Eseménydús héten vagyunk túl. Miközben még vége sincs. Az egyik esemény – nyilvánvalóan – az újabb remontada, ami súlyában és katarzisban persze nem közelíti az „igazit”, azt gondolom, mégis jól esett a lelkünknek. Mert egyrészt volt ok előzetesen szorítani a csapatért, másrészt pedig olyan erődemonstrációt tartottunk a spanyol bajnokság egyik topcsapata és kupaspecialistája ellen, amely jól jelzi, hogy történhet bármi nyárig, komolyan kell venni minket. Avagy nem csak frázispufogtatás, hogy a BL egyik esélyese vagyunk.

Barca-Sevilla 6-1

Ez jó volt. Szvob szerint kb. mint egy dugás: az elején jó volt, aztán a közepén is jó volt, de igazából a végén volt kurva jó.

A hiányérzetért három pont a kárpótlás, se több, se kevesebb.

Azt mondják, hogy az élet, a világ, a társadalmak, a világ társadalmai, meg a társadalmak világa és ezeknek a szavaknak az összes kombinációja mind fel vannak gyorsulva. Azt is mondják, hogy a felgyorsulás jó és azt is, hogy aki nem gyorsul fel, az lemarad. Fogalmam nincs, ki, mikor, hol és főleg miért találta ezt ki először, hogy aztán mantraként hirdesse, szerintem azonban a szlogen távolról sem feltétlenül igaz. Személy szerint inkább önös érdekeket sejtek mögötte, nem pedig azt, hogy ez lenne az egyetlen üdvös út a világ számára.