A helyzet változatlan, nagyjából ugyanott folytattuk, ahol abbahagytuk. Arra gondolok, hogy míg a Real ellen kifulladtunk egy félidő után, a Sociedad ellen is látható problémát okozott az agresszív letámadás. Megoldás egyelőre nyilván nincs, és ebben a szezonban ez nem is reális elvárás. Az utóbbi hetekben ugyanakkor választ kaptunk egy kérdésre, amely választ amúgy sejtettük.

A Barca két meccset játszott vasárnap este: egy jót meg egy szart. És az utóbbi döntött.

Mindig érdekes az, amikor kilépünk a spanyol környezetből Európába, leginkább azért, mert gyakran egészen más trendek figyelhetők meg ilyenkor. Oka ennek elsősorban pedig az, hogy míg a spanyol csapatok minimum évi kétszer, és évente jellemzően mindig találkoznak egymással, a nemzetközi mezőnyben gyakran évek is eltelnek, amíg összeakad két csapat. Vagy akár évtizedek.

Nem könnyű mostanában a Barçáról írni. Leginkább azért, mert véleményt is kellene mondani itt-ott, viszont abban a képlékeny állapotban vagyunk pillanatnyilag, aminek nem most –, februárban – lenne itt az ideje.

Változatos meccs, tragikomikus játékvezetői döntések, kifutballozott győzelem és a Jelek

- ezek voltak Sevillában.