A Föld forog, a gazdaság szarban van - lelkes kis szerkesztőségünk pedig ontja magából a posztokat. A most következőkben Iniesta mutatja meg ismét, hogy az agyatlan futballvilágban - nem linkelek, lehet tippelni - ő bizony egy Mahatmá Gandhiba oltott Umberto Eco: beszél a glasgow-i meccsről, játékstílusokról, elért és még elérni vágyott eredményekről, de például a tetoválások és Jézus is terítéken lesznek. Bizonyos dolgok eddig még nem hallott formában, mások sokkal frappánsabb köntösben. A filozófus útmutatásait már csak ki kell nyomtatni, össze kell fűzni, és elhelyezni a polcon john taktikai elemzései meg a Biblia között. Ja igen, a selecciónról is szó esik majd, úgyhogy kedves eltévelyedett Real-szurkoló honfitársaink: gyertek ti is nyugodtan, most levethetitek az irigység torokszorító álarcát, és őszintén örömködhettek velünk együtt. Nincs más hátra: kényelembe helyezzük magunkat és könnyes szemmel bólogatva hallgatunk téged, Camp Nou Tendzin Gyacoja!
A Föld forog, a gazdaság szarban van - lelkes kis szerkesztőségünk pedig ontja magából a posztokat. A most következőkben Iniesta mutatja meg ismét, hogy az agyatlan futballvilágban - nem linkelek, lehet tippelni - ő bizony egy Mahatmá Gandhiba oltott Umberto Eco: beszél a glasgow-i meccsről, játékstílusokról, elért és még elérni vágyott eredményekről, de például a tetoválások és Jézus is terítéken lesznek. Bizonyos dolgok eddig még nem hallott formában, mások sokkal frappánsabb köntösben. A filozófus útmutatásait már csak ki kell nyomtatni, össze kell fűzni, és elhelyezni a polcon john taktikai elemzései meg a Biblia között. Ja igen, a selecciónról is szó esik majd, úgyhogy kedves eltévelyedett Real-szurkoló honfitársaink: gyertek ti is nyugodtan, most levethetitek az irigység torokszorító álarcát, és őszintén örömködhettek velünk együtt. Nincs más hátra: kényelembe helyezzük magunkat és könnyes szemmel bólogatva hallgatunk téged, Camp Nou Tendzin Gyacoja!
A Celtic elleni vereségről és a játékstílusokról*
"Minél jobban játszol, annál jobb játékot várnak tőled minden alkalommal. Amikor ez elmarad - akkor kezdenek az emberek kérdezősködni. Mi azért játszunk így, mert ez az, ami fekszik nekünk. Nem lennének meg a játékosaink ahhoz, hogy mindezt másképpen csináljuk. Hiszünk abban, hogy így van a legnagyobb esélyünk a győzelemre, de ez a stílus - amit a Barcelona és a spanyol válogatott képvisel - nem a létező egyetlen. A kontrajátéknak ugyanúgy megvannak a maga érdemei. Ez nem olyan mintha a futball most már tudomány lenne, és az a mód ahogy mi játszuk, azt jelenti, hogy mindig nyerünk."
Az fennkölt futballtörténelem folyásáról és annak alakításáról
"A trófeák nélkül mindez sokkal kevesebbet jelentene. Pont azt bizonyítottuk, hogy ez így is lehetséges: lehet nyerni olyan játékosokkal, akik fizikailag egyáltalán nem impozánsak - sőt, éppen ellenkezőleg. Megmutattuk, hogy - a futballnak hála - ebben a sportban pusztán a tehetség győzedelmeskedhet a testi adottságok felett.Személyes kedvenc: Nincs kőbe vésve, hogy egy játékosnak ilyen és ilyen magasnak vagy szélesnek kell lennie. Ha van dolog, ami közös, akkor az a győzelmi gén, és az mindenkiben megvan: az alacsonyakban és a magasakban, a jóképűekben és a csúnyákban, a kedvesekben és a nem annyira kedvesekben egyaránt."
A jófiú-imidzsről (a híres Pep-mondat nyomán)
"Nem vagy rossz, ha tetoválásaid vannak - és nem vagy jó, ha nincsenek: vannak, akik szeretnek, és vannak, akik nem. A legjobb, ha önmagad tudsz maradni - az emberek majd úgyis eldöntik, mit gondoljanak felőled. Az életben is különbözőek vagyunk - miért kellene, hogy ez másképp legyen a futballban?"
A világbajnoki döntőről, ahogy még soha nem hallhattuk
"Ahogy a labda közeledett felém, tudtam, hogy nyerni fogunk. Csendbe borult minden, és csak vártam, hogy a gravitáció megtegye a maga dolgát. A győzelem egy olyan idény után jött, amelynek nagy részét kihagytam sérülés miatt, így amikor a végső sípszó felharsant ahelyett, hogy arra gondoltam volna 'világbajnok vagyok', az egész átélt szenvedés jutott először az eszembe."
A válogatottról, múltról és jövőről egyaránt
"Lengyelországban és Ukrajnában valami olyasmit tettünk, amit korábban senki sem. Most megvan az esély, hogy nyerjünk egy világbajnokságot Brazíliában: mi lehetne ennél nagyobb kihívás? Egészen páratlan lehetőség, és rengeteg plusz motivációt jelent. Két Eb-és egy Vb-siker után talán azt lehetne hinni, hogy nem maradt semmi, amiért érdemes lenne még küzdeni: és akkor itt van ez. Ajándék. Tudjuk persze, hogy a jelen és a két év múlvai jövő közötti időben fejlődnünk kell, ha ismét a győzelem reményében szeretnénk pályára lépni. Minden ami a múltban történt semmit sem fog számítani."
Még törölgetjük boldogságtól kicsordult könnyeinket. Köszönjük, Mester!
*Készült Pete Jenson, a The Independent újságírójának bejegyzése alapján. Ajánlom az eredetit egyébként: pofásnak mondható riport, szokatlanul kevés üresjárattal. A spanyol-francia meccsel kapcsolatos gyengeelméjű meglátásért (hogy tudni illik a franciskák játékban is domináltak - mi van??) mondjuk jár egy tasli, viszont van benne egy nagyon jó mondat a gyerekkorról és a La Masia-i kezdetekről - ide sehogy sem sikerült besúvasztani.