Bár Guardiola Manchester Cityjénél eltöltött meglehetősen rövid időszaka nem ezt sugallja, Ferran Torres még mindig a bolygó egyik legtehetségesebb fiatal játékosa. Természetesen a potenciál önmagában nem garantálja a jövőbeli sztárságot, de egy nagyszerű játékos alapjai már megvannak. A Barcelona szerencsére ezt időben felismerte, és újabb lehetőséget kapott a sorstól az ex-valenciai megszerzésére.

Van-e esélyünk a Madrid ellen? Mi látszik a legutóbbi mérkőzéskeből? Mire elég a Xavi-magic és mire a keret? Igyekeztünk összeszedni. 

Az a büdös nagy igazság, hogy rendkívül nehéz újat írni erről a szinte földig rombolt Barcelonáról. Tudtuk, hogy nem elég egy „sima edzőváltás”, meg egy-két visszatérő játékos, hogy aztán orrba-szájba dübörögjön a tiki-taka. Tudtuk, hogy a bőrgatyeszosok a világ abszolút elitjébe tartoznak, így a győzelmünkre annyi esély volt, mint egy sérülésmentes Dembélé szezonra.. és persze azt is tudtuk, hogy ez a csapat mentálisan mocskosul meg van zuttyanva. Egymás hibáztatása a vezetőségben, ujjal mutogatás egy-egy játékos mérkőzésen elkövetett hibájára, folyamatos földbedöngölés a BL-ben…évek hosszú munkája van ebben, és hol van még a sor vége.

Ami mégis lökést adott, hogy billentyűzet elé üljek, az a – számomra – meglepő szurkolói reakció volt az elmúlt néhány nap után. Szóval úgy döntöttem, megpróbálom még egyszer, utoljára kitapétázni a falra, mi a helyzet… és miért nem várható nagyobb volumenű változás a közeljövőben (főként a serlegek számát illetően). Hajtás után Xaviról, Európa-ligáról, a lélekről, és persze a legfontosabbról: türelemről.

Az van, hogy sok bajunk van, a sok baj egészen elképesztő lehetőségeket kínál mélységben (is) a kibeszélésre, meg az is van, hogy nekem a sok baj közül egy témában akadt néhány gondolatom. Amit most meg is kísérlek összelapátolni valamilyen rendezett formába. A sport fejben, mentális egészség/egészségtelenség, mindez a csapat szemszögéből, és hasonlók következnek.

Váratlanul éles fájdalmat érzett a térdében egy edzésen. A következő hónapok hozták pályafutásának legnehezebb időszakát, addig nem volt sérülés, ami ennyire megviselte volna. Távol lenni a csapattól, a labdától, elviselhetetlen érzés volt. Hiányzott neki a Barça.

Meglepte, hogy hiányolta őt a közönség és a közvélemény. Addig magától értetődő volt, hogy ott van, most először tűnt fel, mit jelent, amikor hiányzik a csapatból. Öt hónappal később a Camp Nou a nevét skandálta miközben elindult bemelegíteni. Az őrült hangzavarból egyszer csak kihallott egy régóta hallani vágyott kiáltást is: Xavi, szeretünk téged!