Tot El Camp

Bajnokok Ligája csoportkör, 1. forduló: FC Barcelona - PSV Eindhoven

2018. szeptember 18. - vigvik

eg-waiting-for-that-part-of-song-we-all-know.jpg

Általában nem a kedvenceink a beharangozó posztok, mert sok bajnoki vagy kupa meccs előtt tulajdonképp arról kell kisesszét írni, hogy győzni kell. Ehhez körítésnek lehet tálalni középszerű játékosok és csapatok történetét, illetve némi adalékot a sajátjainkról - utóbbival a blog olvasói javarészt tisztában vannak, előbbi meg többnyire mérsékelten érdekes. A BL valamelyest jobb terep, mert itt az ellenfél nem középszerű és nem feltétlen kell mindig nyerni, ráadásul a sorozat rangja miatt is jobban esik róla írni. De most meg aztán egészen különlegesen ejdekurvajó helyzetben vagyok: a csoportunk keményebb lett, mint ébredéskor Bendak könyöke. Ehhez a BL többször kinyilvánított prioritása még további extra feszültséget biztosít. Ráadásul kedvenc témámhoz - a múltba révedéshez - is olyan neveket dob a gép, mint Koeman, Romario, Ronaldo, Cocu vagy (már megint) Gudjohnsen.

De hiába a lehetőségek tárháza, először muszáj folytatnom az Ernőbá' kertet művel vitaposzt-cunamit. (Némileg sportszerűtlen a helyzet, mert egyedül küzdök három ellen, mondhatni a totelcamp-kormány médiatúlsúlyát igyekszem kompenzálni – de legalább ugyanannyi pénzből.) Merthogy nekem továbbra is az a meggyőződésem, hogy Ernesto rossz momentummal indította meg a csapatot a szezon elején, és ennek csak egy totálisan törvényszerű folytatását láttuk szombaton. Ez nem szabadon választott, tudatos rotáció volt, hanem csak továbbtoltuk a vonatot a kényszerpályán, amire rátettük. Belefele a posványosba.

ceghlvgwaaaeokj.jpg

A válogatott szünetről visszatérők között Coutinho és Busquets nem volt 90 percre alkalmas állapotban, így őket kénytelen volt padoztatni Valverde. Abba már nem mennék bele, hogy az a Rafinha, aki nyáron rajtunk maradt, mint szamáron a fül, mennyire volt okos döntés. Mindenesetre pontosan az történt, ami a korábbiak alapján várható volt. A két lényegében nulláról beszálló pótlék nem csak a vébé után is hevesen hőzöngő szalonrasszista nemzeti érzelműek idegein táncolt (még két fekete!), hanem az enyémen is. Jött is szünet után vissza az alapcsapat, és velük együtt a három pont. De vegyük észre, ez a kapott 45 perc Semedónak többet ártott, mint használt. A nehéz meccsen nem találta ritmust, és ha volt még benne az önbizalomnak valami minimális írmagja, akkor azt most garantáltan sikerült belőle kipusztítani. Nagy csodának kellene történnie ahhoz, hogy ő nálunk valaha is stabilan a kezdőcsapat közelébe jusson – hogy ez kinek, vagy minek köszönhető, azon már lehet vitatkozni. Rafinhába meg egyszerűen kár a játékperc, mint egyetemistába a minőségi alkohol. 25 éves, és még mindig arra várunk, hogy majd "berobban", vagy már nem is tudom mit csinál. Pukkan egy szolidat. Megsúgom nektek titokban: nem fog.

Szóval ott tartunk, hogy van a kezdő tizenegy, és azon kívül jelenleg nincs olyan játékos, akinek a neve komolyan felmerülhet opcióként az első BL meccs előtt. Most, a BL nyitómeccsén, nincs tér kísérletezésre, valami új kipróblására. Bár a felütésben azt írtam, hogy ebben a sorozatban beleférhet egy-egy kisiklás, de ez most pont nem az a helyzet. Úgyhogy megint megyünk tovább a sínen, amire Valverde elfelejtette rátervezni a váltókat. És igen, adom, ha lenne opció, józan ész szerint valószínűleg akkor is ez a tizenegy kellene hogy játsszon. De így is egyrészt a saját lehetőségeit szűkítette be Ernő, másrészt egy sérülés beüt, és máris bajban lehetünk. Mert ez most tényleg egy olyan csoport, ahol észnél kell lenni.

nintchdbpict000298104035.jpg

Tavaly nagyjából egységesen tátott szájjal figyeltük, ahogy a Tottenham a BL-ben viháncolt. A Juve ellen konkrétan az volt az ember érzése, hogy 20 éves, tesztoszteronnal felpumpált fiatalemberek játszanak a Lógó Pöcs Derűs Alkonyat nyugdíjasotthon utóbbi öt évben elhunyt lakói ellen. (Igen, tudom, az eredmény nem erről tanúskodik.) És akkor a ziccer lábtörlést fehér barátainkba még ki is hagytam, ugye? (Nem.) A Tottenham borzasztó erős, és ugyan nem annyira rutinosak, mint a mi a fiaink, de már nem is tejfeles szájúak a BL-ben. Az Inter meg az a csapat, akit még a focira egyébként nyilvánvalóan nem túl igényes (nem interes) olasz szurkolók is egységesen gyűlölnek. Nem ők a csoport favoritjai, de dőreség lenne arra bazírozni, hogy majd őket oda-vissza megfirkáljuk. Olasz csapatok ellen soha nem lehet biztosra menni, különösen ha elég nekik, vagy legalábbis azt gondolják magukról, hogy elég nekik a döntetlen.

Fontos nyerni, ha komolyan gondoljuk a BL álmainkat, akkor a csoport vélhetően leggyengébb csapata ellen, otthon, egyenesen kötelező. Mert hát hiába a PSV patinás múltja, hiába ők a holland bajnoki címvédők, papíron ők a leggyengébbek a csoportban. (Ez már önmagában elég indok egyébként a halálcsoport elnevezésre: a holland bajnok a csoportban a leggyengébb…) Tradícionális oranje, szélsőkre épülő, lendületes támadófutballt várok tőlük, már csak az utóbbi két bajnokijukon lőtt 13 (!) gól okán is. Mivel hogy a legnagyobb sztárjaikat és reménységeiket továbbra is jellemzően jó áron értékesítik, így a keretükben nem sok ismerős név van. Oké, a középcsatár egy de Jong, de tekintve hogy jelenleg ez a leggyakoribb holland családi név („ifjabb”-at jelent egyébként), ez nem olyan marha nagy meglepetés. (A teljesség kedvéért: Luuk de Jong 15-szörös válogatott, ő talán a csapat legnagyobb sztárja és egyben kapitánya, de szerintem nem tekinthető igazi európai nehézsúlyúnak. És nem, nem én vagyok az apja.)27274_gallery.jpg

A padjukon jelenleg az a Mark van Bommel csücsül, aki a 2006-os BL-döntőn a kezdőnkből kiszorította Xavit és Iniestát, a kapusaikat pedig bizonyos Ruud Hesp edzi. (Egy picit kivert a víz, bevallom.) Van Bommelnek ez az első komolyabb edzői melója, most vette át a csapatot, úgyhogy sokat nem tudok róla írni. Az látszik, hogy egyelőre nagyon fut nekik a szekér, minden tétmeccsüket behúzták eddig idén, kiemelendő a rendszeres BL résztvevő BATE oda-vissza elnáspángolása.

Akárhonnan nézzük, ez nem lesz könnyű mérkőzés. Máris nagy a tét, ha az előzetesen legkönnyebbnek tűnő három pontot nem tudjuk bezsebelni, az nem csak praktikusan problémás, de a csapatmorálnak is odaverhet. A PSV pedig biztosan nem fogja olcsón adni a bőrét, és ha eszembe jutnak a Sociedad hétvégi kontrái, akkor rögtön idegállapotom van. Most jöhet a klasszikus Valverde-mágia: fel a legerősebb kezdővel, aztán rúgjunk vagy ötöt. Az első félidőben. A többit majd meglátjuk.

mark_van_bommel_in_het_shirt_van_psv_foto_anp.jpg

comments powered by Disqus
süti beállítások módosítása