Mialatt don Ernestót lassan az öreganyánk is előveszi, ha odapörköli az ebédet, a hétközi BL meccsen azért igenis megmutatta ő is és a csapat is, micsoda potenciál van ebben a gárdában.. igaz, egy épkézláb támadó nem ártana.

A Lyon ellen taktikailag egy vitathatatlanul jól felkészített garnitúra benyomását tettük, azaz a játék nagyon sok elemében dominálni tudtunk a mérkőzésen, csak az a fránya, legfontosabb dolog hiányzott az egyenletből. Ezt támasztják alá a statisztikák, a mutatott játék, a sajtóvisszhang, valamint Messi és Luisito dühtől és frusztrációtól kissé eldeformálódott feje is... Félreértés ne essék, ez még mindig messze volt attól a Barcelónától, akit könnybelábadt szemekkel mutogatunk majd az unokáinknak, de talán.. talán bizalomra adhat okot..?

Kérdés sem fér hozzá, az elmúlt néhány hétben a mutatott játék – gyakorlatilag minden elemében – messze elmaradt attól a bizonyos szinttől, amit egy Barca szurkoló elégségesnek nevezhet. (Kivéve a kapust. A kapus az fasza gyerek.) Az, hogy a pontkülönbség a bajnokságban nőtt, az egyrészt Zidane Madridból kukoricával lecsalogatott malacának, másrészt a Katalán Nemzeti Front összefogásának köszönhető. A következő forduló(k)ban azonban ez már biztosan nem lesz elég.

Odaát Sevillában ma épp derűs az ég, hisz az Európa Ligában aratott kettős győzelemmel nagy kő esett le a szívekről, s valamelyest talán sikerült feledtetni az odahaza nagyjából egy hónapja tartó vesszőfutást is. A Levante „hátulról való megcéerezése” után kaptak ugyebár a Camp Nouban egy komoly kis seggrepacsit a Copa del Rey visszavágóján, amit eddig nem sikerült kiheverni sem a Celta Vigo (vereség), sem az Eibar (döntetlen), sem a Villarreal (vereség) ellen. Persze ráfoghatjuk, hogy az andalúz fejekben a Lazio elleni duplasasszén volt a hangsúly - ahogyan Barcelonában is próbáltak mutogatni a BL-re, - de az ex-Girona mesternek úgy tűnik egyre komolyabb gondokkal kell megküzdenie hazai porondon...

Ha csak egyetlen dolgot emelhetnék ki a Sevilla ellen ,az az lenne, hogy november óta bármikor, amikor hátrányba kerültek, képtelenek voltak fordítani a végeredményen. Az Eibar ellen majdnem összejött – akkor az utolsó néhány percben sikerült kierőszakolni a döntetlent hazai placcon – de ezen felül zéró sikerélmény ezen a fertályon, azaz a kettős (hármas) terhelés igenis megmutatkozott a piros-fehér csapaton. Ezen a brilliáns, és megdönthetetlen gondolatíven továbkocogva, ha van valaki, aki ellen nagyon fontos lenne megszerezni a vezető gólt, az a Sevilla. S ehhez lenne ma nagyon nagy szüksége a csapatnak egy olyan igazi, vérszívó Suarezre, akit anno nagyjából kiló/milllió arányban hoztunk el a Liverpooltól.

A Lyon elleni meccs alatt megvallom ott tartottam, hogy azt sem bánom, ha Ernőbá tol egy Murillo-Suarez cserét középcsatárba, annyira szörnyű volt nézni az Uru vergődését, de mint mondják, „hajnal előtt a legnagyob a sötétség”. Tudom, ezek alapján Lalyos az Északi-sarkon lakik, de igyekszem pozitívan nézn a dolgot, s egyetérteni Valverdével, a helyzetek valóban megvoltak, a gond „csupán” a döntésekkel volt.. azt ne firtassuk mekkora.

A Sevillát ismerjük, tudjuk mire képesek. Kellemetlen, erős, gyors csapat egy taktikailag kifejezetten innovatív edzővel, de ha sikerülne egy védelmi megingást akár egy gyors kontrával átjátszani, és bevinni egy aprócska gólt, Lalyosnak onnantól ez lenne maga a terített asztal, ...a többi pedig csak rajta áll.

Barcelona: Ter Stegen; Roberto, Murillo, Lenglet, Alba; Aleñá, Rakitic, Vidal; Dembele, Suárez, Coutinho

Sevilla: Vaclik; Mercado, Kjaer, Gómez; Navas, Sarabia, Banega, Vázquez, Arana; André Silva, Ben Yedder

Kezdés: 16:15