Érdekes(en ismétlődő) periódusokat élünk meg mostanság. Mi, szurkolók és a csapat is. Hullámhegyként jött ugyanis a két Real meccs, amelyet követett egy kevésbé izgalmas Rayo, majd megint felugrott a pulzusunk a Lyon visszavágó okán. Most ismét „visszatérünk a földre” egy bajnoki okán, majd a válogatott szünetet követően durvulunk csak be igazán egy Atlético-MU kombónak köszönhetően. Oda pedig úgy érkezhetünk meg az Espanyol-Villarreal páros után, hogy lényegében már április első felében eldőlhet a bajnoki trófea sorsa.

Azt pedig követi majd egy kevésbé húzós bajnoki (Huesca), azután pedig a BL visszavágó. És mindez igaz is lehetne, ha nem pont a Betis lenne a következő ellenfél. Az egyetlen csapat, amely le tudott győzni minket hazai pályán ebben a szezonban. És amire „értelmes” magyarázatunk sincs, mert már bőven nem a szezon eleji bukdácsolás időszakában volt.

Illetve persze dehogyisnem van, konkrétan pedig az, hogy az a november közepi meccs volt a pillanat, amikorra a gálakezdőnk olyan szinten leromlott fizikálisan, hogy gyakorlatilag nem volt középpályánk. Kiemelve itt pl. Rakitic-et, aki a pirosig is eljutott, ha mást nem, így szerezve némi pihenőidőt saját magának. Illetve azt gondolom, ez volt a pillanat, amikor már olyan szinten nem értettük Valverde indokait, hogy a vele szemben megfogalmazott kritikák – persze Róma után - ott kezdődtek és tartanak is ki valamilyen mértékben egészen a mai napig.

Csakhogy közben sok minden megváltozott. Vidal „teljes értékű” játékos lett, abban az értelemben mindenképpen, hogy bárki ellen és bármilyen pillanatban számíthatunk rá. A védelmünk rég látott magasságokban szárnyal, még úgy is, hogy az egyik oszlopára hónapok óta nem számíthatunk, Suárez pedig már nem csupán akkor tud jól játszani, ha Messi nincs a pályán. Ez utóbbi pedig különösen azért érdekes, mert a novemberi Betis elleni meccs volt Messi visszatérésének időpontja, ez a tény pedig – jól láthattuk – alaposan megborította a csapatot, ha mást nem, az első félidőben biztosan. Ugyanakkor.

Nincs Dembélé, arról pedig fogalmunk nincs, Coutinho mikor – ha egyáltalán - lesz használható játékos. További ugyanakkor pedig az, hogy Messi érezhetően gyúr, tartalékol, nevezzük bárminek a Bajnokok Ligájára. Persze jól játszik ő jellemzően mindenkor, viszont azt gondolom, szerdán mindenki érzékelte a különbséget, milyen az, amikor kimondottan penge és odateszi magát a pályán minden értelemben, ellentétben azzal, amikor „szimplán csak jó”. Még egy ugyanakkor.

Merthogy BL forduló után vagyunk, ami hiába lett végül egyértelmű, nyilván sokat kivett a csapatból. Hogy mennyit, ki fog derülni, ha akarjuk, ha nem. Az idegenbeli helyszín lényegében nem érzékelhető a csapaton a bajnokságban, ugyanakkor (még egy) mindig hagyományosan a védekezésből (jól) kontrázó csapatok okoznak nekünk gondot és a Betis – mint nemrég láthattuk – pont ilyen. Ami pedig a novemberi csúfosságot (négy gólt kapni hazai pályán!!!!) illeti, talán az elején leírtak – mint a rendezett középpálya és védelem – ki fogják küszöbölni. És ha meglesz a három lőtt, ezúttal elég is lehet. Akár a győzelemhez is.

Spanyol bajnokság 28. forduló

Real Betis – FC Barcelona

20:45, Spíler2