Magabiztos győzelem, zökkenőmentes csapatjáték, kapott gól nélkül – idegenben.

Jó meccset néztünk?

 Igen.

Jó meccset néztünk. Sőt! Többet, mint meccset és kevesebbet, mint meccset - egyszerre.

Nyilvános edzést láttunk,

amely megfogalmazásban korántsem a nagyképűséget, sokkal inkább a pragmatizmust érdemes keresni és érteni. Nyilvános edzés volt ez ugyanis abban az értelemben, hogy egy európai szinten nem túl erős, de azért mégis masszív és következetesen kemény (baszkok, mi a háborodást várnánk mégis tőlük) csapat ellen játszottunk, amely a magasra tolt védelmi vonalakkal, a határozott letámadással, a kemény, ütközős középpályával és a gyors kontra- és széljátékkal képes erős ellenállást és veszélyt teremteni szinte bárkivel szemben.

Ismerős, mi?

Ismerős hát, hiszen ez ellen a recept ellen általában nem megy nekünk. Most mégis ment. Mégpedig azért, mert úgy tűnt (ezért az edzés, mint metafora), egy jó kis alapjáték-gyakorlat zajlott élesben, úgy, hogy adaptáltuk az automatismo-t az ellenfélre, vagyis olykor magunkra húzva az eibari legényeket, a labdaszerzést követően a három testőr valamelyikét megjátszva instant veszélyt teremtettünk az ellen térfelén. Működött ez azért, mert jól ment az alapjáték, mert intelligensek a játékosaink az elvárt feladathoz és mert a támadóhármasunk olyan, amilyen és azért annyi az értékük, mint Debrecen és Miskolc egész éves költségvetése.  

Valverdéről rosszat vagy semmit,

legalábbis így tartja a neo-Culé kánon, de ez részint igazságtalan a megközelítés (miért kérem én mindig számon az igazságosságot, mikor semmi sem igazságos?!), részint pont a valóságot fedi el, hiszen a szombat déli meccsre Ernő bátyánk egész pofásan készítette a fel a társaságot és jól játszatta a csapatot a magasan és igen határozottan védekező baszkok ellen. Megvolt az ellenszer a letámadásra, sok volt a mozgás, értelmesek voltak a mélységi passzok és az átlőtt labdák, gyors volt a labdajáratás, jöttek a gólok, vagyis pont megvolt minden, amire szükség lehetett.

Lehetne jobb? Persze és reméljük, hogy lesz is jobb.

Szomorú mindezek okán, hogy (a sajnálatos események miatt, amikről tervezek írni egy hosszabbat, hátha érdekel valakit) a Clasicó pont elmarad, pedig épp felszállóágban kenhetnénk el a király pribékjeinek (leszállóágban is – Mallorca, hö-hö) randa száját. De, sebaj, ami késik, ugye.  

Részletesen:

ter Stegen, 6,5 – Védenivalója nem igen akadt, ezért a teljesítményét is nehéz igazán megítélni és ez is csak azt példázza, milyen szépen zümmögött a gépezet.

Sergi Roberto, 6,5 – Egy átlagos félidő jutott neki, amin maradandót nem alkotott, de nagy galibát sem okozott.

Samuel Umtiti, 7 – Figyelembe véve azt a nem elhanyagolható tényt, hogy ez volt a visszatérő meccse, a játékára nem lehetett panasz. Még nem az imádott Csokiszörny, de alakul és nagy szükségünk lesz a jó állapotára a szezonban.

Clement Lenglet, 8 – Szintén egy igen stabil produkció, megfejelve egy szemes labdával, amely gólt ért és egy asszisztot a frank neve mellé.

Jordi Alba, 6 – Cseppet döcögött a szombati meccse, de ő is hiányzott egy hónapot, oda se neki, lesz még jobb is. Mindent ellátott, amit el kellett, csak a pluszt nem hozta.

Sergio Busquets, 6 – Ha figyelmen kívül hagynánk a bambulásait és az első félidei homálypasszokat, azt mondhatnánk, nem volt ez rossz. Így csak annyit mondok, nem volt ez jó.

Frenkie de Jong, 8 – Amikor az ellenfél szurkolója megtapsol, akkor csináltál valami igazán jót. Frenkit megtapsolták, de hát a vak is láthatta, hogy bejátszotta az egész pályát, ott volt, ahol a szükség kívánta és előkészítette Messi gólját. Aranygyerek.

Arthur Melo, 7 – Mára kimondhatjuk, megszilárdította a helyét az alapcsapatban és teljes joggal tette ezt. Labdatartása brutálisan jó, kiválóan lát és passzol, összjátékban használható, jó a fizikuma és jól is lő.

Lionel Messi, 8 – Mire VigVik mester kimondta, hogy Messi ma a leggyengébb, gyorsan rá is cáfolt. Látszik, hogy keresi a ritmust a visszatérte után, de azért Messi a kecske, mert ő még formán kívül is ezt tudja. Önzetlenségből meg órát adhatna bárkinek.

Luis Suarez, 7 – Hetedik gólját lőtte a szezonban, összességeben a 184.-et Barca mezben, amivel beérte Josep Samitiert, de nem ezért a hetes, hanem mert megérdemelte. Olyan Lalyososan érdemelte meg.  

Antoine Griezmann, 8 – A legjobb meccse volt, mióta lehemperedett a matracról és áttért az Igaz Hitre. A meccs legjobb pillanatai fűződnek a nevéhez, gól, gólpassz, ilyen játékosért érdemes a zsebbe nyúlni, ha már kész futballistát vásárol a csapat.

Cserék:

Nelson Semedo, 6,5 – Azt hozta, amit Roberto, de legalább nem sérült meg.

Arturo Vidal, 6 – 20 perc alatt ne várjunk csodát. Nem is lett csoda, korrekt beszállás volt.

Ivan Rakitic, – Utolsó öt perce érkezett, ezért lehet, hogy kár volt maradni. A fizetésért viszont megértem.

Helyreállt a rend: