Bőségesen volt okunk tartani ettől a meccstől, mert szokás szerint bejött a január-februári formahanyatlás és az ahhoz szervesen kapcsolódó gyenge eredmények is. Aztán igazolva is láthattuk az aggodalmainkat, mert az első félidőben nem sok közünk volt a meccshez, csakhogy nekünk van Messink, míg másoknak nincs. Illetve a második félidőre lett szerkezetváltásunk is, ami végül nagyon betalált.
Mialatt don Ernestót lassan az öreganyánk is előveszi, ha odapörköli az ebédet, a hétközi BL meccsen azért igenis megmutatta ő is és a csapat is, micsoda potenciál van ebben a gárdában.. igaz, egy épkézláb támadó nem ártana.
Nehéz elhinni, de a Lyon utoljára hét teljes szezonnal ezelőtt járt a BL legjobb 16 csapata között. Az a brigád, amelyet az előtte való évek során sokan csak a Real Madrid kryptonitjaként emlegettek, maga volt az ellenfelek rémálma,… már ha olyan napot fogtak ki. Csakúgy, mint a jelenlegi Lyon.
Valószínűleg mindenki találkozott már a jelenséggel élete során, amely arról tanúskodik, hogy mekkora különbség lehet a tartalom és a tartalom látszata között. Iskolában, később a munkahelyeken is közismert a stréberek, nyalizók világa, vagy ennek éppen az ellentéte, amikor azt érezzük, bizonyos emberek érdemtelenül kerülnek az „elfeledettek” kategóriájába. Hihetnénk, hogy korunk sajtossága ez, pedig nem így van, ahol emberek közösségben élnek, gyakorlatilag évezredek óta ugyanez a helyzet. És a kérdés adott: hogy jön ez ide?
