FC Barcelona - Atletico Madrid 2:0 

Azon filóztam a meccs utáni nagy vigyorgás közepette, hogy ugyan mégis mi a lónyál hiányzik még ebből az Atleticóból? Mi kell még, vagy mi az, ami miatt nem esnének pofára a lehetőség kapujában... Ahányszor odaértek, és kopogtattak a küszöbön állva az utóbbi néhány évben, mindig azon a banánhéjon csúsztak el, amit épp Costa zabált telipofával, és köpdösött az ellenfél védőinek arcába, vagy egyszerűen csak összeroppantak az utolsó pillanatok egyikében.. Az Atletico csapata olyan, mint maga Cholo Simeone volt játékosként, harcosok gyülekezete... Harcosoké, de nem mondhatnánk, hogy igaz győzteseké.

Igaz, az argentin elhozta nekik azt a mentalitást, amivel képesek felvenni a versenyt a legnagyobbakkal is. Megmutatta nekik, hogy senki sem elpusztíthatatlan, de valahogy mégsem volt képes igazán beléjük nevelni a győztesek mentalitását... azt, amire John is utalt a bevezetőben, azt, amit több, mint negyven éve hozott magával egy holland srác Amszterdamból Barcelonába..

Maga a mérkőzés alakulása és atmoszférája valóban beillett egy igazi döntőnek, amin végre egy valóban élvezhető, pörgős, taktikailag változatos párharcot szurkolhatott végig a nagyérdemű, tábortól és stílustól függetlenül. Az természetesen egyértelmű, hogy a Ticónak újat kellett mutatnia, támadni az életben maradásért, a Barcának pedig – ha valóban komolyan gondoljuk a háromkupás szezont – mihamarabb le kell zárnia a ligát, ergo szintén a győzelemért kellett játszania...

Őszintén szólva kifejezetten aggódtam, amikor Costa egy pirosért cserébe elküldte a saját, vagy a spori anyját melegebb égtájakra, mert a Ticónak fekszik a zárt, szívós védekezésből ellentámadásba stílus, a Barcát meg többnyire inkább összezavarja a hirtelen jött aránytalanság a gyepen... de szerencsére nem így lett. Legalábbis az első félidő végéig nem.

A második félidőben aztán Simeone lépett, mert lépnie kellett, és szépen elkezdte lekapkodni a szélsővédőit, akik helyére középpályásokat pakolt, a középpályások helyére pedig támadókat. Őrület volt a köbön, pláne az alapjáraton ultradefenzív Atleticótól, amely ezáltal igenis sikeresen kócolta össze Valverde egyébként pofás, stabil védekezésre alakított taktikáját (mindössze két kaput eltaláló fővárosi löket). Ennélfogva aztán lehetne ezen lamentálni, de az összképet tekintve a Barca nem tudta igazán magához ragadni az irányítás szerepét, (vagy talán nem is akarta?) Simeone pedig az idő előrehaladtával egyre merészebb és merészebb letámadásokat vezényelt, hátha  beakad egy pontrúgás, egy szöglet, vagy elcsúszik a lábak alatt egy visszapassz a Barca védelmében... De a Piqué vezette védelem nem hibázott, ergo Valverde mester-tervében csak idő kérdése volt, mikor jön el az a pillanat, mikor jön elő az a bizonyos „zseni faktor”...

Ernesto Valverdét illettük dicsérettel, illettük kritikával, de a Betis Sevilla elleni hazai fiaskó úgy fest valóban megadta azokat a támpontokat neki és a csapatnak is, amelyeken dolgozniuk kellett. A miszter előbb stabilizálta a csapat védekezését, s most már úgy fest sikerült felráznia a támadójátékot is. Meglepő elemek, váratlan kombinációk, ritmust jól felvevő és hasznos(!) cserék, de mindenekelőtt határozott védekezés, amelyet a már említett vereség óta lejátszott tizenkilenc mérkőzésen lőtt 47, és 13 bekapott gól is alátámaszt.

A lényeg, hogy taktikailag egy rendkívül komplett, védekezésben kifejezetten stabil, támadásban pedig ígéretes FC Barcelonát láthattunk tegnap este, aminek köszönhetően tettünk egy óriási lépést az újabb bajnoki cím felé.

Ter Stegen – két kaput eltaláló lövés, két lenyelt labda. A Villarreal elleni „bolondozás” remélhetőleg a megfelelő időben csengetett nála is. 7

Jordi Alba – előbb Koke, majd Saúl is megpróbálta stabilan tartani a bal oldalunkat, mindhiába. Simeone végül Correát kellett, hogy becserélje a mókus semlegesítésére, de szerencsétlennek javarészt szintén - az egyébként kiváólan játszó - Partey-t kellett kisegítenie védekezésben... ennél nagyobb dícséret pedig nem is kell egy bal bekknek. Három Atleticóst amortizált le a mérkőzés alatt, lőtt egy kapufát, ráadásul védekezésben is szinte hibátlanul tette a dolgát. Sokszor mondjuk mennyire nehéz az ellenfeleknek Messi, vagy Lalyos levédekezése.. egy ilyen három tüdejű, szélvészgyors taktikai fegyverről akkor mit lehetne mondani? 8

Lenglet – mekkora tanár ez a bárgyú képű lovag,  aki három év alatt jutott el a francia másodosztályból a Barca kezdőjébe... madre de mios. Imádom a csokiszörnyet, és biztosra veszem, hogy jövőre visszakaparintja majd a kezdőben a placcot Clément uraságtól, de ez idén bizony Lenglet éve. Méghozzá megérdemelten. 8

Piqué – a dicsőség általában a támadóké, de hótzihez, hogy néküle nem tartanánk most ott, ahol (értsd: 11 pontos előnyben 7 randival a vége előtt). Az, hogy az Atletico a letámadások során csak nyomozta a labdát, az, hogy a pontrúgásokra fókuszáló Atleti gyakorlatilag kétszer jutott fejelési esélyhez, és az, hogy az Atletico két alkalommal talált kaput, az mind nagyon nagyon nagy mértékben Gerard Piqué érdeme (is). A kis tangója Saúllal a végén pedig maga volt a tankönyvi megoldások Maldini-szintű mintapéldája. 8

Everybody wants Kung-Fu fighting

Sergi Roberto – lehet ez csak nekem tűnik úgy, de kezd a srác egy kifejezetten impozáns jobb bunkóra hasonlítani. A munkabírásáról eddig is tudtuk, hogy remek, csak hát épp annyira volt kemény védekezésben, mint a szappan a zuhany alatt.. Mostanság azonban – és ez lehet Semedo fejlődésének is köszönhető – egyre magabiztosabb, határozottabb teljesítményt látunk tőle is, legyen az védekezés, vagy támadásépítés. 8

Busquets – mostanság sok kritika éri Sergiot, van hogy jogosan... ugyanakkor mit ér egy középpályás, ha nem mer bevállalni egy-két kockázatosabb labdát az ellenfél védelmi vonalain keresztül? Na ugye. A félidőben Valverde kiválóan ismerte fel annak lehetőségét, hogy tíz ember ellen fölösleges olyan mélyen játszatni egy ilyen labdabiztos játékost, így ennek megfelelően magasabbra is tolta a Busit. Mivel a csapat – valószínűleg tudatosan – úgy döntött nem akarja mindenáron a kapujához szögezni az Atletit, Sergiora jutott a szerep, hogy egy-egy labdával minél gyorsabban játsza át a középpályát vertikálisan, vagy dobálja a szélekre a labdát a felfutó bekkeknek. Sokan mondták, hogy ez a Busquets nem az a VKP, akit világklasszisként megszokhattunk Xavi és Iniesta mellett anno.. Igaza van, ez a Busquets egy sokkal direktebb, így érthető módon többet is hibázó Busquets, aki a labdarúgással és a csapattal együtt fejlődik. 7

Arthur – szemem fénye kamubrazil. Eddig, ha az ellenfél csírájában szerette volna elfojtani a Barca támadásépítéseit, ráállított egy vérszívót Busira, amivel tulajdonképpen elzárta a középpályánkat. Ilyenkor jöttek a hátulról felívelt, és nagyrészt elveszített labdák, Messire és Lalyosra... Most viszont Arthurral van egy ugyanilyen labdabiztos opciónk, amit ha ugyanígy szeretne levédekezni az ellenfél, rengeteg energiába és kockázatba kerülne. A mérkőzés során többször is előfordult, hogy Busival vagy Saul, vagy Koke (Cholo folyamatosan tekerte a középpályásait) lépett vissza, hogy megakadályozza a labdakihozatalokat. Ekkor jelent meg azonban a semmiből Arthur, aki – miután Busquets tudatosan Sergi Roberto felé tolódott - töküresen (Rodri kilépése középről Messi jelenléte miatt maga lett volna a kész öngyilkosság az Atletico számára) térült-fordult a labdával az így kialakított üres területen, és máris sebességbe tudta rakni a támadásainkat (általában Albát, vagy Coutinhót keresve). A szerepe a második félidőre gyakorlatilag feleslegessé/áthidalhatóvá vált, a cseréje pedig teljesen érthető. 6,5

Rakitic – elnyűhetetlen. 7

A dominancia megvolt, csak nem úgy, ahogyan megszoktuk.. (forrás: Opta/Caley Graphics)

Coutinho – bíztató teljesítmény, de még mindig messze jár a legjobb Coutinhótól. Azon kaptam magam, hogy a mérkőzés során felváltva szidtam, vagy bólogattam miatta elismerően. Volt, hogy felesleges cselekbe bonyolódva hosszan szöktette magát, meg olyan is, amikor két Atleticós középpályás elé bevágva hozta át a középpályán a labdát, és jutatta el lendületből Messihez, vagy a szélsőkhöz. A legnagyobb helyzeténél sajnos éreztük, majd láttuk is mindannyian, hogy a ránehezedő nyomás, görcsösség miatt nem fogja tudni kihasználni az – ezen a szinten, pláne egy ilyen rúgótechnikájú játékosnál – ajtó-ablak helyzetet. Fene tudja, a BL döntőre lehet, hogy igazán formába lendül...6,5

Messi – az atleti elsődleges célja az volt, hogy Messi minél kevesebbet találkozzon a labdával. Ez a terv egészen kiválóan működött az istentelen Diego kiállításáig, de így is kiosztott többek közt egy olyan betyáros kvázi „gólpasszt” Albának, amit Godínék is csak pislogva figyeltek. A második félidőben aztán a Malcom beállása miatt széthúzódó Atletico védekezésének, és saját pozíciójának folyamatos változtatásának hála újra meg tudott jelenni hol a jobb szélen, hol mélységből beindulva a második hullámban. Lett is ebből egy-két életképes lövés, majd Iván csodás passzának hála egy – Godínt, illetve az Atleticós középhátvéd duettet a végsőkig kifiléző – zseniálisan csöves gól. 8

Suarez – megint megcsinálta ez az állat, ez a világ legnagyobb illuzionistáit meghazudtoló átváltozó „művész”. A feljebb is említett zsenifaktor, amire Valverde kihegyezte a taktikáját újra előjött abban a szent pillanatban, amikor Lalyos átalakult Zámbó Árpiból Freddy Mercuryvá.. és az egész Camp Nou azt énekelhette, hogy ÉÉÉOO! 8

Amikor részegen hazajösz, és az ágyon fekve forog veled a világ...

Malcom – úgy fest a brazil a kis bajcikájával együtt rájött, mi is igazán az ő jelenlegi szerepe ebben az FC Barcelonában. Nem neki kell megváltania a világot, nem neki kell három-négy-öt védőt lecseleznie, és nem neki kell eldöntenie egyedül egy-egy mérkőzést... Neki „mindössze” segítenie kell, hogy a csapat behúzhassa ezeket. Megint baromi jól vette fel a tempót, megint baromi jól húzta szét a védelmet, megint rohadt jól vonta magára a védőket, s juttatta el a labdát elsőszándékból Messihez. Úgy fest, hogy Valverde egy eszméletlen hasznos játékost faragott a srácból, aki – óriási örömömre – hatalmas alázattal, de legfőképp jól végzi el a rábízott munkát.

Alena –

• Tudod mit kell csinálnod?
• Nem, mester.
• Jó, akkor menj be, és kérdezd meg Messit..

Semedo – statisztikákban milyen jól mutat majd, hogy rögtön a beállása után sikerült áttörni az Atletico védelmét.