Eljött ez az este is, véget ér a szezon, az utolsó bajnoki forduló utolsó meccsei jönnek. Egy olyan szezon fináléja, amely sikerülhetett volna akár sokkal jobban is, de a Barcelona egy váratlanul nehéz ellenfélre akadt az idén.

Saját magára.

És ugyan a blogtársakkal már szóba került egy évadértékelő sorozat, azért exemplifikatíve, csak ejtek néhány szót, amely megmutatja, nem a Real erős, hanem mi ejtettük ki a szánkból a chorizót önállóan.

A csapat csúcsteljesítményekre is képes, ez látszott a második Clasicón, az Atletico, a Sevilla ellen vagy épp a PSG elleni visszavágón, de ugyanilyen mélységekben is képes szárnyalni, hogy mást ne említsek, mint a (személyesen is igen mély élmény) újonc Alavés elleni hazai 1-2-es zakót. A tabella jelen állása szerinti legjobb nyolc csapat egyikétől sem kaptunk ki, ami tökéletesen bemutatja, hogy van egy igen erős oldala is az idei Barcának, viszont a relatíve gyengébbek ellen úgy szórtuk pontokat, mint Gulyás Márton a vízbázisú festéket. Pont eleget ahhoz, hogy ma estére már csak a halvány remény maradjon.

Bizonyára a jack&coke által megkoptatott agyam is benne van, de én nem emlékszem két teljesen egyforma kezdőre az idén, ami vicces megközelítésben bemutatja, hogy a futball legnagyobb trollja Lalibá, másrészt pedig azt a kétségbeesett próbálkozást, hogy az enyhén selejtes padból valami értékelhetőt csináljon. Nem kell egy Várhidibe olytott Puhl Sándornak lenni, hogy lássuk: nem sikerült. Gálakezdőnk – mondjuk ki – nincsen, ahogyan alapjátékunk sincs, hacsak Messinek a hármas metró kigyulladását meghaladó rendszerességű nagykeróit nem számítjuk ide.

Viszont, ha mindezeket figyelembe vesszük és nagyvonalúan eltekintünk a BL kudarc(ok)tól, akár még azt is gondolhatjuk, nem volt ez rossz szezon. Ilyen szétszórtan, ennyire elképzelés nélkül nem is olyan rossz eredmény ez.

És hogy ne csak picsongjak, mint egy nyírmadai műkörmös az outlet pénztáránál, jöjjön néhány pozitívum.

Neymar egészen kiváló szezont produkált. Igen, én is olvasok kommenteket (többnyire le is szarom őket, bocs) és látom, hogy szurkolótáborunk pubertáskörnyéki tagjai mutáló billentyűzettel pötyögik Grétsy Lászlót sírba küldő helyesírással, hogy mennyire szar a brazil, de azért érdemes néha a számokat is nézni, valamint az idei évben totálisan balra tolódott játékképünket, ami Messi előtt megnyitotta az aranycipőboltot, ha már a matek nem megy.

Messi formája és lelkesedése, valamint (a már évekkel ezelőtt beharangozott és egyre jobban beérő) új szerepe több mint bíztató, látjuk kibontakozni az új Messit, hat kilométeres futásmennyiséggel és Xavi+os szervezőerővel.

A hátvédsorunk (minden híresztelés ellenére) korántsem olyan rossz, ha csak azt nézzük, hogy a Barca kapta a legkevesebb második harmadik legkevesebb gólt a Ligában az idén. (A legtöbbet is a Barca rúgta, de ez a kettővel ezelőtti bekezdést erősíti.)

__________

Szóval egy ilyen szezon fináléjában fogadjuk a pulga mester szakterületének számító Eibart, akiket meg kell verni és reménykedni, hogy Sandro többet ér egyedül, mint az ultramotivált Real, a Malaga elnöke, meg az az egymillió euró, amit Isco-bónuszként a királyiak fizetnek a Malagának, ha bajnokok lesznek az idén.

 __________

Jó szórakozást és csak a szépre emlékezzünk!

(Meg hát ugye hátra van még egy kupadöntő.)