Athletic Bilbao - FC Barcelona 0:0
Úgy tartja a mondás, „ne ígérj semmit amikor boldog vagy, ne válaszolj semmire mikor dühös vagy, és ne dönts semmiben mikor szomorú vagy!“ Az első a tegnapi meccs után ugye alapból kilőve, a második és harmadik jótanácshoz ragaszkodva pedig megpróbálok nem pálcát törni Valverde felett... pedig Isten a tanúm, olyan barokkos körmondatokkal körítve tudnám tálalni...
...ahol a 8 a jelenleg elérhető legnagyobb különbség a tabellán az első és a második között, az 5 a jelenlegi különbség, a 3 pedig a helyes megoldás, vagyis az elhozandó pontok száma.
Na jó, lőtt gólok számának sem rossz, de ez azért egyértelműen nem következik a fenti egyenletből. (Vigvik! Légyszi ellenőrizd már, kérlek, hogy jól számoltam-e! Köszi.)
Tovább!
Tapasztalatom szerint a/egy nagy rivális elleni kedvezőtlen eredmény megítélését alapvetően két irányba szokta vinni a keserűség. Az egyikben „elvesszük” az ellenfél dicsőségét, mondván annyira szarok voltunk, de ezek még így se hozták ki a maximumot a lehetőségből. A másik pedig a teljes hárítás, vagyis a bíró felemlegetése. Elfogadom, mindenkinek szíve-joga személyes habitusa alapján ítélni, de mivel a szurkoló jellemzően érzelemből mond véleményt – pláne ilyen helyzetben – a vélemény sok minden lesz, de objektív nem.
Kicsit gondban vagyok, hova is tegyem ezt a kupaelődöntőt, bár máris tudom, hova fogom, csak amikor elkezdtem, még jónak tűnt ez a felütés. Gyakorlatilag a szezon kezdete óta próbálkozunk azzal, hova tegyük a prioritásokat, és valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy BL kiemelt, bajnokság mindenképpen fontos, kupa meg kuka lett a végső sorrend nagyjából mindenkinél. És alapvetően jó is ez, csak most már késő.
Dolgok, amik szabad szemmel láthatóak az űrből: