Igen érdekes szerda estét biztosított nekünk a csapat, 5 perc futballal és 87 perc sajtreszelővel való örömszerzéssel.

Deportivo Alavés - FC Barcelona 1:1 

Mielőtt belevágnék az értékelőbe szeretném emlékeztetni a mélyen tisztelt egybegyűltet a csapat/klub aktuális, valós állapotára csak így röviden, nagyvonalakban:

- történelmi fenekelés kaptunk Portugáliában a világ legjobb játékosával a sorainkban,
- morálisan, anyagilag és szakmailag a klub a béka segge alá süllyedt,
- utolsó utáni pillanatig húzódó változtatások a vezetőségben és játékoskeretben,
- "hektikus", újabb pánikeladásokkal spékelt átigazolási piac,
- új mester körvonalazódó elképzelései.. bocsánat, nem beteljesített elképzelései (Érted, gennyes húsz millió euró hiányzott, hogy a szőke megkapja pl. a kiválasztott középcsatárt. Húsz.. Barto ennyiért szokott volt ribancokat, meg kokszot küldeni Rosellnek a rács mögé havi szinten. Sebaj, részletkérdés, hisz van négy játékosunk a kilences posztra, meg három és fél középhátvédünk... majd a drága ex-elnökünknek volt pofája kijelenteni, hogy "a revolúció véget ért, mindannyian büszkék lehetünk.") K_rvaélet.

Két vereség után egy nagyon is mutatós győzelem, jöhetnének a fanfárok, eshetnénk a ló túloldalára, mondván, minden rendben, elindult az úthenger. Nos, nem így van. Vitathatatlanul vannak pozitív jelek, amiket a győzelem egyértelműbbé tesz, ezek azonban eddig is (meg)voltak, csak a vereség keserűsége elfedte.

Vereséget szenvedtünk, azaz mi sem tehetünk mást, ismételjük önmagunkat. Még akkor is, ha ez a Real ellen duplán fájdalmas. Jöjjenek is a főbb pontok, lehetőség szerint karakteresebben kimondva. Hátha úgy egyértelmű lesz.

Rosszul játszott a Barca? Igen. Tapló volt a Getafe? Igen. Kit feszítsünk keresztre? Senkit.

Ha valaki egy fikatív, Griezmann-ekéző, Dembele-gúnyoló írást keres, már most lapozzon, mert ez nem az lesz.