Nem könnyű mostanában a Barçáról írni. Leginkább azért, mert véleményt is kellene mondani itt-ott, viszont abban a képlékeny állapotban vagyunk pillanatnyilag, aminek nem most –, februárban – lenne itt az ideje.

Változatos meccs, tragikomikus játékvezetői döntések, kifutballozott győzelem és a Jelek

- ezek voltak Sevillában. 

Quique Setién, amikor 2015-ben egy októberi napon átvette a Las Palmas siralmas állapotban lévő csapatát végignézett a társaságon, majd így szólt segítőjének, Eder Sarabiának a szája sarkából: - “Hát,.. ez szar…”

Évek érthetetlen mozdulatlansága után nemrég megkaptuk a hőn áhított edzőcserénket, ezzel együtt végre meg is mozdult az állóvíz a csapat/a klub háza táján, talán nem felesleges megpróbálni összefoglalni, mi is a helyzet jelenleg. Kezdem is a szerintem legfontosabbal.

Mikor a kapcsolatunk elkezdődött, nem gondoltuk, hogy így fog véget érni, nálunk ugyanis ez nem szokás.  Nálunk nem szokás úgy kezelni a „mestert”, mint egy kapcarongyot, aki egy az alkalmazottak közül, akinek a neve coki.