Most, hogy Uliék inkább lecsipkedték az új Lewandowski mezeket a müncheni bolhapiac állványairól, itt az ideje kicsit rávilágítani röviden annak az embernek a munkásságára, aki miatt eddig úgy vigyorgunk az átigazolásainkra, mint telihold a trágyadombra: Mateu Alemany Font és az ő kis boszorkánykonyhája.

Az van, hogy kaptunk egy elemzést arról, hogyan is nézett ki ez a Levante meccs, amennyiben matematikai/statisztikai oldalról közelíti meg valaki. Hajtás után Vér Péter írása, melyet egy egyetemi projekt keretein belül készített. Köszönet, hogy megosztotta velünk!

Rengeteg elmaradásunk van, nem is kezdek magyarázkodni az okokról, régen illett volna már véleményt formálnunk arról, mi is történik velünk. Íme egy írás a csapatról, ami egészen más irányba kanyarodott, mint ahogy eredetileg indult.

Szóval az úgy volt, a legutóbbi - érzésre 5 hétig tartó - válogatott szünet előtt, hogy megálltunk négynél. Több gombóc talán már túlzás is lett volna, s lehet olyan utópisztikus hurrágangulatba rántott volna mindenkit (is), ami a fejekre és a bajnoki versenyfutásra is káros hatással lenne... de nem így lett. Kaptak egy szép, egészséges pofont odahaza, Xavi pedig köszönte szépen, meghajolt, majd angolosan távozott.

Vannak fordulópontot jelentő meccsek, amik közben már tudjuk, hogy azok. Meg vannak azok, amikről utólag tudjuk csak megmondani, hogy azok voltak.

Reméljük, hogy a múlt vasárnapi Atletico elleni diadal az utóbbi lesz.

A kabalaállat megkésett beszámolója a hajtás után, totál szubjektíven, élménybeszámolóval együtt.