Túlvagyunk a szezon első érdemi szintmérőjén, személy szerint azt gondolom, persze, az első két diadal nagyon felemelő volt, de találhatunk pozitívumokat ebben is.

 
Celta Vigo - FC Barcelona 0:3

Két tétmérkőzés után korai lenne még örömtüzeket gyújtani, de az vitathatatlan, hogy visszatért sok év után az a bizonyos "még" érzés. Még néznénk, még akarjuk, s várjuk mikor jön a következő meccs. De mi is változott pontosan?

Nem pedig folytatódott.

Gyerekkoromban, jól emlékszem, volt egy öreg fekete-fehér televíziónk, ami többször nem működött, mint igen. Talán ennek is köszönhető, hogy a testvéreimmel egyre több és több örömet leltünk az olvasásban. Olvastunk mindent, amit lehetett, ami elérhető volt. Móricz, Tolkien, Asimov.. nem volt határ. Így került többek közt a kezem ügyébe Márai Sándor "Füveskönyv" c. irománya, amelynek "értékére" igazán csak a későbbiekben jön rá az ember... idővel, korral, tapasztalattal. Márai egyszerű példákkal akar felelni a kérdésekre, mit is kell tenni, ha valakinek a szíve fáj, vagy elhagyta Isten. Nem eszmékről és hősökről beszél, hanem arról, aminek köze van az emberhez. Tanulva akarja tanítani embertársait, tanulva a régiektől, a könyvekből, azokon keresztül az emberi szívből, az égi jelekből. Mi is megpróbálunk most így tenni.

 
Korábban már kísérletet tettünk arra, hogy csokorba gyűjtsük a problémákat. Akkor a vezetőség volt soron, adja magát, hogy a másik gócpontról is szó essen: az öltözőről. Előrebocsátva, hogy ez szigorúan szubjektív műfaj. Ha igyekeztem is objektív maradni.