Ha az embert igazságtalanság éri, és az ezért őt megillető kompenzáció elmarad, frusztrált lesz. Aztán ahogyan nő ezen igazságtalanságok száma, egyenes arányban növekszik a frusztráció is, amíg az ember úgy nem dönt, felveszi a kesztyűt... onnantól pedig karaktertől függően reagál bizonyos helyzetekre.
Az Atlético Madrid tipikusan az a csapat, akit egy vereség nem elbizonytalanít, hanem sokkal összeszedettebbé és koncentráltabbá tesz. A múltkori kissé meglepetésszagú győzelem után biztosan tudtuk, hogy Simeone nem követ el még egyszer olyan alapvető hibákat, hogy a támadóinkat hagyja egy az egyben a védőivel, vagy, hogy a középpályás sora kissé távolabb játszik majd a védelmi vonaluktól. Tegnap aztán felpakolta a "Cholo féle Feng-Shui" szerint a sakkbábukat, és a szélsőinkre minimum két embert állítva megpróbálta a sakkban használatos taktikával lezárni a területet, egyúttal olyan szituációkat kialakítani, ahol a "paraszt üthette a királyt"...
Ami Luis Enriquét illeti, valami olyasmit tudok elképzelni, hogy az első félidőben a támadásépítéseink nagy részét a Jordi Alba - Iniesta - Neymar varázstengelyre igyekezett koncentrálni, Messit pedig a második hullámban használni Suarez mögött Rakitic-csel együtt. Aztán a másodikra kb. szerette volna borítani az asztalt, és Leot teljes haragjával rázúdítani az ellenfélre, ami sajnos kevésbé sikerült, hisz az Atletico visszaállt és keménységi fokozatot is váltott. Ezek után már csak abban bízhattunk, hogy az idő múlásával nemcsak fizikailag, de fejben is elkezdenek fáradni a madridiak. Bejött. Juanfran, aki a liga egyik legjobb bekkje, hála istennek (és a csapatnyomásnak) olyan belső vádlitalálattal terítette le Sergiót, hogy az dzsúdóban is minimum 2 pontot érne. Esetünkben pedig hármat... Luchónak mindenképp jár a kalaplengetés, hisz a csapatnak végre olyan tartása van a kőkemény ellenfelek ellen, amilyet az elmúlt másfél évben nem sűrűn láthattunk. A védekezésünkről is sok mindent elárul, hogy sikerült Griezmannékat nullán tartani, ráadásul egyik fő fegyverükből, pontrúgásokból sem tudtak igazán veszélyt teremteni a kapunkra. Arról pedig, hogy két mérkőzésből kettőn győzni tudtunk ellenük, még Madrid másik felében is kevesen tudnának mesélni.
Ter Stegen - bár a védekezésünknek hála sok munkája nem volt, de a James Bond-féle érzés (földön, vízen, levegőben is ász) ettől függetlenül megmaradt. Tökéletesen együtt élt a játékkal, és elképesztően szerencsések vagyunk, hogy Bravo mellett van még egy ilyen kaliberű kapusunk. (Gracias Zubi! #1) - 7
Jordi Alba - Számomra még mindig hihetetlen, hogy anno mindössze 14 millió euróért sikerült megszereznünk a Valenciától (igaz, a Mathieu transzfernél aztán kárpótoltuk őket). Támadásban a sebessége, pozíciós játéka és a Neymarral kialakult "összhang" miatt olyan opciót ad, ami minden csapatnak komoly fejfájást okoz, s mindezt úgy, hogy nem megy a védekezés rovására. Az első félidőben ennek megfelelően rengeteget is dolgozott, mivel főleg az ő oldalán erőltettük a támadásainkat, a másodikban pedig főleg Griezmannal, a törökkel vagy a horvát toronnyal birkózott. Ez a tengely Neymarral és Iniestával a jövőben még nagyon sokat érhet. - 7
Piqué - Szóval ilyen érzés, amikor az embernek nem szorul össze a gyomra egy szöglet, vagy beívelés alkalmával. A tizenhatosunkban uralta a légteret, a játékban pedig tökéletesen alkalmazta a megelőző szereléseket. Azon a kis hibán kívül a legvégén, amikor Bartrával együtt váltottak ki Mandzura, klasszis performanszt láthattunk tőle. - 8
Mascherano - maszteranó - 8, ami egyébként 10, csak félek annyira elfogult vagyok vele szemben, mint azok, akik Ronaldot tartják a világ legjobbjának...
Daniel Alves - az elmúlt években sokat szidtuk őt, ha a felelőtlennek vélt felfutásai során túl nagy, az ellenfél által bejátszható területet hagyott maga mögött. Nos, a dolgok annyiban változtak, hogy Lucho kissé visszafogta ezeket az ingázásokat az oldalvonal mellett, no meg az, hogy Rakitic kicsivel nagyobb munkabírású mint Xavi. A horvátnak köszönhetően felléphetett a középpálya közepe felé (is), ahol eleinte sikerült is létszámfölényt kialakítanunk. Az idő múlásával ezt Simeone Arda Turan pozíció cseréjével orvosolta, aki védekezésben és támadásban is sokkal effektívebb volt, mint Griezmann vagy Torres, és több figyelmet is követelt. Határozottan jót tett neki ez a kissé konzervatívabb szerepkör. Hosszabbítani vele. MOST! - 7
Busquets - a kiharcolt büntetőn kívül elképesztően sokat mozgott, s ha tetszik, ha nem, a szerepe a labdakihozatalok, illetve letámadások alatt egyszerűen kulcsfontosságú. Nem voltak látványos cselek, pazar labdahúzogatások, de tegnap ez nem is erről szólt. Minimális hibalehetőség mellett, fegyelmezett játékkal, kiváló passzokkal teljes mértékben hozta, amit elvárhattunk tőle. A világon kb. az egyetlen ember, aki képes Mascherano elől elvenni a VKP pozíciót. Óriási értéke a csapatnak. - 7
Iniesta - Sokan aggódtak érte az év elején, s már-már temették is, de tegnap újra olyan arcát mutatta, ami óriási hasznára vállhat a csapatnak. Lucho már nem használja őt olyan magasan feltolva, ahogyan azt Pep vagy Tito tették, de megkopott gyorsasága mellett még mindig olyan felsőbbrendű technikai tudása van, ami a legkényesebb szituációkból is ki tudja rántani. Elvétve próbálkozott egy-egy betöréssel is, de inkább amolyan három évvel ezelőtti Xavi verziót láthattunk tőle. - 8
Rakitic - Év elején Cesc távozása után sokan vonták kérdőre a középpálya szerepét, működését, azon belül pedig Ivánunk stílusát, ill. azt, mit is adhatna ő a csapatnak. No, hát kérem szépen, úgy fest megkaptuk a választ. Bármit! Az elképesztő munkabírása mellett képes irányítani, védekezni, visszazárni, fizikai párharcokat felvállalni, kulcspasszokat osztani, mozgásával területet nyitni, s mindezt olyan higgadtsággal, amit egy a Balkánról származó fickótól sosem várnánk. Jó lehet a svájci iskolarendszer. (Gracias Zubi! #2) - 8
Neymar - Meccsről meccsre nő az önbizalma és ezáltal a csapatra gyakorolt hatása is. Kiváltságosnak mondhatjuk magunkat, hogy míg az egyik oldalon Messi terelgeti a labdát, a másikon egy ilyen született zseni kergeti az őrületbe az ellenfeleket. Az első félidőben többször is sikerült megforgatnia Juanfrant, aztán a másodikra fizikailag ő sem bírhatta ezt az iramot, és a folyamatos faragások eredményeképp szépen lassan elkezdett ereszteni. Ha mondjuk Pedróval kellett volna nekivágni ennek a meccsnek, valószínűleg negyedennyi veszélyt sem jelentettünk volna Oblak kapujára. - 7
Suarez - Van abban valami csodálatos, ha egy 80 milliós játékos nem tud labdát kezelni. Gondolom, mindenki tisztában van, a "futóhomok-effektus" kifejezéssel. Ha egy játékosnak nem jönnek össze az első passzok, megmozdulások, lövések, szépen lassan görcsössé válik a játéka, végül pedig a legalapvetőbb dolgokkal is hadilábon áll. Luisnál mostanság ezt a nyomást vettem észre, ami sajnos nem csak a játékára van hatással, hanem a viselkedésére is a pályán. Persze ember legyen a talpán, aki bírja a gyűrődést Godín és Miranda között, de a kulcsmomentumokban rendre sikerült besülnie, ezen kívül ha belefolyt valami gyorsabb akció építésbe, az szinte kivétel nélkül fennakadt rajta. Ha röviden szerettem volna fogalmazni, mondhattam volna, hogy ez fiam egy bosszantóan nagy rakás szar volt, és az ilyen helyzetek kihagyásáért még falun is kifütyülték volna. Közhely, hogy fociban nincs "ha", de HA beveri AZT a Rakitic labdát dropból a meccs elején, más lett volna a leányzó fekvése. Ülj le fiam. - 4
Messi - Nem volt igazán jó meccse, de míg az uru egyre mélyebbre süllyedt, addig Messit hiába tartotta jól ideig-óráig a kiváló napot kifogó Siqueira Gabival vagy Kokéval párban, mégis sikerült a végére megvillantania valamit a tudásából. Eleinte kicsit aggódtam érte, de ahogyan fogyott az ellenfél energiája, annál többször sikerült megiramodnia a végén, s már tényleg csak szabálytalanul tudták megállítani. Elévülhetetlen szerepet játszott a győztes találat "összefoltozásában", ahogyan a csapat utolsó negyedórás nyomásában is. Az ilyen apróságok is mutatják, miért világklasszis a bolha... Madridban majd -, hála a gólnak - a tegnapinál nagyobb területe lesz. Azt meg tudjuk mit jelent. - 8
Xavi - nyugatóként hatott a csapatra
Bartra - csereként általában kell neki egy kis idő, míg felveszi a meccs ritmusát, de logikus döntés volt a beállítása az Atletico magas labdái ellen
