Kész. Ennyi. Kikapcsoltam. Szvob már rég kikapcsolta. Gyáva embernek nincs hazája, Ernőkém. Nem vagyok mérges, nem vagyok ideges... mert egy pillanatig nem volt kérdés, hogy ezzel a felállással, ezzel a hozzáállással (jaj, csak ne kapjunk többet!) úgy esünk ki, mint egy darab trágya a platóskocsiról. Itt ülök szétesve, miattad Ernő, és néhány óra múlva indul a gépem Barcelónába. Ülök. Töprengek. Megpróbálok aludni két órát, hátha...

Első BL győzelmére készül az FC Barcelona női futballcsapata, ráadásul Budapesten!

Nézzük, mi a helyzet e téren, behozva egy kicsit a saját lemaradásunkat is.

Tulajdonképpen akár érdekes is lehetne az előttünk álló bajnoki, mert a Getafe éppen arra készül, hogy megbontsa a jól megszokott felállást Spanyolországban, mégpedig azzal, hogy jövőre negyedik csapatként ne a Sevilla, vagy a Valencia legyen ott a BL-ben. A szintén jól megszokott első három mellett. És persze tudjuk, hogy ennek ellenére a meccs mégsem érdekes számunkra. Ezért aztán nem is ez a poszt apropója, hanem egy érdekes felvetés.

Másnap van, némi higgadtság is, ezért minden valószínűség szerint nem fogok trágár szavakkal minősíteni senkit és semmit. Pedig valószínűleg senki nem vetné a szememre, ha most megtenném. Mert ok az lenne rá.

Amikor Dembélé elé került a labda az első mérkőzés utolsó percében, az járt a fejemben, hogy ha beveri a kétlábas szúnyogarcú Houdini, a Barca döntőben van... A történet végét mindenki ismeri, én pedig ott ültem a labdarúgás isteneihez rimánkodva, hogy lehetett ezt így elcseszni. Az „elcseszni” persze egy három gólos győzelem után a BL elődöntőjében kemény szó, hisz előzetesen a Liverpoolt tartottam az esélyesebbnek a döntőre. Hogy miért, arról majd bővebben lentebb is ejtünk néhány szót, de előtte engedtessék meg, hogy kissé megpaskoljuk Ernesto Valverde vállát is.