Az oximoron (a görög ὀξύς oksús "figyelmes, elmés" és μωρός mōros "tompa, buta, ostoba" szavakból) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény, eredeti másolat stb.

Ilyen oximoron az unalmas clasico. Mégis sikerült előállítani.

Hazudnék, ha azt mondanám, ez volt az egyetlen unalmas clasico, amit életemben láttam (gondoljunk csak a 19-es Copa del Rey odavágóra a Camp Nouban, ami a két gólon kívül arról szólt, hogy a csapatok lepergessék az időt), de tény, hogy egyáltalán nem gyakori, sőt.

Valverdének ez is sikerül, amellett, hogy egészen érdekes rekordokat állít fel. Köztudomású, hogy az ő nevéhez főződik a veretlenségi rekord, amely veretlenül szerzett bajnoksággal is párosult, de még Guardiolát is legyőzte a clasicók tekintetében, mivel Ernő bának már jobbak a klasszikus-mutató, mint Józsefnek. Ernőnek több veretlen meccse van már ott is és ezzel együtt nyilvánvalóan az ő időszakához köthető a legrosszabb madridi produkció is, 8 nyeretlen clasico képében.

Beszédes, nem?

Hát nem. 

Mindezek az adatok ugyanis mit sem mutatnak meg abból, hogy milyen rémesen óvatosan (v.ö.: ötlettelenül, akarattalanul és töketlenül) képes pályára küldeni a világ egyik legjobb keretét a világ egyik legfontosabb sporteseményén. Elképesztő azt látni, hogy egy egymilliárd (igen, 1.000.000.000) eurót meghaladó összértékű keretből ezt sikerül kihozni.

EZT, bazmeg.

Értek én mindent, értem a tutizmust, ami inkább mulyaság, értem, hogy öreg a keret és éppen fiatalítás van, az viszont a pályán nem mindig látszik, értem a defenzív, biztonsági taktikát, de akkor meg a faszért kapunk ennyi gólt? Értek én mindent, miközben rohadtul nem értek semmit.

Nem értem, miféle matematikai modell állhat amögött, hogy egy vállalat, amely a szórakoztatóiparban tevékenykedik (igen, ez bizonyos szempontból szórakoztatóipar), amely a kifejezetten látványos futballt tűzte a zászlajára, ahol a játék szépsége elsődleges, az a szórakoztatást, a látványt és a szépséget hogyan is mért enged(het)te el?!

Nem értem milyen üzleti számítás lehet amögött, hogy egy olyan edzőt, aki futballfelfogásának vajmi kevés köze van a fent felsoroltakhoz, ráadásul az eredményeket is csúfos körülmények között nem szerzi, a mai napig kirobbanthatatlanul stabil székkel bír.

Nem értem, nem értem, nem értem. 

Nincs ugyanis, nem fordulhat elő az, hogy Valverdét kirúgják. El van döntve, hogy ő van és kész.

Ne jöjjön senki azzal, hogy a klubvezetés ostoba, mert nagyon nem az. Az FC Barcelona vezetősége nem hülyék gyülekezete, bármennyire is szeretnék sokan azt látni és bármennyire is egyszerű, vagy leegyszerűsítő válasz azt mondani, hogy hülyék. Nem azok. Csak épp nem értem, nem értjük a motivációt, nem értjük a döntések mögötti mozgatórugót, nem tudjuk, mi miatt történnek úgy a dolgok, ahogy történnek. Pedig oka (mégpedig racionális oka) biztosan van, amiben maximum nem értünk egyet, vagy esetleg tévednek. De sem nem gonoszak, sem pedig nem hülyék. 

A vezetőség ki fogja tölteni az idejét, Valverde ki fogja tölteni az idejét, értelmetlen tehát mindenféle ilyen-olyan #out gifekkel televerni az üzenőfalakat, mert senkit nem érdekel és mindegy is, mert nem változik meg tőle semmi.

Marad, ami van, a többnyire fostalicska játékkép, és néha-néha a szórakoztató, Barca-futballra emlékeztető meccsek.

Reméljük, a mai ilyen lesz.

FC Barcelona - D. Alavés

vezeti: Mario Melero López

16:00 - Spíler2