Nagyon nehéz nem érzelmi alapon értékelni a szombat esti kupagyőzelmet... Egyrészt, mert mindannyian tudjuk mennyire nagyon kellett egy döntőben aratott diadal ennek a brigádnak (különösképp ez El Clasico eredménye után, illetve a jövőre nézve), másrészt nagyon kemény lett volna lenyelni egy újabb kupa nélküli szezont Messivel a csapatban.. Nehéz, de hajtás után azért megpróbáljuk:

Vannak vereséggel felérő győzelmek és győzelemmel felérő vereségek is – nos a tegnap esti egyik sem volt, viszont a jövőre nézve nagyon is bíztató. Annyira mindenképp, hogy a szittyamadridista pribékek önteltségtől sugárzó kinyilatkoztatásait és fröcsögését elengedjük a fülünk mellett és arra figyeljünk, ami a mi csapatunknál történik.

Az ugyanis sokkal, de sokkal fontosabb. (Munkánál, asszonynál, bárminél is.)

A reményért, s önmagunkért játszunk ma... ..tegyetek minket újra büszkévé, srácok!

A COVID időszak uralmának a labdarúgás világában is rengeteg tanulsága, s talán esetünkben némi haszna is biztosan van. Az egyik ilyen analógia a stoplis kozmoszban például az, hogy az ember ilyen helyzetben legfőképp a családjától várhat segítséget (La Masia), ahonnan szerencsénkre még ilyen ínséges időkben is kifejezetten tehetséges kölykök kerülnek ki.

Nem akármilyen héten vagyunk túl hölgyek és urak, és hol van még a vége... Bartóékra lecsapott a katalán egyenruhás pöröly, aztán, hogy utoléri-e őket a sorsuk az persze megint egy másik dolog. A csapat két meccsen is lezúzta az egyébként nagyon masszív Sevillát, ráadásul jó játékkal, de akár mondhatnám azt is, hogy rég nem látott Barcás focival. vasárnap késő este pedig azt is megtudjuk, hogy kinek a nyakába szakad ez a sok trágya, ami az elmúlt évek során gyülemkedett az FC Barcelona klubházának padlásán...