Tavasszal, miután börtöncsíkos barátaink egykedvűen tették ki a PSG hátsójának emlékétől örömében löttyedt pöcsünket a BL-ből, még azt találtam írni, hogy "az olasz futball meg köszöni szépen, de megvan". Nem ragadtattam el túlságosan akkor sem magam, de határozottan jobbnak láttam a helyzetüket.

Leganes - FC Barcelona 0:3

Borzasztó egyszerűen el lehet már most is dönteni, hogy Ernesto Valverde jó edző-e, vagy sem. Nézzünka keretre hölgyek és urak. Az elmúlt 8-9 év talán leggyengébb játékosállományával 12 forduló után ott állunk a csúcson 10 ponttal a madridi duett, és egy négyessel(?) a denevérek előtt. Közben jó, vagy rossz játékkal, de szórtunk 33 gólt, míg összesen kapituláltunk négy alkalommal. Ebben már benne voltak a bajnokság másik két legjobb védelmével rendelkező alakulatai is. Jó, ez persze egy rendkívül szimplifikált nézőpont, hisz sorolhatnánk még az eddigi ellenfelek listáját, az érzésem szerint meggyengült La Liga csapatok versenyképességét, a két nagy rivális jelenlegi formáját, és így tovább, de ami a lényeg: vezetünk! Erre pedig Ernőbánál szeptember elején lássuk be, nem sokan fogadtak volna.

Véget ért a válogatott szünet, koccintsunk arra, hogy sikerült az elvonó, aki meg folytatja az édes, száraz novembert az magára vessen. 

A poszt eredetileg 2011. szeptember 10.-én került publikálásra a Som Un blogon.

Dahl (Johnny Depp csinos pofijának is köszönhetően) klasszikussá vált történetében már Charlie bejutása a gyárba is kisebbfajta csoda, ami pedig utána következik, attól lesz az egész egy világhírű mese, nem pedig egy másodosztályú német családi film forgatókönyve. Persze az egész sztorit olyan erősen meghatározzák a lehetetlen fantáziaelemek, hogy hajlamosak lehetünk elsiklani a valódi mondanivaló felett, ami lecsupaszítva törvényszerűen kissé klisészagú. Viszont ha egy ilyen fantasztikus eseménysorozat a való életben történik meg, az minden, csak nem közhelyes, márpedig a Barca jelenlegi sikerei bővelkednek az ehhez hasonló hihetetlen hollywoodi históriákban. A tavaszi menetelés egyfajta állandó rettegésben telt; a végletekig összekuszált hátvédsor, Xavi vádlija, a fáradtság egyértelmű jelei, mind-mind borzolták az idegeinket. Talán még a legelvakultabb szurkolók sem számítottak rá, hogy végül ilyen remekül alakulnak a dolgok. Vajon mi volt a titok, mi állhatott az újabb világraszóló sikerek mögött? És hogy a pokolba jön ez össze Johnny Depp-pel?

A válasz mindenre természetesen Carles Puyol.

FC Barcelona - Sevilla 2:1

Azt hiszem bátran kijelenthetjük, hogy a tegnapi, Sevilla elleni első félidő vitathatatlanul Ernőbá legjobb 45 perce volt az FC Barcelona élén. Kreatív, dinamikus, lehengerlő támadójáték, s ha Berizzóék 15 perc elteltével egy négyest látnak a nullájuk mellett az eredményjelzőn, egy büdös szót sem szólhattak volna.