Ha már a Barcelonához kapcsolódhat, Setién egyszeriben kiemelten érdekes emberré vált világszerte, a Marca pedig ennek kapcsán leadta egy régebbi írását, amelyet még a Betis edzőjeként "követett el", és amelyben az edzőként képviselt hitvallásáról mond el általa fontosnak ítélt dolgokat. Ha pedig már számunkra is kiemelten fontossá vált a személye, íme az írás megmagyarítva.

Bármi újjal szolgálni ezen a ponton szinte a lehetetlen kategóriába tartozik. Sorozatban ez volt a harmadik kupa, amiből kizúgott a csapat ezért, vagy azért.. De főleg ezért. A legbosszantóbb ebben az egészben az, hogy ez a banda igenis képes jól játszani. Igenis képesek gyors, kombinatív, elsöprő focira, de olyan kiszámíthatatlanul esetleges az egész produkció (meccsek közben is), amire épeszű ember nem merhet tudatosan építeni egy egész szezont.

Fene tudja már, hogy, de a napokban visszatévedtem ahhoz a poszthoz, amit a Liverpool elleni bukás után küldtem ki az éterbe tavaly májusban. És mivel sokatmondó, visszaráncigálom ide felütésként. Az utolsó sorát legalábbis mindenképpen: „…lehet szeretni ezt a csapatot, lehet szorítani ennek a csapatnak, de szívvel-lélekkel rajongani érte? Hát, az nagyon nehéz.”

Az oximoron (a görög ὀξύς oksús "figyelmes, elmés" és μωρός mōros "tompa, buta, ostoba" szavakból) retorikai-stilisztikai gondolatalakzat, amely egymást kizáró, egymásnak ellentmondó fogalmakat foglal szoros gondolati egységbe. Általában jelzős szerkezetben jelenik meg mint ellentét a jelző és a jelzett szó között, de gyakorta ellentétes fogalmak összekapcsolásaként is. Köznyelvi példák: élő halott, rettentő jó, halk sikoly, békehaderő, objektív vélemény, eredeti másolat stb.

Ilyen oximoron az unalmas clasico. Mégis sikerült előállítani.

Ha már szokásunkká vált Barca szurkolókként, egy nehézkes nemgyőzelem után jöhet a majdnem kötelező csapatboncolgatás, némi próbálkozással arra, hogy a lehetséges jövőbe (is) tekintsünk. Sok újat valószínűleg nem fogok mondani, azt gondolom, az előző szezont és a jelenlegit is érzékelhetően a generációváltás határozza meg. Kintről érkezik a nyomás a csapatra, hogy emlékeztessen egykori önmagára, bent pedig erősen küszködik ezzel minden érintett fél.