Kezdjük a legfontosabbal, mert két olyan játékosunk is van, akit nagyon hiányol(t)unk és ez lesz a pillanat, amikor visszatér(het)nek a sérülésükből (a pályára is). Természetesen Messiről és Umtitiről beszélek, akik közül – már csak a sérülésük természete miatt is – inkább az előbbitől várjuk, hogy játsszon, a franciánál valamivel kisebb az esély erre. Sőt, Leo esetében azon se lepődnénk meg, ha azonnal a kezdőben láthatnánk a nevét.

Van a focinak egy olyan „szabálya”, amit valahol még nagyon az elején tanítanak: mindig veszélyes az előny megszerzésének pillanata, mert dekoncentrálttá teszi a csapatot az eufóriát követő pár perc. Tegnap ez valószínűleg be is következett, mi azonban „továbbfejlesztettük” idén, mert képesek vagyunk egy egész meccsre kiengedni, ha vezetünk. Valami ilyesmit érzek én mostanában a csapaton, de persze vannak itt pozitívumok is bőségesen.

Noha köztudott, hogy Milánó a világ divatfővárosa, az Inter szurkolói egy dolgot már megtanultak: Barcelonában is lehet csinos zakót kapni. A feladat ma estére is egyszerű: meg kell mutatni, hogy a szabóink idegenben is jól dolgoznak, nyerni kell és akkor biztos az első helyen való továbbjutás, mivel az Inter jelenleg második a B csoportban, hat ponttal, úgy, hogy a Barcelona első kilenc ponttal.

De...

Gyanítom, hogy jelenleg mindenkit az izgat elsősorban, mi a fene van a védekezésünkkel, és bár most se fogunk erre egyértelmű választ kapni, kiemeltem a meccsből az öt gólt megelőző eseményeket és egy-egy képbe sűrítve megpróbáltam megmutatni, mik lehettek az okok. Hajtás után a közepébe.

Hol vannak már azok a „régi szép idők”, amikor a Rayo őrült Paco kezei alatt úgy támadott az aktuális ellenfélre, mintha nem lenne holnap, sem segunda división... Hiszed, vagy sem, de már vagy három éve. Azóta a Rayo megmerült a hispán salétromban, s reményekkel telve próbál idén újra bennmaradni a legjobbak között.. immáron Míchel vezetésével.