Málaga CF - FC Barcelona 0:2

Mindenki hisz valamiben. Mindegy minek nevezed: sors, Isten, szerencse, karma… a lényeg, hogy hiszel valamiféle “felsőbb erőben” amely (számodra) igazságot szolgáltat. Valahogy így:

A Malaga ki fog esni. Ez nem egy bátor tipp, vagy bátor jóslat, ez már bizony majdhogynem tény. Huszonhét forduló alatt összesen tizenhat gólt szereztek, amiért cserébe tizenhárom pont volt a jutalmuk. Tizenhárom. Az nem, hogy kevés, az kérem szégyenteljesen ku**a kevés egy top bajnokságban szereplő csapattól.

Ugyan a bosszú sikerült, még ha kissé nyögvenyelősen is, a katalán kupa ismét egy katalán csapatnál van, nem pedig a király talpnyalóinál és ez is siker, de azért….
… a hajtás után mondom tovább.

2010 óta tudjuk, hogy milyen komoly hatása lehet a játékosok túlterhelésének az eredményességre, még akkor is, ha „ők profik”, „számukra nincs kifogás, győzni kell”, ráadásul "győzni sem csak úgy, hanem látványosan, egyértelműen, sókgólosan”. 2010. áprilisa volt, amikor napokig tanakodott mindenki azon, hogyan utazzon el a csapat Milánóba a BL-elődöntőre, azután pedig döbbenten láthattuk, hogy „ők is emberek”, ha túlterhelik őket, akkor nem tudnak jól játszani. Se eredményesen.

Az úgynevezett „Másik Clásicó", amely sokkal fontosabb, mint az igazi Clásicó. Barca–Atlético. A tét? A bajnokság!