Tulajdonképpen akár érdekes is lehetne az előttünk álló bajnoki, mert a Getafe éppen arra készül, hogy megbontsa a jól megszokott felállást Spanyolországban, mégpedig azzal, hogy jövőre negyedik csapatként ne a Sevilla, vagy a Valencia legyen ott a BL-ben. A szintén jól megszokott első három mellett. És persze tudjuk, hogy ennek ellenére a meccs mégsem érdekes számunkra. Ezért aztán nem is ez a poszt apropója, hanem egy érdekes felvetés.

Másnap van, némi higgadtság is, ezért minden valószínűség szerint nem fogok trágár szavakkal minősíteni senkit és semmit. Pedig valószínűleg senki nem vetné a szememre, ha most megtenném. Mert ok az lenne rá.

Amikor Dembélé elé került a labda az első mérkőzés utolsó percében, az járt a fejemben, hogy ha beveri a kétlábas szúnyogarcú Houdini, a Barca döntőben van... A történet végét mindenki ismeri, én pedig ott ültem a labdarúgás isteneihez rimánkodva, hogy lehetett ezt így elcseszni. Az „elcseszni” persze egy három gólos győzelem után a BL elődöntőjében kemény szó, hisz előzetesen a Liverpoolt tartottam az esélyesebbnek a döntőre. Hogy miért, arról majd bővebben lentebb is ejtünk néhány szót, de előtte engedtessék meg, hogy kissé megpaskoljuk Ernesto Valverde vállát is.

Ha valaki azt meri mondani az év elején, hogy a Celta Vigo 2-3 fordulóval a vége előtt még az életéért fog küzdeni, azt kinevetjük. Közösségileg, egyénileg, sztereóban. Mindenhogyan. Erre vazeg, a 36. fordulóhoz kanyarodva az van, hogy a Celta Vigo, az a Celta Vigo, aki lólépésben pakolt oda havi szinten egy-egy La Liga nagyágyúnak, az most úgy fest, valóban az életéért küzd...

Csapjunk a közepébe és mondjuk ki: a Liverpool egy baromi frankó csapat! Barça szurkolóként mondom ezt, egyben azt is, hogy Barça szurkolóként nem is nagyon mondhatok mást. Mégpedig azért, mert mindent tudnak és csinálnak, ami miatt a Barça is megkedvelhetővé válik, és ami miatt egyáltalán ezeket a csapatokat megkedvelheti valaki, ha amúgy még nem döntötte el, merre húz a szíve.