A bloggerkedés és a kommentelés között számomra az a különbség, hogy amikor kommentet írok, akkor azon nem gondolkodom túl sokat, ami a szívemen, az a számon. A posztokban viszont igyekszem, igyekszünk kerülni a szélsőségeket, és a lehetőségekhez mérten higgadtak, megfontoltak maradni. Aztán ez vagy sikerül, vagy nem. De talán most olyan nyarunk van, amikor egyszerűen erre a visszafogottságra törekedni is dőreség. Hirtelen feje tetejére állt a klubmindenség, és durván kilengett az eddig középtájon pihiző normalitásmutató.
Amikor tavasszal az Alavessel ledúrtuk a kupadöntőt, lehetett sejteni, hogy ez számukra nagyjából a csúcsteljesítmény volt, és nem fogják tudni együtt tartani a keretet. Ezt már csak azért sem volt túl nehéz megjósolni, mert kulcsembereik, Theo Hernandéz, Marcos Llorente és Dyverson mind kölcsönben szerepeltek náluk. Előbbi kettő végül egyenesen a Realnál kötött ki, utóbbi pedig visszaigazolt hazájába a Palmeirashoz. De rajtuk kívül is zsáknyi embert vesztettek (pl. a rutinos Toquerót és régi ismerősünket, Kiko Femeníát), akiket ránézésre nemigen tudtak pótolni. Legnagyobb nyári jócselekedetük, hogy visszazsuppolták a ligába régi kedvencem, Tomás Pinát, rajta kívül Zidane fia Zidane és Wakaso neve ismerős, de kijelenthetően gyengültek a strandszezonban. Még Pellegrinót is elcsábították a padról Angliába, helyette a 36 éves, Európában tök ismeretlen argentin Luis Zubeldia vezeti a csapatot. De ismétlem, lehetett sejteni (néhány esetben már tudni), hogy ez így lesz, a tavalyi Alavés széthullik.
Érdekes, mennyire úgy érzem, a Barcát is felforgatták. A valóságban persze ez nincs így, de mégis, az óriási pénzmozgások miatt folyton címlapon voltunk az igazolásinkkal, és erre én most előzetesen nem számítottam. Azt többször leírtuk, hogy kell igazolni egy tisztességes jobb bekket, ez annak rendje-módja szerint meg is történt, de utána nem követtük a nyilvánvalónak látszó utat (Iniesta pótlása). Ez az elnökség töketlen és kártékony, ezen kár is vitázni, aki nem így látja, azzal már úgyse fogjuk meggyőzni egymást. De egy biztos, tevékenységük folytán újra izgalmas, érzelemdús lett a Barcának szurkolni. Kicsit olyan ez, mint amikor a feleségem vezet - nem feltétlenül ilyen izgalmak okozására vágyna az ember, de a bizsergés attól még ott van...
A tavalyi évértékelőnk első, nem végleges változatába beleírtam, hogy nyáron szerintem meg kell bontani az MSN-t. Konkrétan Suárez eladását véltem indokoltnak. Egyszerűen már érezhetően érvénybe lépett a Cruyff-törvény, ez a koncepció már kezdett kifújni és úgy gondoltam, hogy az MSN annyira domináns erő (volt) a csapaton belül, hogy egyéb úton nem oldható meg a kellő vérfrissítés. Végül aludtam rá néhányat, és az erről szóló bekezdést a bevezetésben leírtak okán töröltem, de igazából nem is voltam igazán meggyőződve róla, hogy jó ötlet.
Félig-meddig végül mégis bejött az óhajom, még a pótlás is abból a csapatból érkezett, ahonnan kívántam. És ha nem is vagyok felhőtlenül boldog, de legalábbis érdekessé teszi az idei csapatunkat Dembélé érkezése. Mert ez a srác tényleg óriási ígéret, és pont a fiatal Neymarra emlékeztet sok mindenben. Akár még jól is kijöhetünk ebből az egész herce-hurcából, hiszen ne feledjük, Dembélé még csak húsz éves, és csupán másfél éve robbant be az élfociba, ki tudja, hova fog fejlődni. Persze benne van az is, hogy nagy bukta lesz belőle, de erre egyelőre ne is gondoljunk.
Arre vagyok leginkább kíváncsi az este, vajon a csapat miként reagál erre a last minute mentésre. Megváltozik-e legalább egy kicsit a játékosok komor testbeszéde, és megünneplik-e majd "rendesen" a remélhetőleg szép számmal jövő gólokat - Iniesta és Piqué visszatérése mentálisan mindenképp erősítés. A felállás is érdekes lesz, a múlt héten a 4-2-3-1 tulajdonképp szépen működött, és nem lenne hátrány, ha nem csak egyféle elővehető formációnk lenne a szezonban. (Még ha Ernőbá szerint ezek között nincs is sok különbség...)
Egyszóval ilyen gyatra szurkoló vagyok, kellett ez az igazolás most a lelkemnek, hogy újra bizalommal és érdeklődéssel tudjam nézni, várni a meccseinket.
