2008-ra Frank Rijkaard Barcelonája elérkezett arra a pontra, amikor megállíthatatlannak tűnt a hanyatlás, köszönhetően az öltözőben uralkodó negatív hangulatnak és a hiányzó fegyelemnek. Ronaldinho elvesztette a futball legmeghatározóbb játékosa státuszát, Joan Laporta éppen csak megmaradhatott a hivatalában, a klub az évtized egyik legnehezebb helyzetével nézett szembe.

Két trófea nélküli szezon állt a csapat mögött, komoly változásokra volt szükség, jelentős döntéseket kellett meghozni. Ezen a ponton érkezett Pep Guardiola, hogy megpróbáljon rendet teremteni, de mindenekelőtt maga mellé kellett állítania a csapatot, egy nehéz és meghatározó bemutatkozó beszéd várt rá. Erre az első edzésnapon került sor a skóciai St. Andrews-ban, egy hotel konferenciatermében.

Amíg Guardiola a terem felé haladt, folyamatosan azt ismételgette magában: „szedd össze magad!” „koncentrálj!”. Azzal nyugtatta magát, hogy egyszer már megélte ezt a helyzetet a B csapattal. Az arcok ugyan mások voltak, de a gondolatok, amiket átadni akart gyakorlatilag ugyanazok. Pokolian ideges volt, amikor belépett az ajtón. A termet megtöltötte a csapat, az orvosi stáb, a gyúrók, a kommunikációért felelős személyek, mindenki ott volt, aki a csapattal utazott Skóciába. A játékosok csendben ültek a székeiken, várták, hogy megérkezzen. Miután belépett, felvette a szemkontaktust többekkel és jól időzített hatásszünettel vezette fel mondanivalóját. A jelenlevők (többek között Xavi, Iniesta, Piqué, Vilanova, Henry, Eto’o, Messi) emlékeiből rekonstruáltuk Pep szavait.

2008-ra Frank Rijkaard Barcelonája elérkezett arra a pontra, amikor megállíthatatlannak tűnt a hanyatlás, köszönhetően az öltözőben uralkodó negatív hangulatnak és a hiányzó fegyelemnek. Ronaldinho elvesztette a futball legmeghatározóbb játékosa státuszát, Joan Laporta éppen csak megmaradhatott a hivatalában, a klub az évtized egyik legnehezebb helyzetével nézett szembe.

Két trófea nélküli szezon állt a csapat mögött, komoly változásokra volt szükség, jelentős döntéseket kellett meghozni. Ezen a ponton érkezett Pep Guardiola, hogy megpróbáljon rendet teremteni, de mindenekelőtt maga mellé kellett állítania a csapatot, egy nehéz és meghatározó bemutatkozó beszéd várt rá. Erre az első edzésnapon került sor a skóciai St. Andrews-ban, egy hotel konferenciatermében.

Amíg Guardiola a terem felé haladt, folyamatosan azt ismételgette magában: „szedd össze magad!” „koncentrálj!”. Azzal nyugtatta magát, hogy egyszer már megélte ezt a helyzetet a B csapattal. Az arcok ugyan mások voltak, de a gondolatok, amiket átadni akart gyakorlatilag ugyanazok. Pokolian ideges volt, amikor belépett az ajtón. A termet megtöltötte a csapat, az orvosi stáb, a gyúrók, a kommunikációért felelős személyek, mindenki ott volt, aki a csapattal utazott Skóciába. A játékosok csendben ültek a székeiken, várták, hogy megérkezzen. Miután belépett, felvette a szemkontaktust többekkel és jól időzített hatásszünettel vezette fel mondanivalóját. A jelenlevők (többek között Xavi, Iniesta, Piqué, Vilanova, Henry, Eto’o, Messi) emlékeiből rekonstruáltuk Pep szavait.

„Jó reggelt, uraim! Elképzelhetik, milyen motiváció számomra, hogy itt lehetek azért, hogy ezt a csapatot irányíthassam. Hatalmas megtiszteltetés! Mindenekfelett szeretem ezt a klubot! Soha nem hoztam olyan döntést, vagy tettem olyat, ami árthatott volna ennek a közösségnek. Mindent, amit tenni fogok, az motiválja, hogy imádom a Barcelonát!

Rendre és fegyelemre van szükségünk! A csapat olyan időket élt meg, amikor voltak, akik nem profiként kezelték a helyzetüket. Most azonban eljött az ideje, hogy mindenki a tudása legjavát adja a közösségnek! Hosszú éveken keresztül része voltam a klubnak és tudatában vagyok a múltban elkövetett hibáknak. A legvégsőkig kiállok majd mellettetek, de cserébe elvárom mindenkitől a maximumot! Csak annyira leszek szigorú mindenkivel szemben, amennyire magammal szemben vagyok. Nem fogok senkit megszólni azért, ha elhibáz egy passzt, vagy elront egy fejest, amiből gólt kapunk, mindaddig, amíg tudom, hogy száz százalékot adtok. El fogom felejteni a hibákat, de nem fogom elfelejteni, ha nem adjátok a szíveteket és a lelketeket a Barcelonáért! Nem fogom számon kérni az eredményeket, csak a teljesítményeket. Nem fogok elfogadni semmilyen kifogást a teljesítményetekkel kapcsolatban, ha azt érzem, hogy félszívvel teszitek a dolgotokat, és nem adtok ki mindent magatokból.

Ez a Barça, uraim! Ez az, amit számon kérnek rajtunk a szurkolók, és ez az, amit én is számon fogok kérni rajtatok. Mindeneteket oda kell adnotok a klubnak! Egy játékos önmagában semmi, csapattársakra és munkatársakra van szüksége ahhoz, hogy valaki lehessen. Most itt vagyunk mindannyian ebben a teremben. Azokról beszélek, akik ebben a pillanatban körülöttetek vannak.

Többen nem ismernek engem közületek, ezért a következő néhány napot arra szánjuk, hogy megismerjük egymást, hogy közösséget alkossunk, de továbbmegyek: mi egyetlen család leszünk! Ha bárkinek bármilyen problémája van, én mindig itt vagyok, és itt leszek, hogy meghallgassam. Nem csak a sportról beszélek, de bármi másról. Akár a hivatásunkról, a családotokról, vagy bármiről, ami történik veletek, és úgy érzitek, hogy el szeretnétek mondani nekem.  Mi azért vagyunk itt mindannyian, hogy egymást segítsük! Olyan kiegyensúlyozott közösséget kell alkotnunk, amiben senki nem érezhet feszültséget, vagy megosztottságot. Egyek vagyunk! Soha nem leszünk kisebb csoportok összessége, mert ez az, ami végül mindig megöli a csapatszellemet.

Kiváló játékosok ülnek ebben a teremben. Ha nem leszünk képesek győztes csapatot kovácsolni belőlük, az csak a mi hibánk lesz! Nem az enyém, nem egyes személyeké, hanem mindannyiunké! Egységesnek kell lennünk a nehéz időkben, biztosnak kell lennünk abban, hogy semmi nem befolyásolhat minket, még a külső nyomás sem. Én nem akarom, hogy bárki is egyedül vívjon harcot! Legyünk egyetlen egység és bízzatok bennem! Egykori játékosként pontosan ismerem a helyzeteteket, tudom, min mentek keresztül, tudom, mit éreztek, mit gondoltok.

Ennek a klubnak történelmi stílusa van, és mi hűek leszünk hozzá! Amikor nálunk a labda, nem veszíthetjük el. Ha elveszítjük, visszaszerezzük. Ez a játék alfája és omegája.

Uraim! Találkozunk a pályán félóra múlva!”

Részlet Guillem Balague: Pep Guardiola - Another way of winning című könyvéből