Az egységsugarú futballnézőnek is feltűnhet, mi több fel is tűnik, hogy a vébé nem hozott kimagasló színvonalat, szemkápráztató játékot, annál több szenvedést, nyögvenyelést, bekkelést, enerváltságot. Egy ismerősöm megjegyezte, hogy soktíz meccset kellett várni az első tényleg szórakoztató meccsre. Igaza van, noha amúgy futball ügyben szinte semmiben nem értünk egyet.

De miért lehet mindez?

A hajtás után mondjuk.

Megszokhattátok már, hogy a szezon végével mi is „lekeverjük” a magunk módján az évet. Természetesen idén sem marad el az okoskodás, a változás csupán annyi, hogy a szokásos 5-6 kérdés helyén most mindösszesen egy, na jó, kettő szerepel... nagyjából. Azért csak kettő, mert a szófosást mi is, meg gondolom ti is unjátok, és azért nagyjából, mert a kérdés(ek) teljesen nyitottak, így a mezei tot el camp blogger kvázi szabadon írhat bármiről, ami bökte a csőrét... no meg persze kötelező tételként Iniestáról. Jöjjön hát a 2017/18-as évzáró poszt "a la Tot El Camp".

Gyakran búcsúzkodunk mostanában. Ami azt jelenti, hogy elhagyják a klubot játékosok, de még inkább azt, hogy fontos és szívünkhöz közelálló játékosok távoznak. A szívünkhöz pedig azért állnak közel, mert sikeresek tudnak/tudtak lenni. Talán azért van ez így, mert sikertelen időszakokban a maradásuk miatt becsülünk játékosokat, sikeres időszakokban pedig a távozásukkor értékeljük csak igazán, hogy mennyire meg kell becsülnünk őket

Minden Egész eltörött,

Minden láng csak részekben lobban,

Minden szerelem darabokban,

Minden Egész eltörött

Amikor legutóbb találkoztunk a Levantével, éppen január eleje volt és hideg. Most pedig május eleje van és meleg. Hazai pályán 3-0-ra győztük le őket a bajnoki fordulóban és most sem számítunk nagyon másra, mint győzelemre. A szezon számunkra már egyetlen érdekes szempontja miatt: tudunk-e a Liga történelmében első alkalommal veretlenül lehozni egy teljes szezont?