Van ez így, amikor egy csapat egy helyzetből két gólt lő, mi tudjuk a legjobban, mert sokszor előadták ellenünk is, egy időszakban különösen. De azért furcsa volt látni így nyerni a fiúkat. Persze van egy tét- vagy presztízsszint, ami felett a rühes vásári kutyát sem érdekli, hogy ki játszott szebben, meg ilyenek. A győzelem számít, és kész - ezt is hallgattuk anno eleget.
Nagyjából a várható kezdőket kaptuk mindkét oldalon, Solari új szintre emelte bátor fiatalítási projektjét azzal, hogy egy Clásicón is több sztárjátékosát (nem feltétlenül Asensióra gondolok) a padra száműzte, Ernő pedig Roberto középpályára nevezésével egyszerre várt extra kreativitást elöl, és nagyobb stabilitást jobb oldalon. Sajnos azonban azt a brutális intenzitást, amit idén időről-időre elő tudtunk rángatni a kalapból, amikor kellett, most -a meccs zömében legalábbis - nem tudtuk produkálni, vagy ha úgy tetszik a Real nem engedte. Ebből adódóan azonban többnyire a szokásosnak mondható 4-4-2 védekező formációnkat rajzoltuk ki, ami viszont ímmel-ámmal működött csak.
Suárez és Messi klasszikus kontrára igazából nem annyira jó, főleg ha egy Varane-nal kényszerülnek versenyt futni, Dembélé pedig általában túlságosan hátul volt ahhoz, hogy valódi veszélyt jelentsen. Cserébe a védekezésünk nem volt annyira betonkemény, mint amennyire a meglehetősen vérszegény támadójáték indokolhatná. Több helyen rendszeresen buktunk el párharcokat, valamint a védelem és középpálya között lévő üres zsebet - ami szerintem a két négyes láncos védekezés rákfenéje - azért elég sokszor megtalálta az ellenfél.
Hogy mégis ennyire sima lett a vége, és ráadásul a javunkra, az főleg néhány játékosunk klasszisának köszönhető. Szerintem pozitívum, hogy ezúttal nem Messit kell milliomodjára is dicsérni, hanem a másik két támadónkat - és hát persze Sergio Ramost, aki valószínűleg látens Barca-fan lett az évek során. Én nem tudom ebbe a meccsbe se belelátni Ernő zsenijét. Ha a kritikus időszakokban (első félidő vége, illetve a második gól előtt) stabilabb lett volna a védekezésünk, vagy legalább időnként meg tudtuk volna nyugtatni a labdát (különösképpen a második félidőben volt szembeötlő, mennyit elvagdostunk teljesen céltalanul), akkor alighanem most másképp vélekednénk.
Szóval óva intenék mindenkit a túlzott melldöngetéstől. Összképre elbuktuk a meccset, ami önmagában persze még nem lenne indok semmire, de a kidolgozott helyzetek ügyében is alaposan alulmaradtunk. Nem ragoznám túl, nyilván ter Stégen is könyékig benne van ebben, de azért Fortuna nagyasszony is szépen fogta a kezünket. Mondom újra, ennek a győzelemnek pont ugyanúgy kell örülni, mint bármely másik Madrid-picsázásnak, viszont nem szabad belőle elhamarkodott következtetéseket levonni.
De ugyanez igaz persze madridista barátainkra is... Alighanem hiba lenne részükről azt feltételezni, hogy a bajnoki hasonló mederben zajlik majd. Kötve hiszem, hogy Messit még egyszer ennyire kordában tudják majd tartani, mint ahogy abban is biztos vagyok, hogy ifj. Vínicius ellen is csak kiókumlál valamit Ernő. Ha valamihez ért, akkor az az ilyesmi szituációk kezelése.
A bajnokságban felépített pontelőny miatt alapvetően halálnyugodtan játszhatunk, illetve hiába volt döcögős győzelem, alighanem azért beépítették a fiúk ezt a három dugót egyébként is jól fejlett egójukba. Én arra számítok, hogy a jobb hátsó defektet Vidallal próbáljuk majd foltozni, és Roberto meg Semedo sorsot húznak majd a jobb bekk posztért - ezúttal aki a rövidebbet húzza, az kerül a csapatba. Ez egy ilyen klasszikus Ernő-féle konzervatív reakció lenne a látottakra. A másik megoldás lehet, hogy proaktívan reagálunk, és bekockáztatjuk Arthurt, meg egy alapvetően labdatartásra kiélezett, játékosabb csapatot esetleg Coutinhóval Dembouz helyén. Ez lenne számomra a meglepőbb út, de Umtiti hétvégi felbukkanása után nem tartom lehetetlennek - és természetesen a passzjátékban elsőrangú csokiszörny maga is része lehet a mestertervnek.
Hogy el ne felejtsem: az idegenbeli bajnoki klasszikus után már tényleg, de igazán okosabbak leszünk...
ter Stégen (9) - Neki van a legkönnyebb dolga, mert csak mindig oda kell állnia, ahova majd jön a labda, és akkor tök simán kivédhet mindent. Nem is értem, erre a többi kapus, miért nem jött még rá, Stéga rá a példa, hogy ez az egyszerű taktika simán működik. Fal.
Semedo (5,5) - Odaállítottuk, mert ő gyors, és majd. Lehet, hogy úgy általában gyors, de most konkrétan lassúnak tűnt. Ilyen agilis támadó ellen az egyetlen megoldás, ha nem hagyod labdához jutni és a kapu felé fordulni. Egyszer azt találtam róla írni, hogy földön nehezen verhető - hát mondjuk úgy, hogy nem volt 100%-ban igazam... A passzjátéka is akadozott böcsülettel, de mondjuk nyújtsa fel a kezét, aki lett volna a helyében...
Piqué (6,5) - Egyszer valahogy eltolódtunk, rá jött ki Vinicius, s a brazil labdaérintés nélkül cselezte ki - később aztán persze eltemette labdával is... Szóval sokszor olyan munkára is kényszerítette a Real, ami nem fekszik neki (sokkal inkább Piqué feküdt, ugye), de a beadásoknál és labdakihozataloknál azért sokszor résen volt, jól jött a rutinja.
Lenglet (7) - A másik oldalról jött jobbára az áldás, így ő kevéssé vehető elő szerintem a gondokért. A passzjátéka rendben volt, szép csendben tette a dolgát.
Alba (7) - Vazquez a Madrid Pedrója, komolyan kell venni, de egy közepesnél kicsit jobb Albának azért nem okozhat gondot. Ezt többé-kevésbé igazolta is, és megvolt a támadó kulcsmozzanata is.
Roberto (6) - A jobb oldalunkon létrejövő orális gruppenben ő is jobbára tátott szájjal rohangált. Ernő annyira kurva jól álcázza 4-3-3-nak a 4-4-2-jét, hogy Roberto be is zavarodott pöppet a helyezkedéssel, és sokszor túlságosan befelé játszott.
Rakitic (7,5) - Ezzel biztosan sokan nem fognak egyetérteni, de szerintem az első félidőben kimondottan jó volt. Szerelések, jó passzok, megindulások, igazából legfőképp neki köszönhettük, hogy csak mérsékelten alárendelt (ha egyáltalán) szerepre kényszerültünk legalább 35 percen át. Nem mondanám, hogy Busival végig tudtak tartást adni a csapatnak, de az biztos, hogy ők legalább egyénileg nem bukták el csúfosan a párharcokat, mint ahogy az itt-ott azért sikerült.
Busquets (7) - Nagyjából azt lehet írni, mint Rakétához, de őt kevéssé éreztem aktívnak. Volt egy égetően fontos alapvonali becsúszása, ami nem annyira az ő felségterülete egyébként.
Dembélé (8) - Nagyon keményet melózott a srác, és bár megint voltak teljesen értelmetlen labdavesztései, de ezeket bőven kompenzálta azzal, hogy többször is a kapunk előterében védekezett jól és fegyelmezetten, illetve persze a két beindulásával, amikkel nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nálunk legyen a kaliber.
Messi (6) - Klasszikust Messi nélkül is tudunk nyerni, erről nem először győződhetünk meg. Azért Messivel könnyebb, szóval szombatra remélem összekapja magát. Nincs kedvem utánanézni, mikor hozott le utoljára lövés nélkül egy teljes meccset, de gyanítom nem mostanában lehetett.
Suárez (9) - Visszaesett, ősszel még tök tisztán lőtt hármat.
