…volt az első gondolatom, amikor megláttam, hogy Pep élt a Del Bosque által tett gesztussal és a harmadosztályú csapat ellen is bevetette a Barça jelenlegi talán legerősebb - Xavi-Cesc-Iniesta - középpályás trióját. Tovább böngészve a kezdőt, persze némileg finomítanom kellett a viszonyítási alapon, így a kezdő sípszóra az említett igen durva harcászati eszközt magamban aknavetőre mérsékeltem. Barcelonához szokott (=türelmes) szurkolóként az első negyed-félórában még a helyzethez illőnek is éreztem a hasonlatot, azonban a második félidőben kénytelen voltam emberéletre egyre enyhébb veszélyt jelentő eszközökhöz hasonlítani a csapatot. Sorrendben körülbelül a géppuska, géppisztoly, puska, pisztoly, csúzli vonalat jártam végig, amikor pedig elhangzott a meccs végét jelző sípszó, éppen azon gondolkoztam, okozott-e valaha is halálos sérülést egy zacskó gumicukor?

…volt az első gondolatom, amikor megláttam, hogy Pep élt a Del Bosque által tett gesztussal és a harmadosztályú csapat ellen is bevetette a Barça jelenlegi talán legerősebb - Xavi-Cesc-Iniesta - középpályás trióját. Tovább böngészve a kezdőt, persze némileg finomítanom kellett a viszonyítási alapon, így a kezdő sípszóra az említett igen durva harcászati eszközt magamban aknavetőre mérsékeltem. Barcelonához szokott (=türelmes) szurkolóként az első negyed-félórában még a helyzethez illőnek is éreztem a hasonlatot, azonban a második félidőben kénytelen voltam emberéletre egyre enyhébb veszélyt jelentő eszközökhöz hasonlítani a csapatot. Sorrendben körülbelül a géppuska, géppisztoly, puska, pisztoly, csúzli vonalat jártam végig, amikor pedig elhangzott a meccs végét jelző sípszó, éppen azon gondolkoztam, okozott-e valaha is halálos sérülést egy zacskó gumicukor?

Számomra az első meglepetést az okozta, mennyire üres volt a nézőtér, de aztán gyorsan rájöttem, hogy magyar szurkolóként gondolkodok, márpedig a tegnap esti helyzet nem ugyanaz volt, mintha a Barça mondjuk Budapesten játszana. A L’Hospitalet legkülső peremén élők is maximum 30 kilométerre laknak a Camp Nou-tól, így számukra a Barcelona nem egy misztikus csodacsapat, sokkal inkább a mindennapi életük megszokott része. Ami még inkább szembetűnővé tette a stadion ürességét az volt, hogy a helyszín méretéből adódóan elsősorban a főtribünre helyezhették a közvetítő kamerákat, így pedig a „kemény mag” csak azokban a rövid időszakokban volt észrevehető, amikor valamelyik szemközti kamera képét adták be. Üdítő volt L’Hospitalet cuccokkal felszerelkezett őrjöngő embereket látni a nézőtéren, mint ahogy maga a csapat is nagyon szimpatikus lett. Talán éppen a Barça közelségéből adódóan nem voltak megilletődöttek a hazai játékosok, összességében nagyon jól játszottak, a védekezésen túl támadásokban is aktívak voltak, a végén pedig majdnem sikerült döntetlenre hozniuk a meccset. Részemről minden elismerést megérdemelnek, elsősorban azért, mert már egy óra eltelte után láthattunk begörcsölt láb miatt hazai játékost átmenetileg kidőlni. És mivel később szintén voltak hasonló jelenetek, biztos vagyok abban, hogy a L’Hospitalet játékosai a végletekig kihajtották magukat, hogy szurkolóik kedvére tegyenek.

Mivel itt-ott megakadó és nem is igazán kiváló minőségű streamen láttam a meccset, nem akarok, és nem is tudnék egyéni értékelőt írni, maradok pár mozzanatnál, ami nekem is átjött. Pinto védett egy mocskos nagyot, Puyol szögletből fejelt egy kapufát, Iniesta győztes gólt lőtt. Én Cesc-et az aktívabbak közé sorolom, Keita meglepően jó volt támadásban, védekezésben megdöntötte az egy meccsre jutó ellenfél felrúgási rekordját. Maxwell hol volt, hol nem volt, Fontás-t egyszer láttam valami támadásban részt venni, kétszer meg tán védekezett. Dos Santos-t az első félidőben - talán indokolatlanul - hátraparancsolták, a másodikban már inkább észrevehető volt. Xavi a pályán volt, ahogy én láttam, nagyon hiányoztak a jobb oldalon társak ahhoz, hogy igazán jó meccset játszhasson. Tello lelkesen próbálkozott, érzésem szerint kicsit túlgörcsölte a Peptől kapott lehetőséget, nem minden helyzetben sikerült igazán jó megoldást választania. Villa-t én a szokottnál aktívabbnak éreztem, baj akkor van, ha mindez csak az ellenfél szerényebb egyéni képességeinek volt köszönhető. Busquets bejött rendet tenni a középpályán, Rafinha mögött pedig nem volt csapat, ami segíthetett volna neki bármi emlékezeteset tenni.

Némi elmélkedős típusú gondolatsor kívánkozik még ide zárásként. Érdekes volt, hogy a csapat x meccs után visszatért a szezonban korábban már többször látott - az ellenfél vonalainak átívelésére irányuló - hosszan előreemelt indításokhoz. Szintén érdekes volt a relatíve sok távoli átlövési kísérlet, illetve az is, milyen sok szögletet íveltünk be kis játékok helyett. Nem állíthatom, hogy e játékelemek gyakoriságában Messi hiánya volt a döntő faktor, mert az említett hosszan előreívelt kiugratásokat játszottuk korábban olyankor is, ha a pályán volt. Viszont mocorog bennem a gondolat, hogy tegnap a csapat Messi hiányában kényszerült (vagy inkább támaszkodott?) a végletekig kisakkozott szituációk helyett a gyors játéklezárásokra. Tisztában vagyok azzal, hogy alaphelyzetben majdnem minden mozzanat elsősorban Messire épül és épít, de a tegnapi meccset látva, szerintem lenne fantázia abban, ha a csapat ilyen elemekkel szélesítené az eszköztárát akkor is, ha a pályán van, és kézenfekvőnek tűnik, hogy a játékához igazodjon mindenki.

Természetesen nem akarok összeesküvés-elméletet gyártani, se túl messzire (szójáték! ha-ha) mutató következtetéseket levonni egyetlen - szinte teljesen érdektelen - kupameccsből. Az előző csupán egy halványan felvetődött gondolatsor volt, amiben lehet némi igazság, de nem akar igazolni semmit, és nem akar okokat keresni ott, ahol nem találhatók ilyesmik, vagy éppen magyarázatokat keresni ott, ahol nincs szükség arra.

Leginkább pedig azért nem akarok ilyet tenni, mert a tegnapi csupán egy volt a szezon legkevésbé fontos meccsei közül, így például azt se kérem számon a csapaton, hogy ezúttal egy zacskó gumicukor szaladgált a pályán nehéztüzérségi alakulat helyett.