A Barca idei futballja egy meleg vasárnap estére esett. Olyan dolog történt, ami a szezonban nem nagyon: a csapat könnyedén, vidáman, szórakozva és szórakoztatva futballozott, láthatóan kiélvezve ennek a gyönyörű játéknak minden örömét.

Sokan azt mondják, hogy most találta meg Setién Griezmann szerepét a csapatban, mások (vagy épp ugyanazok) egy rugalmasabb szerkezetben találták meg a megfejtést, hogy 4-3-1-2-ben mind a három támadó aktívan tudott részt venni a játékban. Megint mások arra esküsznek, hogy mindez csak annak köszönhető, hogy Messinek jobban ment vasárnap.

Talán mindben van igazság, de én leginkább a lelki okokban hiszek. Az az állításom ugyanis, hogy a bajnokság jó eséllyel való elúszása levette a terhet a társaságról és így, nyomás nélkül már jóval könnyebben teljesít a Barca jelenlegi legénysége. Már csak ezért is hiszek ebben minden más magyarázat felett, mert ez az idegenben való bukdácsolás okaira is választ ad.

Ahogy arról már korábban írtam (akkor se keresem vissza, mikor), a mindenekfelett álló automatismo kikopását a csapat néhány évig, a tökéleteset megközelítő módon tudta pótolni minden idők egyik legjobb (ha nem a legjobb) támadóhármasával és alappal lehetett hinni abban, hogy majd ők megoldják – hiszen meg is oldották. Lehetett hinni abban, hogy mindössze csak elbaszni nem szabad nagyon, ők úgyis többet rúgnak.

Mikor az MSN felbomlott, maradt a Messiáshit, de egy kérdésre nem maradt végül válasz: ő miben higgyen? Mert neki is kell valamiben. Maradt tehát a közönség és az otthon melege, mint egyetlen mentális támasz, idegenben meg jó az x-is. Jó hát, csak nem egy bajnoktól.

Viszont, ha nincs nyomás, nem kell akkora lelkierő sem – lehet játszani szabadon.

Ha lemegy a nyomás, feljön a foci

Ezt pedig megtették, mert ennyit azért még tud a csapat.

Marc-Andre ter Stegen - 7

Iszonyú peches volt, mikor Cazorla lövését pont Moreno elé ütötte és onnan már veszett volt a fejsze nyele. Különösen, hogy Piqué a social distance-t betartva követte az eseményeket. Ezen kívül nem volt sok egyéb dolga. A passzai ügyesek voltak, különösen a középpályába lőtt labdái, azokban van fantázia rendszerint.

Gerard Pique - 7

Annak ellenére jó meccse volt, hogy ő is benne volt a tengeralattjáró egyetlen találatában. Ésszel és értelemmel vezette a védelmet, ha már erővel és sebességgel nem tudja. Sajnálni fogom, ha befejezi, hiányozni fog a tapasztalata.  

Clement Lenglet – 6,5

A gólnál messze Lenglet bambulta a legnagyobbat és Paco kiválóan lelte hűlt helyét a pályán. Az ébresztőcsengő hangját viszont legalább meghallotta és többet nem hibázott.

Jordi Alba – 7,5

Zsolti kis híján az eredményjelzőre is feliratkozott, de aztán mégsem, mert a lövése épp Asenjo kezei közé érkezett. Egy asszisztot azért csak jegyez és volt még legalább két kiválóan betett labdája, amikből ugyanilyen eséllyel lehetett volna nagy helyzet, vagy épp találat.

Nelson Semedo – 6,5

Szokásához híven állandó veszélyforrásként volt jelen a jobbszélen, vsizont ez most inkább csak fenyegetés maradt, mert a hatásfoka nem volt eléggé nagy. Sőt az első gólnál valószínűleg Clement haverjával együtt ugrottak ki egy hosszúlépésre, ami megindokolja a pontlevonást.

Sergio Busquets – 7

Businak olyan cselei vannak, amilyeneket a szemétláda apukák csinálnak a gyerekkel – én imádom nézni egyszerűen, pedig valójában semmi szép nincs benne, de olyan fölény igen, amihez jó tartozni.

Nagyon remélem, hogy minél több időt tud még a pályán együtt tölteni de Jonggal, Puiggal, mert nagyon sokat tanulhatnak tőle még az inaskák. Businak leginkább a fejében van az ereje és ezt a tudást nem szabad hagyni nyugdíjba menni idő (és átadás) előtt.

Sergi Roberto - 8

Roberto őszintén nagyon jó volt - mármint nem hozzá képest, hanem objektíve. Annak ellenére, hogy (tőle szokatlanul) a középpálya baloldalán kezdett, olyan akaratot, erőt és játékintelligenciát vitt a pályára, amit kevésszer láttam tőle. Még egy asszisztja is volt, de azt a gólt elvették a hülye madridiak bírók.

Arturo Vidal – 6,5

Nem volt jó, de keményen nyomta és ez majdnem elég.

Lionel Messi – 8,5

Egészen faszipántos pozícióban találta őt ez a meccs: hátrébb vont támadó, előrébb tolt irányító – ez az öreg géniusz helye. Kis szerencsével még egy gól is összejöhetett volna, de láthatóan ez nem frusztrálta - és ezt is öröm volt nézni.

Antoine Griezmann - 9

Eljött az a pillanat, amit nem pillanatként ugyan, hanem állandó jelenlétként minden Barcelona drukker várt. Feltűnt a pályán Antoine Griezmann. Nem az a csávó, aki hasonlóan hordja a haját és legalább annyit tud futni, nem. Ő maga jött el, hogy egymaga nyomás alatt tartsa egy félidőn át a Villarrealt, hogy kibrusztoljon egy öngólt, hogy olyat löbböljön, amilyet csak King Lio-tól szoktunk látni. Erre van szükség, Tóni.

Luis Suarez - 8

A tekerése gyönyörű volt, majdnem összejött a második is, de nem is ez volt a legfontosabb, hanem, hogy ébren volt végig a meccsen. Figyelt, értett, éles volt és relatíve még gyors is. Átlagon felüli teljesítmény tőle, mivel ennél kevesebb is elég szokott lenni.

Cserék:

Ivan Rakitic - 7

Lehet, hogy csak nekem tűnt fel, de mióta újraindultunk, mintha jobban passzolna a csávó. Semedo helyett jól szállt be, a Messinek adott keresztlabdáját pedig tanítani kellene, de csak phd hallgatóknak. Alatta nincs értelme. 

Riqui Puig – 7,5

Ricsike olyan, mint amikor tavasszal kinyitod az ablakot és beáramlik rajta az új élet. És azt hiszem ez elég is róla.

Ansu Fati - 8

Ez a srác lőtt egy gólt poénból. Viccből, mókából, érted.

Ronald Araujo – 6,5

Viszonylag ügyesen szállt be, volt néhány jó blokkja, de kevés volt a hatása a meccsre. Lehetne akár több is, mert most még van kitől tanulni. Még van.