FC Barcelona - Borussia Dortmund 3:1

A Leganés elleni küszködés és csüggedés után olyan volt ez a meccs, mint egy korty friss víz a sivatag közepén. A csapat lendületes, kreatív, és ami a legfontosabb, sokat mozgó, élvezhető játékot produkált az idei BL-szezon egyik legfontosabb meccsén. Aztán kicsivel több, mint egy óra elteltével elfogyott az a bizonyos palack víz, a csapat meg szépen vissza is vett a tempóból... most már mondhatni: olyan Barcásan.

Pep mondta egyszer, neki edzőként az a feladata, hogy megoldást kínáljon a csapatnak arra, hogyan juttassa el a labdát az ellenfél kapujáig, arra viszont már nincs ráhatása, hogy azután mi történik. Számomra pedig jelen pillanatban két ok miatt érdekes ez a megállapítás.

FC Szánalom - Slavia 0-0

Kerestem a szavakat, jelzőket tegnap a meccs lefújása után: kiábrándító, szomorú, kilátástalan, nem Barcához méltó... mi is lenne a megfelelő? Aztán Szvobbal szinte egyszerre böktük ki: ciki! Ez már kérem ciki volt, nem csak a csapatnak, nekünk is. Az eredmény. A játék. Nézni. Várni.. csak várni, hogy varázsütésre megtanulunk passzolgatni úgy, ahogyan egyébként ez a csapat tud. Letámadni, ahogyan ez a csapat tud. Megbontani a védelmet, gyorsan átjátszani a széleket, szétzilálni a magasra tolt védelmi vonalakat... amit egyébként ez a csapat tud(ott valamikor).

Vereséget szenvedtünk, „logikusan” jöhetne az, hogy Valverde kerül a poszt középpontjába, pedig nem ez fog történni. Először is azért, mert már megtettem idén, de azért is, mert nem akarok mindenki számára nyilvánvaló dolgokat ismételgetni. Egyebek a hajtás után.

Barcagála, örömfoci, Messi-ünnep.