Az van, hogy kaptuk egy írást egyik olvasónktól, aki azt gondolta, hogy ha érdemesnek gondoljuk, közöljük is le. Mi pedig gondoltuk, leginkább azért, mert olyan véleményt testesít meg, amellyel ezeken az oldalakon nemigen találkozhattatok, sem nem fogtok a jövőben. A szerző azt is kérte tőlünk, hogy Hetton néven jelöljük meg őt, ami azért jó, mert mi így is tudjuk, hogy kit takar a név, ti meg nem! Hajtás után az írás. Vágatlanul.

Sziasztok!

Nem vagyok író és különösebben grafomán sem. Egy sima mezei szurkoló vagyok, aki 1996 óta drukkol a csapatnak. Azért ragadtam virtuális pennát, mert kicsit meguntam a nagy rinyálást a hozzászólásokban.

Nem akarok senkit úgy igazán kioktatni, csak elmondanám a véleményem. Elég messziről indítok.

1996-ban szerettem meg a csapatot és váltam szurkolójává. Az ok viszonylag egyszerű. Ekkor kaptam egy új számítógépet amin elfutott a Fifa96… hát ott kicsit elvesztem. Tetszett a csapat színe, jó játékosok voltak benne és később azt vettem észre, hogy követem az eredményeket is. Meccset megfelelő tévéadó hiányában nem láttam, így mindig az újságot kellett bújni. Olykor ott volt még az internet lehetősége is, de az még akkor igencsak más világ volt.

Aztán jött 1997 és a tévében élőben adták a KEK döntőt. A csapat megverte a PSG-t egy Ronaldo (az igazi, született brazil Ronaldo) góllal és én 14 éves fejjel ugráltam örömömben a tévé előtt. Ott volt Stoichkov is, a végén pályára lépett. Miatta akartam ifistaként a nyolcas mezben játszani.

Aztán végig asszisztáltam az első van Gaal érát, amikor a kezdőben 8 holland, egy brazil és két spanyol volt. Ebben a csapatban játszott Cocu, nagy kedvencem volt.

Aztán láttam olyat, hogy a középpályán Davids, meg Mendieta játszott. Láttam Gabrit, Oleguert, Petit-t, Overmarst, Zendent és még sok jó vagy kevésbé jó játékost. Olyat akit sosem vittem volna a csapathoz. Voltak évek amikor semmihez sem volt köze a csapatnak, vagy amikor a Valencia a bajnokok ligájában a remeklő Angulo játékának köszönhetően egy sima 4-1 küldte haza a szeretet bagázsunkat a Mestellából. Láttam Figot Barca mezben és habfehérben. Láttam a repülő disznófejet, a galaktikusokat elbukni. Láttam azt amikor a Barca - Atletico nem derbi, hanem egy sima bajnoki volt a középmezőny környékén tanyázó gránátövörös-kékek és a kiesés elől menekülő matracosok között.

2006-ban lett Barcelona mezem, egyenesen Barcelonából. Édesanyám hozta ajándékba a 19-es számú Messi mezt. Azért azt, mert kedd este sms-ben kérdezte milyet vegyen. Én meg jó főiskolásként éppen próbáltam nem a gatyámra folyatni talaj részegen a nyálam. Írtam, hogy 21-es Luis Enrique. „És ha az nincs?” Annyira offon voltam, hogy a többiek írták helyettem válaszban: Messi. Igazából nem bántam meg. Főleg, mert amikor felveszem focihoz és valaki divatszurkolósággal vádol, akkor közölhetem nyugodtan bő 10 éve nem ez a szám virít a kis argentin hátán.

Láttam mindent, mindent is – ahogy a klasszikus mondja. Mindig volt a csapatban egy kedvenc, egy játékos akiért lehetett rajongani. Volt Stoichkov, Guardiola, Luis Enrique, Cocu, Xavi, Iniesta, Puyol, Ronaldinho és egy jó darabig Messi. Most meg nincs egy olyan játékos, sem akire rá tudnék bökni, hogy na az ő játékát imádom.

Most próbálom majd kifejteni a lényeget, az egészet amiért belekezdtem ebbe az írásba. Eddig volt az előjáték, hogy lehessen látni ez nem csak gyors numera, hanem egy tartós kapcsolat.

Mindenki fikázza a vezetőséget, mondjuk joggal. Én sem vagyok kibékülve velük. Viszont ők hozták azt a Neymart akiért most mindenki sír. Azt a Neymart aki csak azért nem úgy távozott, mint Figo, mert nem a Real Madrid csengette ki érte azt a messziről szabad szemmel is jól látható összeget. Mismásolt, hazudott, lapult, mint szar a gazban és utána előadta, hogy neki napfény kell, mert Messi árnyékában nem tud nőni. Kell neki az aranylabda, a sok pénz és az világ összes Palvin Barbarája. Tényleg vissza akarja hozni mindenki azt a játékost aki így lépett le? Figo vajon 2002-ben visszajöhetett volna a 2000-es távozása után? Vagy Luis Enrique is biztosan szélesre tárt karokkal találkozott volna a Santiago Bernabéu ajtaján kopogva? Gyanítom még Michel Laudrup is kulloghatott volna haza.

Lónak azt a nemesebbik szervét! Zavarták volna el őket a fenébe! Elment, elvágyott, áruló lett a szurkolók szemében, hiszen az ősi ellenséghez ment. A Paris Saint Germain ugyan nem ősellenség, de azért csuklóztatta Verrattival eleget a csapatot és hát ott van a Neymar szappanopera első és második felvonása is.

Neymarért kért összeg irreális! Irreális egy olyan játékosért, aki az elmúlt két évben kevesebb, mint a meccsek felén volt bevethető. Kezd inkább celeb, mint focista lenni. Túl sok körülötte a botrány. Egy időzített bomba a srác… de Messi kérte/követelte.

Adni érte két-három játékost? Melyik játékosokat? Elhúzni egy nyáron keresztül a sztorit és közben az az ember készüljön fel, majd játsszon rendesen. Majd az üzlet meghiúsulása után maradjon még egy évet. Vajon mennyire érzi majd úgy, hogy neki igenis meg kell halnia a pályán? Gondolj csak bele, hogy Te hogyan éreznéd magad a helyében?

Neymar végül nem jött, pedig Messi vele akart játszani. Messi nagyobb, mint a Barca? Maga a Barca? Ő az edző és az elnök egyben? Papíron biztos nem. Volt előtte is FC Barcelona és gyanítom, hogy lesz utána is. Nehéz évek lesznek, de volt már ilyen.

Messi kikezdhetetlen és tudom ezért keresztre leszek feszítve, de az ő felelősségét senki sem kérdőjelezi meg a csapatnál. Elvégre ő Messi! De mégis amikor a klub kiadásainak 70%-a fizetés, akkor biztos kell neki azaz évi 30 vagy hány millió? Tudom, Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Viszont emellett évente egyéb helyekről is gennyesre keresi magát. Miért rugózok a fizetésén? Azért, mert mindig elmondja, hogy Bajnokok Ligáját akar nyerni! Ahhoz megfelelő játszópajtások kellenek. Mindjárt könnyebb leülni tárgyalni a leendő emberkével, hogy mondjuk Messi lemondott fizetése egy részéről, hogy a megfelelő pajtás rohangáljon mellette. Ahogy tette azt pár éve Tom Brady. Mellesleg volt olyan Athletic Club Bilbao játékos, aki az utolsó egy vagy két évében konkrétan ingyen játszott a csapatában. Miért? Mert annyira szerette a csapatát és hálás volt nekik. Ugyan a La Liga szabályzata szerint minimális fizetést kellett neki utalni, de ő azt a klub utánpótlásának ajánlotta fel.

Ekkora bértömeg mellett jelzésértékű is lenne a többiek felé a csökkentési hajlam. De itt már nagyon elmentem utópisztikusba. A lényeg, hogy számomra Messi kikezdhetetlensége zavaró.

Az utánpótlás kérdés. Mindenki sír, hogy nincs elég sajátnevelésű játékos a pályán. Tény s való, hogy kevesen vannak. Viszont amikor eredmény kell, de azonnal, akkor biztos van idő rá? Én mondjuk megadnám, de az én vagyok. A csak egy szaros bajnokságot nyertünk jellegű véleményt írok szerintem nem. Akkor meg mi legyen? A tehetségek el fognak menni, ha nem látják a lehetőséget arra, hogy megragadjanak az első csapatban. Ez egy ilyen csúnya világ sajnos.

Valverde… na ehhez le kell ülni. Nem voltam ellene egészen a Liverpool elleni visszavágó végéig. A negyedik gólnál a nászajándékba kapott tévéhez akartam vágni a távirányítót. Nem hittem el, hogy két egymást követő évben is háromgólos előnyről esik ki a csapat és ismét kilátástalan játékkal. Nem hittem el, hogy nem menesztették. Mennie kellett volna magától is. Ő nem ment és nem is küldték.

Viszont itt jön a fogós ravasz kérdés: „Ha már nem Ernesto Valverde Tejedor lenne a csapat edzője, akkor ki legyen?”

Hm? Mondjon nekem bárki egy olyan edzőt akit elfogadna a csapat, a szurkolótábor, a vezetőség, jó a marketingje, a szakmai reputációja, mozdítható és elég tökös is a feladathoz? Egyet! Csak egyet kérek, aki megfelel ezeknek a kritériumoknak!

Nincs ilyen. Egyszerűen nincs.

Ne mondja senki Kloppot, mert hatalmas csoda kéne ahhoz, hogy ő három éven belül felálljon a Liverpool padjáról. Ráadásul az idei év árazza be őt nagyon. Számára csak a bajnoki cím az elfogadható.

Pep Guardiola? Ő maga mondta, hogy nem szándékozik visszatérni. Tippjeim szerint azért, mert tudja, hogy amennyiben nem produkálna olyat, mint tíz éve, akkor a saját szobrát pisálná oldalba a Nou Camp szent gyepén. Mindattól függetlenül, hogy irgalmatlanul nagyot alkotott, azért a távozása óta nem jutott Bajnokok Ligája döntőjébe. Pedig pénzt, paripát és fegyvert mindenhol megkapott hozzá.

Xavi? Imádnám, de neki kell még pár év.

Ki lenne hát az ideális?

Kedves szurkolótársak! Az, hogy egy olyan szezon után, amikor bajnokok lettünk húzzuk a szánkat igencsak hülyén jön ki. Nem lehet mindig nyerni! Se bajnokságot, se kupát, se bajnokok ligáját! Olyan csak a Fifában van a gépen. Azon hisztizni, hogy „csak” bajnokok lettünk igencsak bicskanyitogató. Sokan természetesnek veszik a triplázást! Ha nem tudsz örülni a bajnoki címnek, akkor mit csinálnál, mondjuk Eibar/Everton/Mainz/Lecce/Nantes szurkolóként? Gondolj vissza a fentebb említett sötétebb évekre, például van Gaal második eljövetelére…