A kép forrása: http://pkrumpli.blogspot.com/2015/04/turos-csusza_10.html

Túrós tésztát főzni egyszerű, ráadásul jól elkészítve kiadós, ízletes étel. Kifőz az ember egy kotli vízben egy jó nagy kupac tésztát (protipp: nem kell méricskélni az időt, pont annyit kell forralni, amíg elfogy egy doboz sör), utána ráönt egy rakás tejfölt meg túrót. Ízlés szerint rengeteg vagy csak kurva sok pörccel tálaljuk. És akkor jön a rádöbbenés, hogy mocskos sótlan. Mocskos sótlan, mert fontos, hogy az egész alapjául szolgáló tésztát is sózzuk, különben jellegtelen moslék lesz az egész.*

A labdabirtoklásra építő játéknak azért a(z egyik) sarokköve az a középpályás labdajáratás, és az abból történő támadásindítás. A tiki-taka leginkább a párbajtőrre emlékeztet, oda-vissza szökellés ritmusra hosszan, türelmesen, majd a megfelelő pillanatban a támadás megindítása. Guardiola azt is megmondta, hogy a támadóharmadba eljuttatni a labdát az edző feladata, onnan gólt szerezni már a játékosoké. Nekünk azonban tegnap már a felezővonal környékén elakadt általában az algoritmusunk, és igazából már a passzjátékot sem sokszor tudtuk felépíteni, nem hogy még a tizenhatos közvetlen előterében, igazán veszélyes helyen valamirevaló gólhelyzetet kialakítani. Abszolút azt érzem, hogy ennek a tesze-tosza játéknak a fő oka a közzéppálya vállalhatatlan sótlansága volt.

Általában kétféle fegyverrel lehet ritmust váltani, és védelmet megbontani: vagy egyéni megindulással, egy-két jó csel után rágyorsítva, vagy egy vertikális, vonalak közti kiugratással. Ha Messit kivesszük az okoskodásból, akkor az marad, hogy a lendületes cselezésben legjobb emberünk jobb bunkóban senyvedett, a folyosókat megfutni képes „fogadóember” pedig a bal hátvéd – nem mintha a kijelölt középpályásaink szórnák a jobbnál-jobb mélységi passzokat… Kb. ezeknek a dolgoknak a következményeit szemlélhettük tegnap vagy 60 percig.

Ernőbá gatyába rázta a védekezésünket, ez elvitathatatlan. De tegyük oda a serpenyő másik felébe, hogy ehhez igazából beáldozott egy támadót, amit kijelenthetően megsínylett az offenzív játékunk. Ezzel alapból nem is lenne gond, de most már huzamosabb ideje nem látjuk semmiféle jelét annak, hogy van elképzelés arról, miképp lehet azért a támadójátékot is legalább egy közepes szintre visszatornázni. Az eredmények egyelőre jönnek, de bőven ad is a gép: lássuk azért be, tegnap a kiállítás – bár vitathatatlanul jogos volt – nem következett a játék képéből. Ez egy ki nem kényszerített egyéni hiba volt, amit utána persze szépen ki is használtunk.

Lehet mondani, hogy az ízetlen vacsival is jól laktunk. De ha sokáig ilyen sótlan, szutyok túrós tésztát szervíroz Valverde, előbb-utóbb valaki csuklóból fogja visszacsűrni a képébe.

Ter Stégen (8) – A kapusoknak vannak ilyen időszakai, amikor szinte nem lehet nekik gólt lőni, mert mindig ráéreznek az ellenfél szándékára és még szerencséjük is van. Olyan ez, mint mikor Pinto sorban szedte össze a milanosok tizenegyeseit. Csak Stéga már hosszú meccseken keresztül, annyira régóta műveli ezt megszakítás nélkül, hogy kezdem neki elhinni.

S. Roberto (7) – Rakitic nem volt hálás játszópajtás, különösen az első félidőben. Jutott Robikának védekezőmunka bőséggel, ezért a támadások lendületes segítése már inkább csak az utolsó fél órában volt említésre méltó. Akkor viszont megmutatta, hogy benne megvan az a momentum, ami a középpályából egyébként iszonyatosan hiányzott.

Piqué (7) – Többször olvastam róla kritikákat mostanában, ami egy-egy meccsen elvétve esetleg helytálló lehet, de az általános ócsárlásával semmiképp nem értek egyet. Szerintem most is tök határozottan állt a lábán. Az elején a bólintása csak picin múlott, kár, hogy rögtön nagy gólt akart fejelni, ha megelégszik egy simával, alighanem sikerrel jár.

Vermaelen (7,5) – Az Üvegtigris egyelőre harap. Nem volt fél ponttal jobb Piquénél, sőt, az első félidő komoly Villarreal lehetőségeinél rendre lemaradt a rövidnél, de mégis olyan jó volt nézni, néhol kifejezetten tekintélyt parancsoló volt a jelenléte. Kigúnyoltuk mi is, más is többször, szóval főleg azért érdemel tapsot, mert mentálisan fel tud nőni a hirtelen jött nagy feladathoz.

Jordi Alba (8) – A páternoszterünk hihetetlen, gyakorlatilag két posztot játszik be egyszerre. Kár, hogy most nem nagyon sikerültek a centerezései – amikor meg igen, akkor a bent érkezők rontottak.

Busquets (7,5) – A középpálya magányos harcosa, az első félidőben szinte sajnálta az ember, hogy kénytelen Messit keresni hosszú labdákkal, annyira nincs társa. Rakitic melléállításával a probléma valamelyest mérséklődött.

Rakitic (5,5) – Az utolsó fél óra felhúzza a pontszámát, de amit az első félidőben művelt, az tragikus volt. Hiába tudja és érti a feladatát, ha egyszer egyénileg hasznavehetetlen, a párharcait elveszti, cselezni nem tud, lassú, védekezésben indifferens helyre áll, hogy Robertón simán lejátszhassák a kényszerítőt, stb. – röviden: nem szélső középpályás. Busquets mellett már sokkal jobban érvényesült, hogy a passzjátékhoz, és a jó helyezkedéshez (középen) azért egyáltalán nem hülye. Egyébként sokáig dicsértük, mennyire frankón idomul Messihez, de most kifejezetten kontraproduktívnak éreztem, ahogy a Bolha visszalépéseinél rendszeresen felhúzódott a csatársorba, ezzel pont azt a középpályás emberfórt buktuk el, amire egyébként nagy szükségünk lett volna.

Paulinho (5,5) – Elvileg ez a poszt fekszik neki, és többször is tetszett már hasonló szerepkörben, de most Busquetsszel nagyon nem találták egymást. Védekezésben szinte észrevehetetlen volt, támadásban pedig néhány (túlságosan kevés) kis játékot tudott villantani Lalyosékkal. Amiatt, hogy a támadóharmadba csak nagyon nehezen tudtuk eljuttatni a labdát, többet kellett volna visszalépnie segíteni, de erre valahogy nem érzett rá.

Denis S. (4,5) – Jaj, ez nekem nagyon nem. Nem csak azért, mert mindent, de tényleg mindent elbaszott, hanem azért is, ahogy elbaszta. Elönzőzve, túlbonyolítva, néha szimplán elflegmázva. Úristen, anno Puyol szerintem kipucolta volna a budit egy ilyen meccs után azzal az ocsmány tarajával.

Messi (7,5) – Nagy önfegyelemre vall, hogy az első félidőben nem vonult le tüntetőleg a többiek töketlensége okán. Nem volt nagy meccse egyébként, de a gólja előtti csel csudafasza volt.

L. Suárez (7,5) – A kezdetektől lerítt róla, hogy rettenetesen összerakta magát fejben, megfogták párszor nagyon vékony (ha egyáltalán) leseken, és a szokásos vállalhatatlan üvöltözés és heves reklamálás helyett, szinte szó nélkül darált tovább. Ez most tényleg egy olyan meccs volt, ami sínre teheti hosszabb távra is.

Paco Alcacer (7,5) - Akárhányszor beáll, bizonyít. A hozzáállása rendben van, visszajár védekezni, veszélyes a kapura, egyszerűen felfoghatatlan, miért nem kap több játékidőt.

Vidal (7) – Én kedvelem a játékát, de sokszor olcsó hibákat vét. Mindenesetre ő az egyetlen a jelenlegi keretben, aki tökéletesen tudja 4-4-2-ben a jobb oldali középpályás posztot, ezt nem ártana számításba venni.

Gomes (-) - Kevés időt kapott, de pont elég is volt belőle ennyi.

*A túrós tészta alighanem sótlanul is frankó, de úgy nem jön jól ki a hasonlat.