Korábban már kísérletet tettünk arra, hogy csokorba gyűjtsük a problémákat. Akkor a vezetőség volt soron, adja magát, hogy a másik gócpontról is szó essen: az öltözőről. Előrebocsátva, hogy ez szigorúan szubjektív műfaj. Ha igyekeztem is objektív maradni.
Itt azt hiszem, nincs miről beszélni. Talán sajnos, hogy éppen ezen a poszton kell ilyesmiről beszélni, de a keret szinte egyetlen olyan klasszisa, aki folyamatosan igazolja is, hogy az. És ez akkor is igaz, ha csúnya meccse volt a Bayern elleni.
Neto
Különösebben őt se lehet boncolgatni, meg igazából ki se derült, mi lenne, ha bármilyen indok miatt elsőszámú kapussá kellene lennie.
Semedo
Azt gondolom, idén megmutatta, hogy jelentős potenciál van benne, hiszem, hogy ha kapna maga mellé végre egy gyors szélsőt (ismétlem: tényleges szélsőt), még inkább kiütközne, hogy mennyire jó.
Piqué
Nálam a szezon egyik legjobbja volt, az egyetlen védőnk, aki képes uralni a levegőt is, ezenkívül a kapitányok közül talán a leginkább hiteles figura. Kötődése a klubhoz megkérdőjelezhetetlen, további erénye, hogy a fiatalok nagyon tisztelik, hiszem, hogy jó hatással lehetne a következő egy-két év átmenetére. A fiatalításban elvetni a sulykot nyilván túlzás lenne, az „öregek” közül ő az egyik, akire mindenképpen számítanék.
Lenglet
Első ránézésre „ahhoz képest” (értsd: olcsó, nincs más) megfelelő játékos csak, másodikra szerintem kiérdemelhette a megbecsülésünket és tiszteletünket. Kiváló személyiség emberként, jó példa lehet bárkinek a csendes, tisztességes, elkötelezett, kitartó munkavégzésre. Ez pedig talán az egyik legfontosabb hiánycikk jelenleg a csapatban: az alázatos munka.
Alba
Vélemény szerint csak jobb híján maradjon, egyike azoknak, akik a leglátványosabban képesek hisztizni, amikor nem megy a foci. Erre pedig semmi szükség. Ami nagyon kell most: kigyomlálni azokat, akik már (régen) csak szavakban hajlandóak küzdeni, harcolni a klubért, a csapatért.
Sergi Roberto
Egyike azoknak, akikről elhiszem, hogy elkötelezettek, látom, hogy a hajtás, a kemény munka nem idegen tőle a pályán sem. Ami viszont felejthető, az a kulcsszerepe a csapaton belül. Jóval kevesebb kezdő, több pad, hadd jöjjenek a fiatalok, akár egy rosszabb szezon árán is.
Umtiti
A tipikus példa arra, amit sikeresen elbaltázott a vezetőség: szituációjába belekényelmesedett játékos, aki gyakorlatilag pofátlanul ellenszegülve a klub érdekeinek, a nagy büdös semmiért cserébe húzza le a pénzt. Réges-régen túlvagyunk azon, hogy „majd talán jövőre”, nincs itt kérdés, BÁRMI áron el kell(ene) távolítani a csapatból.
Firpo
Vizsgálhatnám a balvédőket is, de talán helyesebb lenne abban gondolkodni, hogy végre tegyünk már eléjük egy nyomorult balszélsőt! Vagy, hogy ne legyek telhetetlen, lehet tőlem akármilyen lábas, de SZÉLSŐ legyen már végre ott, ahova az kell!
Rakitics
Azt gondolom, sok mindent nem szükséges ezen boncolgatni. Évekkel ezelőtt letelt már az ideje, csak ugye újabb példa arra, hogy milyen iszonyú nehezen szabadulunk játékosoktól, akikre nincs szükségünk.
Busquets
Nyilvánvalóan már nem a régi, ami miatt viszont mindenképpen megtartanám, az, ahogy a fiatalok tekintenek rá. De Jong, Puig, Pedri is mind elsőként emelték őt ki a jelenlegi csapatból, ha a jövő középpályáját akarjuk felépíteni, nálam elengedhetetlen, hogy egy ilyen kalibertől testközelből tanulhassanak. Éveket „spórolhatunk” meg ezzel az átállásban. Ugyanakkor nálam még mindig a csapat egyik alapköve, ha nem is stabil kezdőként, másodikként még bőven lehet benne egy-két szezon.
de Jong
Azt hiszem, itt sincs miről beszélni. Koeman szinte már nyilvánvalóvá tette, hogy kulcsszerepet szán neki, így remélhetjük is, hogy hamarosan látványosan bizonyítani is fogja ezt. Nem kérdés, hogy ott van benne az iszonyatos tehetség, ha ez egy gyatra csapatban látszott, egy jobban felépítettből talán már ordítani is fog.
Vidal
Motiváció, tűz, harcosság, hajthatatlanság. Már csak példaképként, húzóerőként is mindenképpen megtartanám, de abban is bízok, hogy rajta nem múlik semmi a pályán sem.
Dembélé
A legészszerűbb lenne megszabadulni tőle, de az is nyilvánvaló, hogy nem lehet. Egyrészt, mert nem kell senkinek, másrészt mert irtózatos bukás lenne. Talán abban reménykedhetünk, hogy Koeman személyében olyan karakter érkezett a csapathoz, aki nem tűri az ellentmondást, a kifogást, a lazsálást. Itt az ideje helyére tenni őt, kemény kézzel fogni, és persze reménykedni, hogy végre lesz egy szezon, ahol "kettőnél több" meccset is képes lesz játszani.
Suárez
Nálam nem kérdés, hogy a csapat leginkább ártalmas tagja. Láthatóan gyatra teljesítmény, annál nagyobb arc, fetrengés, hiszti, kifogások tömege, miközben az egyetlen érdemi skillje az, hogy a vezérbika legjobb pajtása. Romboló személyiség, aki minél inkább akadály a csapatban, annál inkább hajlamos másokat hibáztatni, lásd a pillanatokat a pályán, amikor a hibákat látványosan kéri számon másokon. Hiszem, hogy ha sikerülne kirobbantani őt a csapatból, az máris erősen pozitív hatással lenne az öltözőre. A munkamorálra is, nem csak edzésen de főleg a pályán. Nálam ő az elsőszámú jelölt, akinek a hivatalos távozási hírét örömmel fogadnám.
Braithwaite
Nem igazán érteném a távozását. Ha nem is elsőszámú támadó, csere nyilván kell, vásárolni most úgyse tudunk, ráadásul nem is igazán derült még ki róla, hogy mi van benne. Ami biztos, hogy a munkával nincs problémája, elszánt, kitartó, ez pedig a jelenlegi helyzetben máris fontos szempont.
Griezmann
Koeman már elmondta: ha már ennyi pénzt kiadtunk érte (is), akkor hozzuk ki belőle a legtöbbet, különben hülyék vagyunk. (A különben, és azután az már az én véleményem.) Be kell fejezni ezt a baromságot, hogy a szélen erőltetjük, láthatóan nem megy neki. Tegyük akárhova, ahol legalább valamennyire komfortosan érzi magát, aztán pár hónap alatt legalább az kiderül, hogy mit lehet belőle kihozni itt, nálunk. Addig nagyon nem is érdemes minősíteni.
Messi
Végére hagytam, mert nyilván ő a legérzékenyebb pont. És a leginkább megosztó játékosunk. Én azt gondolom, hiába többek (ld. pl. Xavi, vagy Bartomeu) vágya, nincs benne kimagasló három-négy szezon, de ha konkrétan kimagasló, akkor talán egy-kettő se. Egyértelműen érezni a korát, lelassult, nem bírja a sorozatterhelést, nem mennek például már úgy a cselek sem. Ugyanakkor a helyzet az, hogy hiába látja ezt esetleg mindenki, továbbra is tőle várjuk a megoldást, rá tesszük azt a terhet, amit láthatóan nem bír már el. Ugyanennek hozománya, hogy akaratlanul is elkényelmesíti a csapatot, részben hasonló szituáció ez, mint volt Ronaldinho utolsó időszaka. Ott is mindenki tőle várta volna a megoldást mindenre, hosszadalmas folyamat volt szembenézni azzal, hogy már nemhogy nem megoldás, inkább akadály. Hitem szerint ugyanakkor nem feltétlenül lenne indokolt a távozása. Egyrészt vitathatatlanul a legfontosabb karaktere lehetne a fiatalok beépítésének, nemhogy példaképük, inkább afféle „istenük”. Joggal. A másik jó megoldás pedig az, ha levennénk róla a támadások terhét. Ha eljutnánk oda, hogy nem kellene azt éreznie, vagy ő csinál mindent támadásban, vagy nem történik semmi, bőven lehetne még építeni rá a csapat kiemelten fontos tagjaként. Fantasztikus meglátásai vannak, jelenleg is a világ (egyik) legjobb észjátékosa, nyugodtan lehetne statikusabb, visszavontabb a posztja, ha nem kellene neki magának megérkeznie a befejezésekre is. Ezentúl pedig hiába mondtam róla, hogy már erősen megkopott, nemhogy a csapat, de a spanyol bajnokság magasan legjobb támadója még így is. (Még akkor is, ha ez magát a spanyol bajnokságot is minősíti valamelyest.) Végére hagytam még egy érdekes szempontot, ez pedig a távozásának egy lehetséges pozitívuma. Ezt neki kell éreznie, de ha már nem tud annyit adni a csapatnak, amennyit szeretne, akkor menjen. Ha ez hozná el azt, hogy visszavonhatatlan változásokra kényszerülne a klub és a csapat, az pozitívan is kijöhet. Lenne igazság abban is, ha úgy gondolja, hogy a távozásával jót tesz a klubnak, a csapatnak. Ez jelenthetné ugyanúgy az elkötelezettségét a Barcelona iránt, távolról sem lenne feltétlenül és kizárólag árulás a klubbal, a szurkolókkal szemben.
És persze mégsem ő lett az utolsó, mert nyilván itt vannak a fiatalok, akiket nem említettem. De nincs is ezen sok mindent cifrázni. Nyilvánvaló, hogy változtatni kell, nyilvánvaló, hogy jöjjenek az ígéretes fiatalok. Lehet, hogy az eredmények nem lesznek jók, az is lehet, hogy a játék sem. Kell a motiváció, a győzelmi éhség, a sikeréhség, kell a hajtás, az akarat, a küzdeni vágyás. Végignézve az elmúlt éveket, ez az, ami a legjobban hiányzik most a csapatból, ez az, amiből a legtöbb kell most. Nálam pillanatnyilag másodlagosak a taktikai finomságok, inkább hiszem, hogy erős és határozott vezetőre van szüksége a játékosoknak, lényegében évek óta.
Olyan emberre, aki nem tűri a kifogásokat, a lógást, a hárítást, a mellébeszélést. Aki pedig ezt nem bírja, menjen. Inkább most, mint egy év múlva. Abszolút lényegtelenek a múltbeli érdemek, az maradjon, aki MOST hajlandó, vagy képes érdemeket felmutatni. Mert ez a klub és a csapat elsődleges érdeke.
