Mi a közös a címben szereplő dolgokban? Mindből létezik intelligens. Mi nincs felsorolva a címben? Labdarúgó. Mindebből a formális logika szabályai szerint mi következik? Semmi.

Nehéz idényen vagyunk tulajdonképpen túl. Mert noha van még meccs, mi már túl vagyunk (tulajdonképpen) – a csapat veretlenül jutott el ahhoz, hogy bajnok legyen, ismét megnyerte a Király Kupát, kegyetlen teljesítménnyel duplázott, szemben minden várakozással és idény eleji tippel, elvárással, jóslattal, vagy futballokos előrejelzéssel. Minden, de minden okunk meglenne kiugrani a bőrünkből, de úgy, hogy a Montjuic bástyáját súrolja a seggünk, de nem. Mi, Barca szurkolók, ezt nem tesszük, legalábbis a szurkolók egy része nem teszi (a vagy súlyosan téves és hibás alapállás, a Reálfóbia, vagy pedig az elkényeztetettség, a túlzott és teljesíthetetlen elvárások miatt), hanem dühöngve, szemlesütve szégyelljük a római vakációt, megfeledkezve arról az eredményről, amiről egy klubcsapat élete elsősorban szól.

Pedig egy nagy és nehéz menet végén járunk. Győztesen.

Azt hiszem, a mai az első pillanat a szezonban, amikor(tól) teljesen érdektelenné válik számunkra az, hogy az ellenfél milyen erőt képvisel, mi az eredménysora, milyen a formája, kik a sérültjei, kik nem, illetve, hogy milyen volt az egymás elleni eredményünk legutóbb. Kérdés itt most már csak egyetlen egy van: mikor leszünk a 2017/18-as szezon visszavonhatatlanul egyértelmű bajnokai?

Kisebb dilemmában vagyunk mi itt a „szerkesztőségben”, ugyanis nem igazán tudjuk, hogyan kellene kezelnünk az idén a csapat körül kialakult helyzetet. Mégpedig azért vagyunk dilemmában, mert úgy gondoljuk, van némi véleményformáló erőnk, ez pedig felelősséggel is jár.

Piqué a Players Tribune-nek adott interjújában leírta, hogy lett kegyvesztett Sir Alex Ferguson Manchesterében: hibázott egy óriásit. Egyet. De vajon ez rendben van?