bebocsátást.
Stadion
A klub hivatalos szervei sosem jelentenék ki ennyire egyértelműen, de a Barca úgy tűnik, kezd sokkal inkább átfejlődni a katalán nemzeti szimbólumból egyfajta globális brandé. Ez hol tükröződhetne vissza a legjobban, mint az új, hatalmas, multifunkciós, világ-klasszis stadionban, amelyet nagy részben turisták fognak megtölteni a bevásárlócsomagjaikkal a kezükben.
A klub 2023-ra tervezi felépíteni (átépíteni) azt a stadiont, amit szerényen csak a „világ legjobb sport komplexumának neveznek, egy csodálatos város szívében”. Az Espai Barca egy óriási, nyitott bevásárló pláza lesz, amelynek a közepén ott a renováción áteső Camp Nou, Európa legnagyobb labdarúgó stadionja 105 000 férőhelyesre bővítve a jelenlegi 99 000-ről.
A tervek szerint a komplexumban lesz iskolai/egyetemi rész, hivatalok, éttermek és persze modernizált Barca megastore és múzeum. A klub elképzelései szerint a (nagyjából 630 millió euróba kerülő) Espai egy globális jelentőségű, a korát meghatározó szintű létesítmény lesz. A stadion már jelenleg is 5G-s telekommunikációs rendszerrel van felszerelve, a tervek alapján pedig a virtuális valóság technológiáját is kiaknázó létesítmények is elérhetőek lesznek.
A megastore, - ahol a Barca jelentései szerint már jelenleg is a legnagyobb az egy négyzetméterre eső bevétel a világ összes Nike áruházai közül - a tervek szerint némi fejlesztés után inkább fog hasonlítani stílusban egy Apple Store-ra, amely termékek helyett inkább élményeket kínál majd a látogatóknak. Az FC Barcelona múzeumának megtekintése, amely Spanyolországban a Prado és a Reina Sofia után a harmadik leglátogatottabb, ugyancsak több lesz, mint egy ok a stadiontúrára.
A felújítási munkálatok elsődleges célja azonban az, hogy a látogatók több időt töltsenek majd a helyszínen, mivel az FC Barcelona szurkolói köre globalizálódott (nagyjából egy évtizeddel ezelőtt a mérkőzésekre kilátogatók legtöbbje helyi lakos volt). A szociók, amennyiben nem tudtak elmenni egy meccsre, átadták a jegyüket a szomszédoknak, ismerősöknek. A helyiek nagyjából 20 százaléka a BL meccsekre általában csak a kezdőrúgás után érkezik meg, és a mérkőzés vége előtt távozik. Manapság azonban a szociók eladhatják az egy-egy mérkőzésre szóló jegyüket a klub weboldalán keresztül, amit többnyire a turisták vásárolnak meg. A stadion 78 000 átlagnézőszámából nagyjából 30 000 olyan külföldi, aki életében egyetlen Barca mérkőzést tekint meg, s ezért teljes mértékben ki akarja élvezni annak minden pillanatát. Jelenleg ehhez az élményhez csak néhány helyszín szolgál segítségül, ahol eltölthetnek egy kis időt, és költhetik a pénzüket.
Az Espai Barcában a szurkolók akár egész napot is eltölthetnek majd, még nem meccsnapokon is – mint például az amerikai foci szerelmesei az Egyesült Államokban, akik gyakran egy nappal a mérkőzések előtt érkeznek a helyszínre, ahol barbekjúznak, sörözgetnek, szórakoznak. A tervek szerint az Espai területén majd megfigyelik, hogy a látogatók melyik részékre, üzletekbe szeretnek járni a leginkább, és melyekbe kevésbé, így segítve a Barca munkáját, hogy a látogatók igényeihez, vágyaihoz alakítsák a komplexumot. S ha ez még mindig nem lenne elég, a klub nem áll le: Az így frissen szerzett információkat a Barca (és persze a partnerei a kereskedelmiektől kezdve a hulladékgazdálkodásiakig bezárólag) – know-how-ként értékesíthetik majd más infrastrukturális beruházások során az egész világon.
Társadalmi hatások
A „Més que un club” olybá tűnhet, mint egy önelégült szlogen, de a klub munkatársai, tisztviselői igenis hisznek benne. A társadalom szolgálata a klub missziójának része, amely formálja a Barcelona Innovációs Központjának munkáját és az FC Barcelona Alapítványának jótékonysági tevékenységét is. Marta Plana reméli, hogy a Barca munkájának eredményei nem csak a labdarúgás világának, Messinek és társainak, de az „átlagembereknek” is segítséget nyújthatnak majd... amellett, hogy megfelelő bevételt is generálnak a klub számára.
Forrás: How FC Barcelona are preparing for the future of football
