Tot El Camp

(Nem annyira) új fiúk

2011. augusztus 13. - johneagle001

Természetesen késve, de íme egy-egy rövid interjú a tavalyi érkezőinkkel. Alapvetően persze a kötelező udvarias köröket futják a fiúk, de azért találhatók bennük olyan információk is, amikről nem feltétlenül tudtunk eddig. Szerintem idegesítő megoldás hogy az újságíró elbeszélésbe szövi a kérdéseit és a játékosok szavait  (=nem a szokásos kérdezz-felelek stílust alkalmazza), de legalább újra és újra hallhatjuk, mennyire csodálatos ez a csapat és a tagjai. Már megéri. (?)

Afellay

2011. március

„Ibi, állj be a körbe” – ezek voltak Pep Guardiola hozzá intézett első szavai, amikor edzésre jelentkezett a csapatnál. Az első időszak sosem könnyű egy új környezetben, főként egy olyan ember számára, aki nem ismeri se az országot, se a nyelvet. (Afellay)Elmondja, hogy egyelőre könnyebben megérti azokat, akik nem született katalánok, „Villa beszéde az, amiből a legtöbbet megértem, ha ez még egyelőre nem is jelent túl sokat.” A barátainak Ibi néven ismert Ibrahim Afellay félénk fiú volt az első edzések alkalmával, a társak nyitottsága és kedvessége azonban sokat segített neki. Hangsúlyozza, hogy milyen fontosak az emberi tulajdonságok, Iniesta-t hozza fel példaként. „Tudtam róla, hogy egy igazi futballcsillag, de azt nem, milyen nagyszerű ember.”

A taktikai táblán köszöntötte a csapat

„Pep nagyon sokat segít, figyeli amit csinálunk és korrigálja a hibákat. Nekem  például mindig külön szól, mikor kell presszionálnom és mikor tartanom a pozíciómat. Nagy segítség a beilleszkedésben.” Az edző is elégedett Ibrahim munkájával. „Elmondta nekem, hogy a gyors alkalmazkodáshoz két dolog szükséges: a képzettség és az, hogy gyorsan kiigazításra kerüljenek a beidegződések. Guardiola megdicsért a hozzáállásom miatt is: örömmel látja, hogy pozitívan állok a feladatokhoz, jó kedvvel végzem azokat. És külön megdicsért azért, hogy milyen gyorsan haladok a nyelvtanulásban.” Afellay beszél arról is, mennyire más ez a csapat közelről. „A legmeglepőbb az, mennyire gyors a játék, ha a pályán vagy. Az első időszakban rendre hamarabb kifulladtam, mint a többiek.”

Ibrahim jól ismeri a holland stílust, ezen kívül a sokoldalúsága volt az egyik ok, amivel felkeltette Pep figyelmét. A szerződése aláírása előtt beszélgettek, elmondta neki, hogy számít majd rá a széleken játszva és a középpályán is. Nagy segítség számára az alkalmazkodásban, hogy ismeri a Barça taktikáját. „Hollandiában nőttem fel, így ismerem ezt a futballstílust. A Barça számomra a legkiválóbb minta, nincs másik csapat, amelyik tökéletesebben alkalmazná ezt a játékot.”

Friss emlékként él benne az, amikor látta a 2-6-os meccset a Bernabéu-ból. Az ügynöke pár nappal később jelezte felé, hogy a Barça érdeklődik iránta. „Különleges pillanat volt. Azonnal azt feleltem neki, tegyen meg mindent azért, hogy ideigazolhassak. A további tárgyalások ezután már nagyon gyorsan haladtak.” Amikor a TV-ben az 5-0-s meccset látta, már a csapat tagjának érezte magát. Elmondja, hogy beszélt Cocu-vel is, érdeklődött tőle a klubról, a városról. „Különleges pillanat volt számomra, amikor megérkeztem, mély benyomást tett rám a város. TV-ben persze láttam már, de így élőben igazán varázslatos.”

Amióta megérkezett, minden idegszálával a futballra koncentrál, a szabadidejében a pihenés mellett minden idejét a nyelvtanulásra fordítja. A játékon túl a család a legfontosabb számára. „A családom számomra az igazi támasz, hogy erőt és békét adjon.” Szülei Marokkóból vándoroltak Európába, édesapja 9 éves korában halt meg. „Gyorsan kellett felnőnöm” – mondja, de nem szívesen beszél erről az időszakról. Szegény környezetben nőtt fel, a régi ismerősök, szomszédok büszkék arra, hogy híresség lett. Nem felejti el a gyökereit, úgy érzi „félig holland, félig marokkói”. A család Barcelona-ban is együtt marad, minél hamarabb szeretne házat vásárolni itt, hogy kiköltözhessen a szállodából édesanyjával és testvérével együtt.


Villa

2011. május

Felidézzük az első napokat. Beszél arról, hogy még mindig libabőrös lesz, ha a bemutatkozásáról lát képeket. Amikor 2010. májusában megérkezett, 35.000 ember várta a stadionban, „ez nagy hatással volt rám” - mondja. Kiváltságosnak érzi magát, hogy a csapat tagja lehet, majd hozzáteszi: „A szerződésem aláírása előtt beszéltem több Barça játékossal is. Mind elmondták nekem, hogy mennyire jól érzik magukat a csapatban. Később megismertem a személyzetet, a klubházban dolgozó embereket, nagyon pozitív számomra a figyelmességük, a precíz munkájuk”.

Villa boldog, szereti a labdarúgást, ez a szenvedélye, a hivatása, és most megadatott számára a legnagyobb ajándék: viselni a Barça mezét. „Imádom ezt a sportot. Csodálatos életet ad nekem, és amikor majd visszavonulok, szeretném elmondani, hogy semmit nem bántam meg.” Beszél arról is: legnagyobb félelme az volt szezon közben, hogy egy esetleges sérülés miatt nem tud majd játékra jelentkezni. Sok jó barátja volt már a csapatban az érkezése előtt, itt Victor Valdés lett az, aki közel került hozzá. Az öltözőben egymás mellett van a szekrényük, sok időt töltenek együtt, sokat beszélgetnek a csapat dolgairól, a családról, a gyerekekről.

Felteszem a kérdést: miért a Barça, miért nem egy másik klub? „Már régóta szerettem volna ide jönni. Sok barátom van a klubban, Guardiola megmutatta nekem, milyen lehetőségeim lesznek itt, beszélgettünk a jövőmről a szerződés aláírása előtt. Én mindig úgy gondoltam, hogy a játékstílusom és a gondolkodásom jól illeszkedhet a csapatba. Tudtam, ha elhagyom a Valencia-t, azt legszívesebben a Barça kedvéért tenném meg.” Elmondja, hogy a beilleszkedése nem volt könnyű. „Ismertem persze korábban több játékost is, de egészen más az, ha közelről látod játszani együtt az egész csapatot. Rájössz, hogy nagyon összetett és nehezen megtanulható stílust játszanak. Nagy kihívás ez egy ideérkező játékos számára.” Meglepődött a csapat minőségén és Pep Guardiola néhány szokásán is. „A legnagyobb változás más klubokhoz képest az, hogy milyen sok időt töltünk el együtt mindennap. Például minden étkezés közös, de az edzéseken kívül is sok közös programjuk van a játékosoknak.”

Elmondja, hogy amikor ideje engedi, mindig megnézi a régi csapatai meccseit. A Valencia, a Zaragoza és a Sporting is örökre kedvesek maradnak a szívének, örül amikor győztes mérkőzésüket láthatja. Szintén követi Tuilla (a szülővárosa – a szerk.) eseményeit is, és amikor teheti, hazautazik. Már a Barça csillaga, mégis egyszerűen David maradt a hazaiak szemében. „Az otthoni emberek nagyon büszkék a karrieremre.” Eltette a helyi újság címlapját, a képeket, amik Tuilla-ban készültek tavaly a VB győzelem utáni ünneplésen. „Hosszú idő kellett, amíg felfogtam a győzelmünk értékét, és igazán büszke tudtam lenni a nemzeti csapat sikerére.” A válogatottban egyik legjobb barátja Pepe Reina. Dél-Afrikában kezdtek el egy hagyományt, ami szerencsét hozott számukra: minden meccs után Cola Cao-t (Spanyolországban forgalmazott kólaízesítésű csoki-ital - a szerk.) ittak. Megkérdezem tőle: vajon a Barça-ban is meghonosította-e ezt a szokást? „Nem, itt más kabaláink vannak. Úgy látszik itt nincs erre szükség, a sikerek jönnek e nélkül is.”

Amikor nem focizik, Villa minden idejét a feleségével és két kislányával tölti. A család már tökéletesen alkalmazkodott Barcelona-hoz. Szívesen jár bevásárolni, nagyon szereti a város légkörét, hangulatát, a legszívesebben a tengerparton sétál. Egész életében a tenger közelében élt, fontos volt számára, hogy új klubjánál is közel lehessen hozzá. Az idősebb lánya Puyol nagy rajongója. „Amikor először meglátott engem a csapat szerelésében, azonnal kért egy ötös számú mezt ajándékba magának.”

Mindig magánál tart egy rózsafüzért és amikor utazik egy képet is, ami La Virgen de Covadonga-t (Asztúria védőszentje – a szerk.) ábrázolja. „A családomtól kaptam ezeket ajándékba, nagyon fontosak számomra. Úgy gondolom, szerencsét hoznak nekem.”


Mascherano

2011. június

2010-ben úgy érkezett a csapathoz, hogy tudta, meg kell osztania a helyét Busquets-szel. A kezdetektől tudta, hogy másodlagos szerepköre lesz majd, kilenc hónappal később mégis kezdőként végigjátszotta a Bajnokok Ligája döntőjét. Gyorsan beilleszkedett a csapatba, alkalmazkodott a társakhoz, a teljesítménye meggyőző a pályán is. Szerényen beszél erről: „nagyon sokat tanultam az elmúlt évben, de sok hiányosságom van még, javítanom kell a játékomon.” A változások egyik kulcsa Pep Guardiola. „Ő olyan edző, aki könnyen és világosan képes közvetíteni a gondolatait, az elvárásait.” De nem csak az edző segített neki, „a csapattársaktól is nagyon sokat tanultam.”

Felteszem a kérdést: miért nem szavazott az Aranylabda szavazáson? „Ez egy adminisztratív hiba miatt történt. Túl későn kaptam meg a szavazólapot, így elküldeni se tudtam időben. Xavi, Iniesta és Forlán volt a jelöltem, Messi-re csapattársamként (a válogatottra utal – a szerk.) nem szavazhattam.” Egy újabb kérdés: melyik a kedvenc helyed Barcelona-ban? Nem tudtam még teljesen felfedezni a várost, a Plaça  de Catalunya és a Passeig de Gràcia nagyon szép és hangulatos. Nagyon szeretem a tengert, a közelében élek, nyugalmat ad számomra, ha a strandon sétálhatok.”

Az öltöző jó hangulata sokat segített neki, hogy gyorsan megszokja az új környezetet. Fokozatosan került a padról a kezdőcsapatba, „ez ideális volt számomra, hogy alkalmazkodjak az ország életmódjához és a spanyol bajnoksághoz.” Mascherano tisztában van azzal, hogy Puyol és Abidal egészségügyi problémái miatt játszhatott ilyen sokat ebben a szezonban. Nem türelmetlenkedik, „jobb lett volna, ha egészségesek és ők játszanak inkább, mint én.”

Vannak játékosok, akik nem szeretnek részt venni a sajtótájékoztatókon, Mascherano világosan képes kifejezni magát, hamar az újságírók kedvence lett. Kevés játékos van, aki már az első évben képes kivívni magának a szurkolók, a csapattársak és a média megbecsülését is. Nem ünnepelhetett még gólszerzést a csapatban. „Ez egyáltalán nem probléma, ha majd eljön a pillanat, lövök gólt is. Nyugodt vagyok, tudom, hogy nem ez a feladatom a csapatban.” Gyerekkorában még csatárnak készült. „Igen, úgy látszik, azóta elfelejtettem, hogyan kell ezt csinálni.” Gyorsan hozzáteszi: „Szerencsére, különben most nem lehetnék ebben a csapatban. Édesapám vett rá annak idején, hogy inkább játsszak hátul. Neki köszönhetem, hogy jó irányba haladt a karrierem.”

El Jefecito, miért? „Amikor a River Plate első csapatához kerültem, egy legenda játszott a csapatban: Leonardo Astrada, a kapitány. Ő uralta a középpályát, ő volt a főnök (El Jefe - a szerk.). Az én posztomon játszott, tudtam, hogy a visszavonulása után megöröklöm majd a becenevét. Egyik alkalommal egy közös interjún vettünk részt és akkor ő nevezett el engem El Jefecito-nak (a kisfőnök – a szerk.). Ez csak egy becenév, semmi köze a személyiségemhez. Megszoktam már, mindenki így hív.”  

Mascherano a feleségével és a kislányával él Barcelona-ban. „A család a legnagyobb dolog, amit adott nekem az élet. Amióta apa lettem, másképp látom a világot, boldog vagyok és kiegyensúlyozott, nem foglalkozom a jelentéktelen problémákkal.”

Források: Barça hivatalos magazin "Estacio Camp Nou" rovata, 2011. márciusi, 2011. májusi és 2011. júniusi szám

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása