Túlvagyunk a szezon első érdemi szintmérőjén, személy szerint azt gondolom, persze, az első két diadal nagyon felemelő volt, de találhatunk pozitívumokat ebben is.

Az egyik, hogy Koeman első alkalommal említette meg a fizikális problémákat (sorozatterhelés, fizikálisan nagy kihívást jelentő ellenfél), a hajrára mégis mi tűntünk élesebbnek, ott inkább benne volt, hogy mi győzhetünk a végén.

A másik, hogy ezzel együtt érezhetően élesebb mentálisan a társaság, érezni a motivációt, az akarást, főleg, ha az előző szezonnal vetjük ezt össze. Tekintve, hogy milyen karakter volt Koeman játékosként is, ez persze nem meglepő, akár el is várható. (Azok kedvéért, akik nem láthatták őt anno, viszonyítási alapként azt a szituációt hozom ide, mintha Puyol került volna most a csapat élére, ami a szellemiséget, a küzdelemhez, harchoz való viszonyulást, a koncentrációt és a céltudatosságot jelenti. Egyszerűbben megfogalmazva pedig: egy b@szott kemény játékos volt, aki nem tűrt ellentmondást a pályán.)

Senkit ne tévesszen meg a külső, távolról sem egy pocakos, borvirágos arcú, joviális bácsikát üdvözölhetünk a személyében, inkább azt az edzőkaraktert, akire talán a legnagyobb szükségünk volt. És aki ezzel együtt a legtöbbet is hozhatja ki az előző évek megfásult, unott, jóllakott keretéből.

Nem mondok újat azzal, hogy nagyon kellett a kemény kéz az alapembereknek, azzal sem, hogy kellett a bátorság is felrúgni a csapaton belüli erőviszonyokat, kimozdítva komfortzónájából azokat, akikre ráfért, megcsillantva a valós lehetőséget azok előtt, akik kilátástalannak vélték helyzetüket.

Én azt gondolom, ez, mint legfontosabb, megtörtént, Koeman ebből a szempontból ideális választás volt, hiszem, hogy be is fogja váltani a reményeinket. Még annak ellenére is, hogy a keret változtatása iszonyatosan nehéz a jelenlegi helyzetben (pénzhegyek mínuszban, a Barça vonzereje jelenleg közel nulla), ezzel együtt a lehetőségei is nagyon behatároltak.

És persze azzal a kitétellel, hogy a reményeink, elvárásaink közelében nincsenek a BL-győzelemnek. Közelebb állnak azok ahhoz, hogy, ha(!) minden jól alakul, versenyben lehetünk a bajnoki címért.

Egyéni értékelő:

Neto – első alkalom volt a szezonban, hogy volt dolga kapusként is, ami még érdekes, hogy nálunk kulcsszerepe van a leghátsó embernek a letámadások hatástalanításában is. Ebben azért megmutatkozott a különbség, ter Stegen színvonalasabb lábbal. De alapvetően rendben van ez, inkább egy hosszan előrebikázott labda, mint hogy túlvállalja magát bizonyításvágyból. A gólnál esélye nem volt - 7

S.Roberto – a klub közelmúltjában láthattuk, hogy a/egy jó csapat kijöhet a kiváló csapatmunkából, illetve kimagasló egyénekből. Pillanatnyilag az előzőhöz -, ha egyáltalán megvalósul majd, - idő kell, utóbbira pedig esélyünk nincs egyhamar. Marad tehát az előző évek tétlenségének, hibáinak következményeit viselni, ezzel azt is, hogy távolról sem briliáns, de amúgy jó kiegészítő játékosokra hárul kulcsszerep. Aminek valószínűleg és értelemszerűen nem fognak megfelelni. Én azt gondolom, hogy Sergi bőven önmaga legjobb képességeit hozza, az már kevésbé az ő hibája, hogy normális helyzetben nem kellene ilyen elvárásoknak megfelelnie - 6

Araujo – példája lett a „jó helyen jó időben” közhelynek, és az sem kizárt, hogy végül kényszerűségből lett egy felfedezettünk. Engem eddig meggyőzött, bár okozhat majd gondokat, ha egyszerre van fenn Piquével. Mindketten hasonló karakterek, jók a statikus szituációkban, adhatnak azonban majd bőségesen munkát a „szellőléptűeknek”, ha lekontrázzák a csapatot. De alapvetően ígéretes, ha már a klub ennyire elcseszte, kijöhet egy jó kényszermegoldás a helyzetből - 8

Piqué – előzetesen is így voltam vele, tartom most is, hogy az „öregek” közül az ő maradását véltem fontosnak. Meccsről meccsre bizonyítja, hogyan tudja magasan tartani a szintjét, rutinból pótolva a fizikális kopásokat. Nyilván van/lesz olyan szituáció, amivel nem bír, de alapvetően megkerülhetetlen, átjátszhatatlan. Kiválóan olvassa a szituációkat, nehezen tudnak újat mutatni neki, végül pedig egyértelműen a védelem elsőszámú irányítója - 7

Alba – meglepően jól kezdte a szezont, kérdőjel egyelőre kettő van bennem. Az egyik, hogy meddig tart majd a kezdeti lelkesedése és megy vissza rinyagépbe, a másik pedig, hogy mennyire bírja majd fizikálisan? A sérülései már minden szezonban jelentkeznek, ezúttal is lesérült a meccsen, a visszatérése egyelőre bizonytalan - 7

Busquets – ahogy rajta csapódott le az ellentámadások java (ld. Griezmannál), máris bizonyította, hogy akár klasszikus védekező középpályásként is megfelel, ha már annyira muszáj. A double-pivot Koemannál alapvető lesz, Busquets-nek ez hozott annyi pluszt, hogy jellemzően Messi mögött helyezkedik, így a passzvonalak közöttük gyakoribbá lesznek, ami segíthet abban, hogy Leónak kevésbé kelljen cselezésekben gondolkodnia, mivel összjátékra alkalmas embert kapott a háta mögé. Egyben a lehetőséget is arra, hogy minimális alkalommal legyen szükséges labdáért visszalépnie, lesz, aki majd megoldja „helyette” az ellenfél első (középpályás) vonalainak átjátszását. Ha pedig úgy vesszük, ez itt kisebb visszakacsintás Xavi szerepére a csapaton belül - 8

de Jong – ez most itt valami jó nagy problématenger volt részéről. A helyét se találta a pályán, azt éreztem, mintha képtelen lenne eldönteni, mikor lépjen fel, mikor vissza. Nagyon sokszor kellett sprintből visszaérkeznie védekezni, fenn is többször előfordult, hogy inkább volt akadály, mint haszon. Egyelőre tudjuk be ezt egyszeri alkalomnak és annak, hogy van még mit csiszolni a csapaton - 5

Griezmann – a probléma egyik oldala, hogy rendre feleslegesen indul előre, labdát szinte soha nem kap, a másik oldala pedig, hogy kizárólag kiugr(at)ásra helyezkedik. Érthető a szándéka, ha kilép, magával húzza a védelmet, így elvileg a társ az oldalán szabad területet kap felfutni, de mivel rendszerint rossz az ütemezés, a társ nem területet kap, hanem magára marad. Ezzel lényegében ki is vonta magát a játékból, a társ számára pedig egyetlen opció marad: oldal-, vagy visszapassz. Az így rendre elhaló lehetőségek mellett további gondot okoz, hogy a mellette helyezkedő társ haszon nélkül hagy nagy üres területet maga mögött, nem véletlen, hogy a Sevilla támadásainak fele éppen ott indult. Ezúttal ráadásul egyszer megkapta a lehetőséget szabadon, lendületből, labdával kapura menni (ez elvileg ideális számára az Atlético után), és, bár kissé kisodródott, a jobbik lábán volt a labda, illett volna gólt szerezni belőle - 4

Coutinho – ahogy Busquets az egyik lehetőség, Philip a másik Messi tehermentesítésére. Középen helyezkedik jellemzően, ezzel játékosokat köt le az ellenféltől, relatíve közel Messihez, ezzel területet is adhat neki, legfőképp pedig annyira gyorsan forgatja az oldalakat, mozgatja a labdát, hogy szinte nem is kell labdavesztésre számítanunk, ha játékban van. Emellett a szerepe kulcs lett abban is, hogy visszatérhetett a „Messi befelé mozog, aztán küldi is át a keresztpasszt Albának, aki meg addigra már be is gyalogolt az ellenfél védelme mögé” figura. Coutinho eleve középen van, az ellenfél középső zónájának muszáj figyelnie rá (részben átvette Suárez szerepét), szélső kerül szembe szélsővel Alba oldalán, középső ember nem mindig léphet ki rá (Alba területtel maga előtt futhat), Messi pedig nem is tudja (feleslegesen) sokat cipelni a labdát, különben saját játékosba futna. De nem is kell, Leo és Jordi között nyilván jó a „kémia”, az időzítés rendszerint rendben van, a kivitelezéssel pedig az elmúlt években sem volt gond jellemzően. Coutinho esete egyébként jól bizonyítja a klub problémáit is, neki ennyi kellett: egy év máshol és egy számára komfortos poszt a pályán - 8

Fati – ha már Coutinhónál kiemeltem, ne vegyük el az érdemet tőle sem abban, hogy a baloldal ilyen gyakran futhat be az ellenfél védelme mögé. Most már muszáj figyelnie rá mindenkinek, túlvagyunk az „ügyes kisgyerek” címkén, még akkor is, ha ez a meccs rávilágított arra, bőven van még mit tanulnia. Értelemszerűek -, és itt ki is jöttek - a fizikális hátrányosságai, ezeket csak a rutinnal, ha úgy pontosabb, évek alatt kitanult „rafkóval” lehet kiegyenlíteni. A pályafutása ívében ez a második pillanat, amikor berobban a köztudatba, nála már nincs kétségem, hogy képes lesz helyén kezelni a dolgokat, nem tartok attól, hogy elkallódna - 6

Messi – maximálisan üdvözlöm, hogy ennyire visszafogott a szezonkezdete, jelzi, hogy talán sikerül véglegesen megszabadulnunk a „Messi FC” titulustól. Egyre többet dolgozik a pályán, különösen az utóbbi szezonokkal összevetve, nem ritkán látom őt labda után visszarohanni, akár utolsó percekben is. Látszik a szándék a tehermentesítésére, egyben arra, hogy a legjobb tudását hasznosíthassa. Elképzelhető, hogy lesz majd meccs a szezonban, ahol abszolút főszerepben tündököl ismét, de pillanatnyilag egyáltalán nem baj, hogy kevésbé csillog a megszokottnál - 7

Trincao/Pedri – egyelőre azt látom, kettejük sorozatos egyidejű becserélésének legfőbb oka a szándék a magas letámadás intenzitásának fenntartása. A hetvenedik perc környékén elfáradó játékosokat tehermentesíti velük leginkább Koeman, a két fiatal éppen ideális arra, hogy sok futással, állandóan zavarják az ellenfelek labdakihozatalait. A többi meg majd jön idővel.

Pjanics/Dest – két játékos, két különböző előzmény, két különböző pillanatnyi szituáció, két különböző jövőkép. Korainak tartom még véleményt alkotni.