Marcelino García Toral és Ernesto Valverde Tejedor rendkívül karakteres edzők, akiknek életútja már-már kísértetiesen hasonló mederben sodródik. Játékosként kétségkívül Valverde mutathatna fel többet többet a diadalmeneten, hisz előbbi játékoskarrierjének egy csúnya sérülés vetett véget röpke kilenc év profiskodás után, ingázva az első és második vonal között, míg Valverde megjárta többek közt a Cruyff-féle Barcát is, igaz karrierje – szintén egy fránya sérülés miatt - nem tudott igazán kiteljesedni. Sosem voltak zseniális, vagy klasszis spílerek, de már fiatalon is jól használták fejüket és olvasták a játékot. A stoplis szögre akasztása után, némi hiányérzettel a szívükben később mindketten az edzősködésben látták a lehetőséget a tátongó űr betöltésére.

Barca-Alavés 2-1

Csiri bá' ezt most pöppet elkotyvasztotta, és a méregdrágán beszerzett összetevőt, a brazíliai vörösgyökerű lángolófüvet rosszul és rosszkor adagolta főzetéhez. Ráadásul mintha azt képzelte volna, hogy a minőségi alapanyagokból csak ütőset lehet főzni, és nem kell ügyelni a részletekre, sőt egy-két dolgot ki is lehet spórolni. Kiderült, hogy nem, és a végén kapkodva, a tavalyi Realtól örökölt lángvágóval és sarokcsiszolóval kellett ezt a reteszt lezúzni.

Minimum érdekesen alakul a szezonunk. Kezdődött azzal, hogy kaptunk egy váratlan kulcsjátékos-távozást, majd kaptunk egy (két) nagyon kellemetlen pofont, amiknek összegzéseként okkal tűnt kilátástalannak számunkra ez az év. Aztán hiába kezdtek szépen csendben érkezni a jó eredmények, sok problémával kellett szembesülnünk folyamatosan.

FC Barcelona - Espanyol 2:0

Vigvik tegnapi “szomszédok” témájánál maradva, s tekintettel az ellenfélre, valamint a munkáját igazi spanyol bírói szinten végző Lahozra, egy régi klasszikust idéznék fel rögtön az értékelő elején. Elég az első 6-7 másodpercet végignézni, ahol a Valverde Espanyol elleni taktikai értekezletébe nyerhetünk bepillantást.