Ahogy az ősi kirgiz közmondás tartja: a rotációra szükség van, de rá is lehet ám baszni - és ez igaz, okosak ezek a kirgizek, nemhiába.

Miután hosszú éveken keresztül maradtunk „fegyverhordozó” nélkül, tavaly váratlanul érkezett az első osztályba egy csapat, amelynek nagyon gyorsan sikerült kivívnia ezt a címet magának. Természetesen a Gironáról van szó és természetesen arra a fantasztikus eredményre gondolok, hogy az előző szezonban mindkét madridi riválisunktól sikerült bajnoki pontokat szerezniük. Közben pedig a nagyon is elismerésre méltó tizedik helyen zártak a bajnokságban - abszolút - újoncként. Merthogy a Girona FC tavaly játszott történelme során először a spanyol első osztályban.

Megkezdtük a BL-szezont és ahogy az várható volt, nem tudtunk meg még semmit arról, hogy mire számíthatunk idén. Tudjuk, hogy a legnagyobb hibafaktorunk az idegenben mutatott impotens játék, mivel pedig hazai pályán kezdtünk, ez nyilván nem derült még ki, lesz-e ebben változás. Nekem pedig sikerült igen magas szintre emelnem a semmitmondást az előző két mondattal. De a hármas tagolást letudtam, jöhet a lényeg.

Általában nem a kedvenceink a beharangozó posztok, mert sok bajnoki vagy kupa meccs előtt tulajdonképp arról kell kisesszét írni, hogy győzni kell. Ehhez körítésnek lehet tálalni középszerű játékosok és csapatok történetét, illetve némi adalékot a sajátjainkról - utóbbival a blog olvasói javarészt tisztában vannak, előbbi meg többnyire mérsékelten érdekes. A BL valamelyest jobb terep, mert itt az ellenfél nem középszerű és nem feltétlen kell mindig nyerni, ráadásul a sorozat rangja miatt is jobban esik róla írni. De most meg aztán egészen különlegesen ejdekurvajó helyzetben vagyok: a csoportunk keményebb lett, mint ébredéskor Bendak könyöke. Ehhez a BL többször kinyilvánított prioritása még további extra feszültséget biztosít. Ráadásul kedvenc témámhoz - a múltba révedéshez - is olyan neveket dob a gép, mint Koeman, Romario, Ronaldo, Cocu vagy (már megint) Gudjohnsen.

Valószínűleg nem tévedek nagyot, ha azt gondolom, a Barça szurkolóit most leginkább egy dolog foglalkoztatja, mégpedig a rotáció és Valverde szerepe abban. Szintén valószínűleg nem fogunk összeveszni azon, hogy az előző szezon legnagyobb problémájának – a Rómában történtek miatt - a rotáció hiányát tartjuk, így az se meglepő, hogy a gondolatmenetünk, a kritikánk(?) Valverde felé elsősorban ebben koncentrálódik. Márpedig változtatási szándéknak a szezonban eddig nyoma nem volt a csapatban, aztán Valverde tegnap váratlanul meglépte. Viszont a lehető legrosszabb pillanatban. Vagy mégsem?