Rengeteg dologról beszéltünk mostanában, nem is akarnám ismételni magunkat, egy témát választottam röviden megemlíteni, ami szerintem egyre időszerűbb: Puig.
Végignézve a szezon történéseit, nyilatkozatait, Koeman egy hibát érezhetően elkövet: sumákol, mellébeszél, akár önmagának ellentmond, ha Puig-ról van szó. Ha emlékszünk rá, kezdte az évet azzal, hogy „úgy játszunk, ahogyan edzünk”, tehát nála az edzések fogják meghatározni, hogy kik kerülnek a pályára.
Alapból ezzel nem is lenne baj, fogadjuk el, hogy neki ez a felfogása edzőként: a befektetett, állhatatos munkát jutalmazza. Ugyanakkor baj van akkor, ha ez elkezd sántítatni, illetve egyedi esetekre nem vonatkozik, vagy másként vonatkozik.
Bár nem látunk bele, velem Koeman soha nem fogja elhitetni, hogy Riqui az edzéseken ne dolgozna teljes erőbedobással, kritizálható lenne a hozzáállása, egyszerűen azért, mert ez a gyerek már évek óta olyan szinten ragaszkodik a klubhoz, hogy ajánlatokat dobott el miatta. Hozzátéve, hogy olyan ajánlatokat, amikkel élve a pályafutása lényegesen előrébb járhatna, mint most. (Ez egyébként nem nehéz, tekintve, hogy most totálisan megrekedt.)
De még, ha így is lenne, a másik kifogásom ezzel az elmélettel szemben, hogy az edzés önmagában nem perdöntő. Igenis voltak/vannak/lesznek olyan sportolók, akik edzéseken kiemelkedően teljesítenek, éles versenyszituációban viszont leblokkolnak. Bizonyos esetekben ez azt jelenti, hogy egy reménybeli sportoló egyszerűen felhagy az álmaival, bizonyos esetekben viszont azt, hogy hiába lesz káprázatos edzéseken, élesben ez nem jön ki belőle. Ugyanakkor létezik ennek fordított változata is, önmagában a befektetett munka nem dönt el mindent, van olyan, akiből a versenyhelyzet hozza ki az igazi teljesítményt. A személyiség, az elvárásokra, a pszichikai nyomásra adott reakciók ugyanúgy meghatározzák a sportolót, mint akár a fizikális adottságok, vagy a foci esetében mondjuk a labdaügyesség.
(Ismerősöm mesélte egy rendőrkutya történetét (legendáját?), amelyik versenyeken sorra gyászos eredményeket ért el, ugyanakkor az egyik legkiválóbb, legeredményesebb nyomozó volt a testületnél. Azzal magyarázták, hogy mintha a kutya érezné a különbséget az éles helyzet és a „játék” között, márpedig ő „nem volt hajlandó” a „játék” kedvéért komolyan odatenni magát.)
Ha ugyanezen a vonalon haladok tovább, akkor Puig esetében oda próbálom kiforgatni, hogy ha(!) esetleg(!) valóban nincs is a topon edzésen, a pályán beleteszi azt is, amit más nem. Továbbá, ha Koeman ragaszkodik az "aki nem dolgozott, ne is egyék" felfogásához, kihagy egy nagyon fontos szempontot: az ösztönös tehetséget. Ami ellen, persze, lehet ágálni, de a csúcsfoci szintjén ez jelenti a különbséget a jó és a klasszis között. Puig márpedig vitathatatlanul tehetség, ráadásul olyan tehetség, aki tökéletesen illeszkedik a Barcelona profiljába. Ezt pedig Koemannak egyszerűen el kellene fogadnia, nem pedig vakon ragaszkodni az edzői elméletéhez. Főleg, ha az láthatóan nem is működik egyes pontokon.
Koeman hiába próbálja magyarázni, MINDENKI pontosan tudja, hogy Puig brutálisan jó és hasznos, amikor a pályán van. Bizonyította ezt már tavasszal egy irgalmatlan ócska csapatban, de bizonyította már idén is. Viszont ezzel a maga gerjesztette "háborúskodással" Koeman most belekerült abba a spirálba, ahol az erőskezű edző szerepében tetszeleg, ugyanakkor csak önmaga konok ostobaságát bizonyítja egyre hangosabban a világ felé.
Osszuk el kettővel, amit a média kitalál/kitálal, ennek ellenére (el)hiszem, hogy itt most kizárólag valami személyes ellentétről van szó, ami nem is ellentét, mert csak Koeman próbál önmagának bizonyítani valamit. És mivel szakmai érveket képtelen vagyok találni a helyzetre, mást nem gondolhatok, mint hogy itt valami személyeskedésről van szó, Koeman viszont ezzel még egy dolgot bizonyít: a kicsinyességét.
Ami egyébként akár elnézhető is lenne, ha az eredmények igazolnák a döntéseit. Mivel viszont nem igazolják, ennek az ellentmondásos helyzetnek a csapat is kárát látja.
Egyéni értékelő:
ter Stegen – a „szokásos” - 8
Alba – volt egy pillanat, amikor a sokadik hatástalan beadás után széttárt karokkal mutatta a többieknek, mit csináljon, ha benn senki nincs szabad pozíció közelében sem? És egyébként jogos, egy jó beadáshoz jó bemozgások is kellenek - 6
Mingueza, Araujo – párba vettem őket, egy ok miatt: bizonyították, hogy a kevés kapott gólhoz egyetlen dolog kell a jelenlegi Barçába: sebesség az utolsó emberekben. Persze mindjárt rám is cáfol a két kapott gól, de egyrészt nem klasszikus kontrából jöttek, másrészt pedig azokban az időszakokban, amikor rendben volt a magas letámadásunk (is!), esélye nem volt a Valenciának a gólszerzésre. Ugyanakkor a két kapott gól azt is megmutatja, hogy az utolsó embereknek kell uralniuk a levegőt, nehéz kompromisszum megoldani azt, hogy a kontrákhoz is meglegyen a sebesség, de a pontrúgásokkal/magas labdákkal szemben is magabiztos legyen a védelem. Ugyanakkor sem a kényszerhelyzet, sem a koruk miatt nem várom el tőlük, hogy hibátlanul végezzék a dolgukat. Egyelőre - 8
Dest – az tetszik a legjobban benne, hogy nem állandó a jelenléte az ellenfél térfelén, inkább váratlanul vállal be váratlan és ügyes megoldásokat, ez pedig kiszámíthatatlanná teszi a csapatot, amikor szélesíteni kell a pályát. Alapvetően még mindig a bal oldalunk dominál támadásokban, ő azonban garancia arra, hogy ne kényelmesedhessen be az ellenfél - 7
Busquets – már majdnem megdicsértem őt magamban, amikor jött a szokásos „jajj, éppen csak elcsúszott a labda a talpam alatt!” pillanata. Most ráadásul egy percen belül kétszer is, hogy aztán le is kontrázzanak minket belőle. Csak most megköszönhetjük a Valenciának a helyzeteket, amiket elbalfaszkodtak. Én valahol elfogadom, hogy Koeman számít a rutinos játékosokra is, de nem nagyon látom értelmét erőltetni ezt a valaha hatalmas Barcelonára való visszamutogatást az állandó kezdőtagságával - 5
Pedri – két dolog mindenképpen lenyűgöző benne. Az egyik, hogy tartja a szavát, tehát valóban ésszel játszik, nála nincs haszontalan megmozdulás, olyan se, hogy ne venné észre a legjobb megoldást adott helyzetben. Jó példa erre a meccsen, amikor többen is futottak az ellenfélre, nála volt a labda és NEM Messit választotta, mégpedig azért, mert ő volt a legkevésbé kecsegtető szituációban. A másik bámulatos képessége számomra a hidegvére. Gondolok itt arra, hogy az elképzelhető legnagyobb népsűrűség kellős közepében is képes pontosan végrehajtani azt, amit kigondolt. Akár unalmas is lehet már Iniestára utalni, de az itt leírt két szempont olyan lehet, ami miatt állja a helyét a párhuzam. De ha már megneveztem kettőt, van egy harmadik is: MINDIG az a szándéka, hogy az ellenfél kapuja felé mozgassa a labdát. Ha egyszer majd lesz egy nemzetközi szinten is topcsapatunk, és ő még addigra is itt lesz, simán benne van a lehetőség, hogy Európa tíz legjobb játékosa közé számíthassuk - 9
Griezmann – Ray Hudson tolmácsolásával néztem a produkciót, neki volt egy olyan megjegyzése, miszerint Griezmann bemutatta nekünk a „pussycat shot” fogalmát. Távol áll tőlem, hogy bármilyen mértékben is a hímsovinizmus zászlaját tűzzem most ide ki, de találónak érzem. Antoine mintha a tökeit hagyta volna el valahol Madrid és Barcelona között, már ha egyáltalán voltak neki. És lehet, hogy az Atléticóban nem kellettek, mert van ott elég hegyi troll, ide bizony elkélne - 6
Coutinho – azt hiszem, kivártuk a szükséges kötelezőt, talán most már kijelenthető, hogy a sérüléséig tartott az önbizalom, élesség, győzelmi akarat, amit a Bayernből hozott magával. Ugyan volt olyan pillanat (az a sarkazás Messivel), amikor hirtelen rádöbbentem, basszameg hát mégiscsak brazil(!), de ha akad érdeklődő, azt gondolom, mehet. Neki is jobb lenne - 5
Messi – tudom, hogy (mostanában) „illik” őt kritizálni, én személy szerint akkor se teszem, ha éppen nem győzünk. Nyilván nem fog már tökegyedül végigmenni hosszában a pályán, miközben csőstül dől-borul körülötte az ellen, de még mindig ő a csapat legtechnikásabb játékosa, valamint az agya is. Évekkel ezelőtt beszéltünk már arról, hogy idővel visszaszorulhat a pályán, lehet ő így egy „második Xavi”, most annyi történik, hogy ez valósággá lesz. Az már inkább probléma, ha még mindig neki kell megindulnia többször is, mert nincs más, aki megtegye helyette. Az pedig természetes, hogy tudja ő is, a megindulásainak jelentős százaléka el fog halni, mert nincs meg az a robbanékonysága, ami ehhez elengedhetetlen - 643
Lio! Fejeltél te már tizenegyest? Várj egy kicsit... - szvob után szabadon
Braithwaite – éveken keresztül kínlódtunk azzal, hogy nem volt szélsőnk, ő most néhány meccs alatt rámutatott arra, hogy felesleges volt ennyire túlmisztifikálni, a szélső egy dolgot csináljon, abból pedig sokat: fusson. Persze az se baj, ha 1-1-ben rohadt jó, ezért is működik Dembélé, amikor van területe, de egyébként Braithwaite a maga szerény futballtudásával -, illetve ahhoz képest -, egész jól megállja a helyét egy tőle idegen poszton. És tulajdonképpen annyi a titka, hogy: melózik. Sokat - 8
de Jong – érthető volt a behozatala, sebességet kellett lehelni a játékba. De ettől még ő se fogja megváltani a világot egyedül. Társak is kellenek hozzá.
Trincao – az a balszerencséje, hogy vele együtt jött egy Pedri is, mégpedig töredék áron. Így viszont ez eddig baromi karcsú.
Lenglet – Koeman lassan megkérdőjelezhető lesz azzal, hogy még mindig nincs meg a kezdője, de azzal is, hogy a cseréi követhetetlenek és következetlenek is. Vagy ha nem is, folyamatosan magyarázatra szorulnak.
Pjanics – szerintem Koeman már csak azért cseréli be őt, mert a múltkor ki(f)akadt azon, hogy keveset játszik.
