A tegnap estétől valószínűleg mindenki azt kapta, amire számított.
A csapat egy kényelmes győzelmet és kupaünneplést otthon, a szurkolók számtalan fiatalt a pályán egy érdektelen és leginkább unalmas meccset, a közvetítő csatorna egy olyan másfél órát, amikor az élő adás helyére nem is tudom, mit tehetett be, a posztíró egy folyamatosan dübörgő „mit lehet erről írni…” gondolatsort, az olvasók pedig tág teret arra, hogy kifejthessék véleményüket az átigazolási pletykákról. (A poszt alatti kommentsorban, mert most hogy utólag végigolvastam, máris látom, hogy a tegnap estét az ismerkedési twitterkedési szokások uralták :)
Egyéni értékelő:
A tegnap estétől valószínűleg mindenki azt kapta, amire számított.
A csapat egy kényelmes győzelmet és kupaünneplést otthon, a szurkolók számtalan fiatalt a pályán egy érdektelen és leginkább unalmas meccset, a közvetítő csatorna egy olyan másfél órát, amikor az élő adás helyére nem is tudom, mit tehetett be, a posztíró egy folyamatosan dübörgő „mit lehet erről írni…” gondolatsort, az olvasók pedig tág teret arra, hogy kifejthessék véleményüket az átigazolási pletykákról. (A poszt alatti kommentsorban, mert most hogy utólag végigolvastam, máris látom, hogy a tegnap estét az ismerkedési twitterkedési szokások uralták :)
Egyéni értékelő:
Valdés – a tevékenysége majdnem kimerült abban, hogy ártalmatlan és itt-ott szánalmas próbálkozásokat kellett hatástalanítania, viszont három esetben is fontos pillanatban és jó ütemben mozgott ki a kapuból, bekapott gólt megelőzendő. Külön szép volt, amikor a 16-oson kívül védőként kellett közreműködnie, miközben Piqué testtel védte a kifutását - 7
Montoya – ami a legszembetűnőbb nála az, mennyire érzi a csapat gyors labdajáratását. Gyakorlatilag hiba nélkül hozta a rondókat, amik körülötte kialakultak, ezzel máris üde színfoltja volt a jobb oldalunknak. Szintén számtalan esetben láttam tőle elegáns – már-már bámulatos – labdakezeléseket, az egyik annyira szép volt, hogy vissza is lassították. Ugyanakkor képes teljesen váratlanul elemi hibákat is véteni, ezt jobb híján a tapasztalatlanságának tudom be. Több jó megelőző szerelést, szintén több értékes és magabiztos blokkot is láthattunk tőle, külön erénye, hogy ezeket képes is volt pontosan megjátszani a labdaszerzések után. Támadásban is „joga volt” megmutatnia magát, a vége felé majdnem sikerült négy ember között a kapuig gyalogolnia, illetve a 16-os körülbelül sarkáról megeresztett lövése is a meccs jobb pillanataihoz tartozott - 8
Piqué – védekezésben szinte nem is volt dolga, ugyanakkor a meccs egyik legjobb jelenete volt, amikor alig pár másodpercen belül kétszer is lövést blokkolt a saját 16-os környékén. Ezen túl jobbára a passzolgatás maradt neki, aztán dobott egy olyan visszahúzós cselt, amivel két embert is megetetett, Villának majdnem adott egy cirka ötvenméteres gólpasszt és melléfejelt egy szögletet - 7
Mascherano – a meccsen ismét előtérbe kerülhetett a megszokott játéka. Alapvetően a küzdelem jellemezte, több párharcot is sikeresen nyert, talán három alkalommal jó szerelésekkel bizonyított, a legfontosabb pillanata pedig egy veszélyesnek tűnő beadás blokkolása volt a saját ötösön belül - 7
Alba – az egyik legszebb pillanata az volt, amikor szinte értelmetlenül sprintelt egy lecsúszott ellenfél beadásra, ami így is-úgy is bedobásra ment és így is-úgy is a mienk lett. Ha jellemezni akarnám a tegnapi játékát, először a harciasság jut róla eszembe, mert nagyon sok melót vitt a pályára. Sokat futott, látványosakat sprintelt (nem egyszer befutva nagyon fontos pillanatokban a labdát), ráadásul, ha kellett csúszott és mászott is. Támadásban jó néhány remek összjátékban pörgött a többiekkel, még egy utolsó pillanatban hárított beadása is a jegyzőkönyvbe kerül(t nálam). Még mindig érezni rajta, hogy hajlamos a kapkodásra, ez értelemszerűen kortünet, de biztos vagyok abban, hogy idővel letisztulnak ezek a dolgai, nem lesz ez tartós kórtünet - 7
Busquets – a csapat egyik legjobbja volt, de legalábbis az, aki legtöbb szép jelenetet mutatta be a pályán. Kétszer is sikerült bámulatos testcsellel lefordulnia, szintén legalább kétszer játszották vissza remek visszahúzós cselét, a legszebb pedig az volt, amikor 1-3-ban szorongatták, mégis sikerült kiváló ütemben megszereznie és azután megjátszania a labdát. Az idei módi szerint az egész védelem előtti terület lefedése egyedül az ő feladata maradt és ez ugyan egy bátortalan Valladolid ellen nem jelentkezik hiányosságként, de láthattuk, hogy nem minden ellenféllel szemben működik. Ő tegnap képes volt bejátszani a pálya teljes szélességét, én azt gondolom, hosszútávon ez a helyzet megoldást kíván. De feltételezem, nem vezet sok eredményre, ha továbbra is ilyen nyitott marad a védelem előtti terület - 8
Xavi – a meccs jelenthetett volna számára egy kis lazítást a szezon végén, mégis baromi sokat melózott a pályán. Ha már Busquets-nél említettem a sok védekező feladatot, gyanítom, hogy Xavi tegnap a szokásosnál több szabadságot kapott, élt is az alkalommal, mert gyakran tűnt fel elől. A feltolt játéka részben jelentkezett abban, amit a csapat presszingjéhez adni tudott, részben pedig abban két kapuralövésben, ami éppen rá jött ki. Az első gól szinte teljes egészében az ő érdeme. Ő szerzi meg a labdát, és ő tolja ki Pedronak, ezzel írva fel magát a statisztikába egy gólpassz formájában - 8
Cesc – szerintem a tegnap este volt a bizonyíték arra, hogy a kevesebb több. Persze jó elképzelés volt jellemzően egy oldalra sűríteni a támadópotenciált és Iniestával, Villával, vele, valamint a felfutó Albával megpróbálni megbontani az ellenfelet, azonban a legnagyobb gond az lett, hogy pont ők lettek túl sok egymásnak. (A támadópotenciál balra tolásának bizonyítéka egyébként Pedro gólja és jó játéka is. Ő húzta a legtöbb hasznot abból, hogy az ellenfél ennyire kénytelen volt egy oldalra koncentrálni az erejét.) Cesc-kel együtt nagyon sok jó összjátékot dobált a bal oldal és a támadósor közepe, mégis lépten-nyomon megakadt valami apróságon a támadásvezetés. Ez pedig leginkább azért történt meg, mert túl sűrű volt ott a pálya, illetve azért is, mert Cesc ritkán találta a társakat a megfelelő pillanatban a megfelelő helyen. Több okos labdával kínálta meg a többieket, mégis folyamatosan becsúszott valami apró hiba, ami miatt igazán éles helyzetet nem is tudtunk kialakítani. Nagyon sokat dolgozott a pályán (tulajdonképpen ő volt a letámadások első embere), védekezésben is nagyon jó volt, ezen kívül a második gólunk is részben neki köszönhető: ő ment fel fejelni a védővel, ami után azt a szerencsétlen mozdulatot Valiente összehozta - 7
Iniesta – szerintem az ő játéka is bizonyíték az előzőekben leírtakra, más kérdés, hogy nála még egy kis kedvetlenséget is érezni véltem. Illetve nem is a kedvetlenség a legjobb szó, inkább a koncentráció hiánya. Amúgy jogos, hogy miért kell például őt is nyaggatni még ezekkel a meccsekkel, ahelyett, hogy a padról, vagy a lelátóról nézhetné végig. Valószínűleg ő lett volna a támadások központja, ugyanakkor itt-ott előforduló hibákkal játszott, valamint nem is volt eléggé éles ahhoz, hogy az egyéni megoldásai minden esetben működhessenek. Ettől még a szokásos varázslatot megcsillantotta néha, mégis inkább a céltalanul előredobált (és emiatt pontatlan-sikertelen) passzai voltak a legjellemzőbb megmozdulásai - 7
Villa – részben a tegnapi meccs volt a mostanra kialakult játéka összegzése. Sok meló, ami elsősorban a birkózásokban jelentkezik, ügyes (de egyáltalán nem hibátlan!) összjátékok, és néhány kapuralövés, közte egy szinte hihetetlen helyzetből. Hallani hangokat, hogy nyáron elhagyja a csapatot, és személy szerint nem is lennék meglepve, ha valóban ez lenne a vége. Nem hiszem, hogy pályafutása végére azt a helyzetet tartaná a legideálisabbnak, ami a Barçában vár(hat) rá - 7
Pedro – valószínűleg nincs Barça szurkoló, aki feltételezte volna, hogy még az életben idén leírhatom: ő volt a meccs embere. Ez volt a mondat, amit kigondoltam meccsnézés közben, aztán kihagyott két akkora ziccert, amit csak ő tud. (Meg még néhányan a csapatból...) És még akkor is a szemére vethető a helyzetek kihagyása, ha a második egy kipattanó volt, az meg ritkán érkezik pont lábra, pont jó ütemben lövésre. De visszatérve a pozitívumokra. Először is a gólja a legékesebb bizonyíték arra, hogy kiérdemli "a legjobb!" címkét. És nem azért, mert majdnem képes volt még azt is elbénázni, hanem azért, mert a labdaszerzés pillanatában durván tíz méterrel a többiek mögött volt, mégis együtt érkezett velük a befejezésre, ráadásul úgy, hogy ezzel maga mögött hagyta a komplett ellenfél védelmet is. Ez az iszonyatos munkamennyiség megmutatkozott egy másik pillanatban is: amikor nagyjából ötven métert sprintelt vissza a saját elvesztett labdája után és ráadásul ő szerezte vissza, miközben már majdnem a saját védelem vonalában járt ekkor. A hibái persze nem merülhettek feledésbe (tegnap is produkált jó néhányat), ugyanakkor nagyon sok esetben meglepett azzal, hogy – tőle szinte pimasznak számító módon - kedvére forgatta az ellenfeleket. De a legjobbak azok a pillanatai voltak, amikor jó labdafedezésekkel tudta (meg)tartani a labdát, hogy azokból szintén ügyes passzokkal mozgassa támadásba a csapatot - 9
Thiago – két jó szerelés, egy alig hosszú támadópassz és egy jó előremozgás a középpályáról. Ennyi fért tőle alig félórába.
Dos Santos – két jó szerelés, egy jó előrepassz és egy elbénázott labdakezelés, ami a 11-eshez vezetett. Ennyi fért tőle alig negyedórába.
Tello – mindössze négy percre volt szüksége ahhoz, hogy bizonyítsa, többekkel ellentétben ő TUD beadni. Egy szélsőnél pedig nem hátrány efféle képességek megléte.
