...ahol a 8 a jelenleg elérhető legnagyobb különbség a tabellán az első és a második között, az 5 a jelenlegi különbség, a 3 pedig a helyes megoldás, vagyis az elhozandó pontok száma.
Na jó, lőtt gólok számának sem rossz, de ez azért egyértelműen nem következik a fenti egyenletből. (Vigvik! Légyszi ellenőrizd már, kérlek, hogy jól számoltam-e! Köszi.)
Tovább!
Tapasztalatom szerint a/egy nagy rivális elleni kedvezőtlen eredmény megítélését alapvetően két irányba szokta vinni a keserűség. Az egyikben „elvesszük” az ellenfél dicsőségét, mondván annyira szarok voltunk, de ezek még így se hozták ki a maximumot a lehetőségből. A másik pedig a teljes hárítás, vagyis a bíró felemlegetése. Elfogadom, mindenkinek szíve-joga személyes habitusa alapján ítélni, de mivel a szurkoló jellemzően érzelemből mond véleményt – pláne ilyen helyzetben – a vélemény sok minden lesz, de objektív nem.
Kicsit gondban vagyok, hova is tegyem ezt a kupaelődöntőt, bár máris tudom, hova fogom, csak amikor elkezdtem, még jónak tűnt ez a felütés. Gyakorlatilag a szezon kezdete óta próbálkozunk azzal, hova tegyük a prioritásokat, és valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy BL kiemelt, bajnokság mindenképpen fontos, kupa meg kuka lett a végső sorrend nagyjából mindenkinél. És alapvetően jó is ez, csak most már késő.
Dolgok, amik szabad szemmel láthatóak az űrből:
Eseménydús héten vagyunk túl. Miközben még vége sincs. Az egyik esemény – nyilvánvalóan – az újabb remontada, ami súlyában és katarzisban persze nem közelíti az „igazit”, azt gondolom, mégis jól esett a lelkünknek. Mert egyrészt volt ok előzetesen szorítani a csapatért, másrészt pedig olyan erődemonstrációt tartottunk a spanyol bajnokság egyik topcsapata és kupaspecialistája ellen, amely jól jelzi, hogy történhet bármi nyárig, komolyan kell venni minket. Avagy nem csak frázispufogtatás, hogy a BL egyik esélyese vagyunk.