A reményért, s önmagunkért játszunk ma... ..tegyetek minket újra büszkévé, srácok!

A COVID időszak uralmának a labdarúgás világában is rengeteg tanulsága, s talán esetünkben némi haszna is biztosan van. Az egyik ilyen analógia a stoplis kozmoszban például az, hogy az ember ilyen helyzetben legfőképp a családjától várhat segítséget (La Masia), ahonnan szerencsénkre még ilyen ínséges időkben is kifejezetten tehetséges kölykök kerülnek ki.

Nem akármilyen héten vagyunk túl hölgyek és urak, és hol van még a vége... Bartóékra lecsapott a katalán egyenruhás pöröly, aztán, hogy utoléri-e őket a sorsuk az persze megint egy másik dolog. A csapat két meccsen is lezúzta az egyébként nagyon masszív Sevillát, ráadásul jó játékkal, de akár mondhatnám azt is, hogy rég nem látott Barcás focival. vasárnap késő este pedig azt is megtudjuk, hogy kinek a nyakába szakad ez a sok trágya, ami az elmúlt évek során gyülemkedett az FC Barcelona klubházának padlásán...

A Párizs-Barcelona expressz megérkezett, kitört a pályaudvarról, lerombolta a Sagrada Familiát, rápisált a Camp Nou gyepére, ivott egy Estrellát, leporolta magát és mint aki jól végezte dolgát, hazament. Mert amúgy jól végezte dolgát. 

Lévén, hogy február van, annak is a közepe, eljutottunk ahhoz a ponthoz, ahol olyanokat szoktunk mondani például, hogy: most kezdődik a szezon! Vagy: most kezdődik a szezon érdemi része! Ehhez hasonlókat mondtunk éveken keresztül, idén azonban már nem tesszük ezt. Másmilyeneket mondunk.