Mielőtt bárki megkérdezi, a címnek semmi köze sincs a meccshez, meg nem gondoltam semmire, csak lusta voltam kiírni a szokásos, informatív dolgokat. Egyébként sem sikerült az esemény rangjához méltóan a mozgosítás a nyuggerek bloggerek között, ezért a nyúlfarknyi poszt.

A 4–0 szépen virít, de van itt valami, amit nem értek. Luchóval megpróbáljuk megkeresni a választ...

Ezzel a büntető szóviccel próbálom leplezni a csalódottságomat, hogy Don Andrés ismét megsérült. Most ugyan csak picit, de azért na. Mindazonátal a szívem-csücske Eibar nem kellene, hogy gondot okozzon jelen pillanatban, mikor épp visszalöktük kettőbe, és parton felfelé gyorsítunk.

Mielőtt még valaki sérelmezni kívánja a mai pontozást, annak előre leszögezném, hogy a tegnapi „átoktörő“ győzelem se nem volt látványos, se nem volt Barcás, ezért az egyéni értékelések során is inkább máshonnan közelítettem meg a játékosok teljesítményét. Hajtás után szoci verés.

Ladlac észrevételezte legutóbbi Anoeta-kínlódásunk alatt, hogy itt több a hófehérektől udvariasan eltanácsolt játékos, mint egyszeri kisvasúton az utas. Ez talán egy kis költői túlzás, hiszen csupán hárman vannak az emlegetett  úriemberek (Canales, Granero és Illaramendi), de felmerült bennem a kérdés, hogy ez mennyiben lehet összefüggésben a Sociedaddal ápolt para-kapcsolatunkkal, ami a szimpla mumusságot mostanra lényegesen meghaladta.